Talk that talk - a.k.a. how to open up // Merj megszólalalni, megnyílni és beszélgetni!

Ciao Bella,

Since I started Beauty with Plus movement - I got the chance to meet and/or chat with some of You who are reading these lines. Some of my interview partners had difficulties to open up - despite the fact that they really wanted to share their stories just did not know how. Of course I am a stranger (hey, let me change it - can I be your friend and sister?) and we barely speak about our inmost thoughts to random people! Since we are all different - it is totally normal to be introvert but if you have the wish to open up, read further...

Mióta útjára indítottam a Pluszos Szépségek interjúsorozattal párosult mozgalmam, sok olvasóval sikerült személyesen is találkoznom és beszélgetnem. Némelyikőtöknek nehézséget okozott, hogy megnyíljon a beszélgetés során, és elmesélje legféltettebb titkait és legbelső gondolatait - ami lássuk be, teljesen normális, hiszen egy idegennel ültek szemben (ezen változtathatnánk? szeretnék a barátnőd vagy a nővéred lenni, lehet?). Mivel nem vagyunk egyformák, vannak köztetek zárkózottabb típusú lányok is, de ha szeretnél kicsit oldottabb lenni, akár idegenekkel szemben is, akkor olvass tovább...

Bea, a modern hercegnő (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella,

Beával is a blog kapcsán találkoztam és már első pillanatban feltűnt, mennyire finom vonásai vannak. Sapka és téli este ide vagy oda, nehéz volt nem észrevenni bájos arcát és kecses mozdulatait. Miközben a kedvenc helyem felé igyekeztünk, visszafogottsága ellenére máris belemerültünk a női csacsogásba, mint akik ezer éve ismerik egymást.

Amint lekerült a több réteg ruha, először nem is értettem, vajon ennek a formás lánynak mi gondja lehetett a teste elfogadásával, ugyanis ránézésre nekem teljesen „szabványméretnek” tűnt minden porcikája. 

Jó példa volt ő nekem arra, hogy egyes Szépségek kemény munka árán lefogynak, de a régebbi, teltebb testképük végigkíséri mindennapjaikat. Bea ugyanis közel 10 kg-ot biciklizett le magáról nem is olyan rég, hiszen az utakon való tekergésbe 1,5 éve szeretett bele, aminek látható eredménye lett. Olyan szenvedéllyel mesélt a kerékpáron töltött időről, hogy neki tényleg elhittem, nem kényszerből, hanem élvezetből űzi ezt a sportot.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis pár éve ez az igéző tekintetű lány nem volt ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Elmesélte a maga kálváriáját, hiszen nem volt egyszerű az út önmaga megszeretése felé.

Beszélgetésünk elején, mikor már nem általános női dolgokról csevegtünk, hanem rákérdeztem az élete meghatározó negatív és persze pozitív pillanataira, picit visszahúzódóbb lett és finom arcvonásai kislányos zavaráról árulkodtak, ami egyébként nagyon jól állt neki!

A múlt sötét rekeszeiben kutatva talált egy olyan részletet, ami valósággal felvillanyozta és szenvedélyesen kezdett el mesélni a táncról. Ez a modern kori hercegnő a funky tánc szerelmese és 4 évig versenyszerűen űzte, amit nehéz volt elképzelnem, mert bennem is él némi sztereotípia eme laza tánc követőinek megjelenéséről, ám Bea teljesen rácáfolt a fejemben élő képre. Hiszen ő olyan finom – arcvonásaiban és mozdulataiban egyaránt, hogy rég letűnt korok báltermeit juttatta eszembe. Mikor  már nem bírtam ezt a gondolatomat magamban tartani és ecseteltem neki, mennyire hozzáillőnek tartok egy bécsi báltermet és egy abroncsos ruhát – felnevetett. Ugyanis Sissi hercegnő nagyon kedves a szívének és abban a korban gond nélkül el tudná képzelni magát – szóval nem csak én láttam őt így, és nem túloztam, mikor egy múlt századi kastélyban vizualizáltam a szőke lányt.

18 éves korában egy nagyon nehéz döntést kellett meghoznia, hiszen az intenzív tánc és a főiskola egyszerre túlságosan is kimerítette volna, így a jövőjére gondolva a tanulást választotta. Pici fájdalmat láttam a szemeiben, ám rögtön át is evezett kellemesebb vizekre, hiszen arca ismét felderült, mikor a  kerékpározás örömteli perceiről mesélt. No nem ám az egy helyben álló spinning, hanem a szó klasszikus értelemben véve vett biciklizés hozza lázba, képes órákat az utakat róni s ahogy ő fogalmazott „olyankor enyém a világ, csak én vagyok és az út”.

Ezelőtt 5 évvel azonban inkább a kesergés töltötte ki mindennapjait, hiszen első munkahelyén az ülőmunkának köszönhetően elkezdtek felszaladni azok a bizonyos kilók. Az előtte sportos lány nem tudott megbarátkozni azzal a képpel, amit a tükörben látott és a hasát valamint tokáját valósággal ki nem állhatta. Persze ez a negatív szellő élete minden területére kihatott, ami nem csoda, hiszen amit belülről érzünk, azt közvetítjük akár tudatosan akár tudat alatt, a környezetünk irányába.

Ahogy teltek az évek, a helyzet egyre csak súlyosbodott, mikor is egy régi ismerőse felkereste és megemlítette a coaching dolgot neki. Na de mi is az a coaching? A szőke lánynak is csak halvány sejtései voltak, de mivel annyit tudott, hogy a coach nem más, mint életvezetési tanácsadó, aki segít helyrerakni, ha valami félrement, vagy ha éppen nem találja az ember a helyét – gondolta, ad egy esélyt egy pár alkalmas beszélgetéssorozatnak. Utóbb kiderült, hogy ezeknek a beszélgetéseknek rengeteg mindent köszönhet, legfőképpen azt, hogy megtalálta az utat, ami önmaga elfogadásához vezetett.  Miután eltelt pár hónap már másképp nézett a tükörben látott képre: elindult egy folyamat, amiben egy boldogabb Bea nézett vissza rá és az a test sem tűnt már annyira szörnyűnek. 

A biciklizés mellett salsázni járt s noha odafigyelt az étkezésére, de ha alkalomadtán csokit vagy épp gyorskaját kívánt, nem sanyargatta magát, azt ette, ami jólesett – mégis leolvadt pár kiló. Ez persze nagyon jót tett önbizalmának is és megtörtént az elképzelhetetlen: a szoknyával is megbarátkozott. A lelki és testi folyamat végeredménye egy fotósorozat volt (amiből láthattatok egy képet már Facebookon, KATT IDE), amivel magának szeretett volna bizonyítani, hiszen már kezdte elhinni, igenis benne is van valami plusz, ő is szép lehet.  Az elkészült fotókon már látta a szép szempárt, a formás homokóra alkatot és örömmel töltötte el, amit ott látott.

Elmesélte, hogy a fotózás hatására új hobbit is talált, ugyanis egyre inkább érdeklődik a kamera másik oldala iránt és szeretné másokból is előcsalogatni azt a szépséget, ami minden nőben ott lakozik. Elkezdett egy fotós tanfolyamot és elszántan gyakorol, hogy ő is visszaadhasson abból a csodás érzésből más nőknek, amit ő kapott.

Van itt még valami, amit feltétlenül meg szeretnék osztani Veletek, Szépségeim: Bea egy nagyon ügyes praktikával tartja magát jókedvűen és pozitívan. Bármilyen sikerről is legyen szó (a legapróbb sikeres excel táblázat befejezéstől a legnehezebb vizsga sikeréig), mindig megjutalmazza magát! A jutalom akár egy fagyi vagy épp egy új rúzs, de nagyon jó módszer arra, hogy értékeljük mindazt, amit elérünk a mindennapokban. Sokszor ugyanis hajlamosak vagyunk röviden nyugtázni vagy csak kipipálni az adott feladatot, ám nem élvezzük ki a teljesítés örömét és sikerét. Pedig nem azon  a 10 percen múlik az aznapi menetrendünk, igaz? Akkor hát rajta, Szépségeim, vegyetek Ti is példát Beáról – kedveskedjetek magatoknak elismerésül az elvégzett munka után és álljatok meg pár perc erejéig, míg büszkén kihúzzátok magatokat!

Ez a roppant kifinomult, mosolygós Szépség megtette az első lépést önmaga megszeretése felé – sőt, azt gondolom, több is már ez jóval, mint első tapogatózás. De mint tudjuk, ez egy folyamat, ezért ne is várjátok, hogy egyik napról a másikra történjen. Kezdjétek kis lépésekkel – észrevenni az apró „jó”-t a mindennapokban, 10 percre felhívni a barátnőtöket és csevegni egy jót, lassan szürcsölni a reggeli kávét és hálát adni mindazért, ami az életetek része...éljétek meg a pillanatokat és ismerjétek fel a pluszt magatokban, s talán én is segíthetek ebben...ha kedvetek támadna nekem is elmesélni történeteket, az ismert kapcsolati módokon várom jelentkezésetek!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Évi, a szívárványszínű NŐ (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella!

Évivel a blog illetve annak Facebook oldala kapcsán találkoztam. Mivel mindig is mondom: a távolság nem lehet akadály, így először interneten vettük fel a kapcsolatot s egy koncert miatt Budapesten járt, így alkalmunk nyílt személyesen is találkozni.

Nem is akármilyen koncert – hisz ő volt a színpad közepén! Évi egy blues együttes énekesnője, s a helyszínre érve egyből kiszúrtam egy szivárványszínekbe öltözött, fürtös hajú lányt – nem  volt nehéz kitalálni, ő az én emberem. Vele is, akárcsak az eddig megismert Szépségekkel, nagyon gördülékenyen indult a beszélgetés, a tipikus „mintha már ezer éve ismernélek” érzés kerített mindkettőnket hatalmába. 

A színeken kívül ami egyből feltűnt az a helyes farmerszoknya, amit viselt így egyből rá is tértünk minden teltebb nő tipikus dilemmájára: szoknyát merjünk vagy ne? Évi világ életében az erősebb csontozatú nők táborába tartozott és ahogy anyukáját idézte: „Én előbb tanultam meg gurulni, mint járni!”  így gyerekkora óta figyelte testét és az évek során megtapasztalta saját testalkatának előnyeit (mert bizony az is van ám, még egy kerekebb nőnek is,  bármennyire hihetetlen!). Szerencsésnek mondanám, hiszen csodás homokóra testalkata van, véknyabb felsőtesttel és ügyesen bánik az idomaihoz illő ruhadarabokkal, így inkább szoknyapárti, mint nadrág – és milyen jól teszi! Remekül kiemeli sziluettjét egy jól megválasztott A vonalú, térd fölött érő szoknya, hozzá illő felsőrésszel! 

Azonban Évi is megjárta már a hadak útját ami önmaga megszeretéséig vezetett – hiszen ahogy elmesélte, tinédzserként kipróbálta az összes létező diétát (sokszor mindet egyszerre) és sajnos ennek következményeként érzékenyebb a gyomra az átlagosnál. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha úgy érzitek, szeretnétek pár kilótól megszabadulni s ehhez valamilyen diétába is fogtok a gyors siker érdekében (s ezek rendszerint a brutális koplalós, savas levet iszogatós fajták), ne eszetlenül tegyétek! Ahogy Évi példája mutatja – nagy árat fizethettek érte! Persze engem is elkap néha a gépszíj és leadnék pár kilót, és ahogy az mással is szokott lenni: azonnali hatást vár az ember. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, mennyire reális azt elvárni, hogy a kilók, amik hónapok vagy évek alatt rakódtak rám – most egy csapásra leugorjanak? Nyilván egyértelmű a válasz – szóval türelem, türelem!

Évi kilókkal folytatott fiatalkori harcát egy sajnálatos baleset is nehezítette így a sportot mellőzni kényszerült, ám a biztos családi háttér, ahol szeretet és elfogadás vette (és veszi) körül - sokat segítettek abban, hogy egy percig se érezze magát kellemetlenül gömbölyded formái miatt. Tiniként sokkal inkább a család, a barátok és a színház szenvedélyes szeretete töltötte meg tartalommal mindennapjait, mintsem a diszkó vagy a lázadó rock koncerteken való részvétel. Amint a zenére terelődött a szó, felcsillant a szeme és szenvedéllyel mesélt énekesi szárnybontogatásairól és ami különösen tetszett az az értékrend, amit képvisel és ami meghatározza gondolkodásmódját. Amikor ugyanis rákérdeztem, kissé provokatív módon, nem félt-e a színpad közepére kiállni vagy a katedrára (ugyanis kommunikációt is tanít), akkor kerek perec megfogalmazta: a belső értékei, a szakmai hozzáértése és képességei határozzák meg, milyen ember is ő s nem pedig a feneke körmérete!

És mennyire igaza van! Különösen felszínes és sivár emberi jellemvonásnak tartom a külső alapján történő ítélést. Hiszen a kép, amit látsz vajmi’ keveset árul el az adott illetőről – aki pedig csak az alapján helyez Téged, Szépségem egy adott skatulyába, hogy hányas méretű nadrágot hordasz...ppffff.. erről ennyit!

Évi elmesélte, a párkapcsolatokkal sosem állt hadilábon, hiszen kellő magabiztossággal viselkedett mindig is a férfiak társaságában, így megfordította azt a bizonyos fegyvert, amit annyiszor hallok teltebb nőktől: „Ennek a helyes pasinak én biztosan nem kellek, szóba sem állna velem”.  Hiszen felismerte értékeit és tudta, milyen társat akar – s a fenti mondat gazdái semmiképp nem tartoztak ebbe a csoportba. Azonban az ő szerelmi története még engem is büszkeséggel tölt el és joggal állítom, MINDEN olyan kerekded nőnek visszaadja a hitét, aki nem bízik abban, hogy kellhet egy úgynevezett „jó pasinak”. Évi férje ugyanis (figyelem!!)  10 évvel fiatalabb (!!!) és táncos (kitaláljátok ugye? igen...szoborszerű testtel)! Nyilván nem ezek a legfontosabb tulajdonságai és nem is ezek miatt van vele ez a lány – de lássuk be, alapvetően ezt senki nem hinné el, nemde? És hogyan is lehetséges ez?

Szépségem, a válasz roppant egyszerű: Évi elfogadta és szereti önmagát. Testének minden előnyével (ugye ez a rész könnyű) és hátrányával együtt! Boldogan és mosolyogva néz a tükörbe, mert a játékos hajtincseitől keskeny derekán  vagy épp szélesebb csípőjén át a kis lábujjáig minden szeret önmagán és ezt a képet sugározza kifelé, mások irányába is. 

Évi humora is teljesen magával ragadott, folyamatosan kacarásztunk mint két tini. Ahogy ő mondja, ha valaki találkozik vele, egyébként is sokkal hamarabb a boglyas hajára, a színes harisnyáira vagy a feltűnő ékszereire figyel fel elsőként –nem pedig „zsírszövetei terjedelmére”.

A kérdésre, miszerint miket tart legfontosabb értékeinek, ezt válaszolta: „Az erő és az őszinteség. Az élet minden területén. Legyen szó kötelességtudatról, munkáról, tanulásról, szeretetről, családról,szenvedélyről... szerencsére a környezetem és a szeretteim megadják nekem azokat az energiákat, amikből táplálkozhatok. Emellett megfelelő humorral tudom kezelni ezt a minket körülvevő, őrült világot és nem kevésbé fura lakóit... :-)”

Ami az öltözködési stílusát illeti – imádtam a színeit! A lábszárvédőtől a kis boleróig minden színes volt rajta találkozásunk alkalmával, mégsem nyújtott „vásári” hatást, mert az összhatás, ahogy összeválogatta a darabokat harmonikus és ízléses volt. Sokan félnek a színektől de én mindig azt mondom, nem kell egyszerre egy szivárványt magunk köré tekerni (hacsak nem Évihez hasonlóan bevállalósak vagyunk), de egy kiegészítő, egy sál simán belefér és élettel tölt meg még egy egyszínű szürke, fekete, bézs ruhát is! 

Beszélgetésünknek a zenekar hívó szava vetett véget, hiszen Évit szólította az édes kötelesség, a színpad. A koncert energikusan fergetegesre sikeredett, a blues dallamok senkit sem hagytak mozdulatlanul – én is azon vettem észre magam, hogy jár a lábam. Évi nem csak bájos, kedves, szókimondó, életvidám személyiségével, hanem hangjával is levett a lábamról és az ő története is remélem erőt ad azoknak a Szépségeknek, akik még az önmaguk elfogadásához vezető út előtt állnak.

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska