Italian style avagy nyaralás a déli parton - Szicília, III. rész

Ciao Bella!

Ezen a szép őszi napon úgy gondoltam, megosztom Veletek idei nyaralásom non-plus-ultráját, mely egyben a sorozat befejező része. (előzmények itt  és itt is )

A Dél-Olaszországban eltöltött 2 hét alatt szívemhez legközelebb álló rész Szicília volt - s e megtisztelő címet a kedves emberek, a LEÍRHATATLAN édességek, a finom borok és nem utolsó sorban a lélegzetelállító táj vívta ki. Egy hetet töltöttünk San Vito lo Capo nevű faluban, ami tényleg a sziget vége, onnan már netovább- Palermótól 110 km-re fekszik a Zingaro nemzeti park területétől egy kavics-hajításnyira:

Maga Szicília kissé kopár és sajnos idén rengeteg erdőtűz sötétítette be az egyébként sem túlburjánzó hegyoldalakat, ami roppant szomorú látványt nyújtott néhol. Azonban ez a táj kilométerenként változott - a fent említett nemzeti parkban készült például ez a kép:

 

 Kissé azért sikerült elszámolni magam, mert bár a képen nem látszik, egy laza flip-flopban indultam a strandra (mert a STRAND számomra a könnyű sétával megközelíthető, kiépített partszakaszt jelenti) azonban a nemzeti park területére érve szembesültem a ténnyel, hogy 40 fokban, a tűző napon, gyér kondimmal ez egy El Camino-val ér fel, míg lejutok a vízközelbe. Sebaj, megérte!

Persze, hogy ne csak csöpögős-cukormázas legyen a nyaralás (s annak beszámolója), Marcoval rájöttünk, mi titkon esőcsináló sámánok vagyunk. A sokéves átlagot velünk kell és lehet megdönteni - akárcsak Tájföldön 2 éve januárban, amikor minden helyi "apróság" (=thai lakos) csak sápítozott és értetlenkedett a kínai monszunon, hisz' januárban sosem esik - mi meghoztuk a telet, mert náluk ez az évszak ennyit jelent s pár napig ömlött, mintha dézsából öntenék. Dejavu flash Szicílián, ahol 4 hónapja egy szem eső sem esett - mi 2 napig biztosítottuk a helyi gazdák boldogságát és naná, hogy volt eső. 

Viszont amint kisütött a nap, életem legszebb színekben pompázó, kristálytiszta vizű tengerpartja tárult elém - azt hiszem a kép többet ér minden szónál:

 (megjegyzem, meglepően bátran posztolom a bikinis képeket, remélem észrevettétek?!éljenek a gömbölyded formák!)

Éééés ha már Szicília, akkor nem maradhatott ki a híres-nevezetes Bar Vitelli, ahol Al Pacino (alias Michael Corleone) megpillantja első feleségét (00:47-től látható a bár itt ) Apolloniát a Keresztapa I.-ben. Hihetetlen, mekkora turista látványosság lett ez a pici bár: a felirat, az Itala Pilsen rozsdásodó táblája és még az eredeti asztal székekkel is megmaradt (lásd a képen mögöttem) - a bár belseje pedig felér egy múzeummal.

Na de nem fejezhetem be ezt a rövid (és tényleg nem tudok minden részletre kitérni, mert az minimum 10 bejegyzést követelne, s nem szeretnélek untatni titeket) beszámolót anélkül, hogy legalább képileg be ne mutassam a világ legfinomabb édességeit (megjegyzem MINDEN kisgyerek duci volt, de aztán valahogy lefogynak, mert az olaszokra nem jellemző délen sem a teltség), szóval a teljesség igénye nélkül íme a cannoli (ricottával töltött ropogós külsejű süti), a pisztáciakrémmel töltött grillázs, a pisztácia habbal és marcipánnal töltött torta (személyes kedvenc..khmm) és egy átlagos cukrászda kínálatának apró részlete:

Remélem, sikerült egy szeletet átadni az én Szicíliámból és megédesítettem a napotokat!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Italian style avagy nyaralás a déli parton - Calabria II. rész

Ciao Bella!

Nincs is annál üdítőbb, mint forró teát szürcsölve, torokgyulladásos-megfázással küszködve írni e sorokat, miközben nézegetem nem-is-olyan-rég eltelt nyaralásom képeit (hüppp...) - s a non plus ultra: a tea fantázianeve: WINTERTIME :) ami kicsit abszurd választásnak tűnhet, de nagyon finom fahéjas, kevés kedvenc teáim egyike.

Folytatom itáliai virtuális kalandjaimat, ezúttal Olaszország csücskébe ( a bizonyos csizma orrába) és azon is túl kalauzollak Titeket: Calabria nem magyaroktól túlzsúfolt (hiszen kevés a közel eső repülőtér), viszont ahogy észrevettem, a lökött brit turisták kedvelt nyaralóhelye. Szicíliával összehasonlítva kimondottan zöldebb (a szigeten elég sok erdőtűz tombolt mostanában, így még inkább kopárnak tűnt; konkrétan mi is láttunk égő tarlót, amiről értesítettük a közelben dinnyét áruló őstermelőket, akik egy vállrántással elintézték, hisz hozzászoktak már...), a tenger színe itt is gyönyörű (bár megjegyzem, nálam semmi sem übereli Szicíliát) viszont tengerpartja durvább homokos, helyenként apró kavicsokkal tűzdelt.

Tropea nevű kisvárosban jártunk, ahol a természeti szépséget illusztrálnám az alábbi képpel, íme a strand:

És hogy némi divat ihletettsége is legyen a posztnak: ebben a kisvárosban bukkantam rá a Cool&Chic nevű olasz, viszonylag új márkára, ami amolyan fricskaként űz gúnyt a nagy világmárkákat előszeretettel hamisító és viselő olaszokból / olaszoknak, és kicsit lázadó, grundge-punk divatos formába öntve. Aprócska bolt, sehol máshol nincsenek még jelen, az eladó szerint csak online lehet vásárolni (eddig még nem találtam rá), de egy kis ízelítő a kirakatból (sajnos éjszaka volt, épp buliba tartottunk, de azért látszik, aminek látszania kell)

Megtalálod őket Facebookon, ha ide klikkelsz: https://www.facebook.com/coole.chic

És utolsó képként a saját szerzemény (itt épp Positánóban- erről írtam előzőekben - kóstolgatom a híres Capri szigetről származó limoncellot) - eredetileg a durva neon szín tetszett volna, de sajna nem volt a méretemben, így megbékéltem ezzel az arany színűvel is :) ami nem látszik a képen: az alján alábbi felirat: No Logo Fake Fashion szerepel:

Ha pedig Tropeán jár az ember, este irány a La Munizione, ami egy bár-étterem-klub az egyben, tele érdekes, olykor roppant exhibicionista olasszal, egyszóval átérezhető az éjszakai dolce vita itt.

Azt hiszem, eljött az ideje a régóta ígérgetett bikinis (vagy ha jobban tetszik: fatkinis) képnek, ami a kedvenc Bravissima bikinimben készült rólam Tropea egy kevésbé zsúfolt strandján:

Most pedig hogy a világhálón tettem közkinccsé testem, nincs más hátra: szeressük a görbületeket, hölgyeim, hiszen akin van mit fogni, az a férfinak is kedvesebb ;-)

Folyt. köv.!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Italian style avagy nyaralás a déli parton - Amalfi part, I. rész

Ciao Bella!

Most, hogy az utolsó homokszemet is kiráztam a táskáimból és mind a négy adagnyi ruhát kimostam (khmm...kicsit túlpakoltam magam, az egyik szállásunkon a portás rémült arca arra késztetett, hogy alap olasz tudásommal ugyan, de megnyugtassam, nem emigránsok vagyunk :) ) eljött az ideje, hogy elhintsek néhány morzsát az elmúlt 2 hét élményeiből és megpróbáljam leírni ill. képekkel átadni azt a csodás élményt, amit a nyaralás minden egyes pillanata jelentett.

A mai poszt inkább a ruhákra fókuszál, itt is van mindjárt a közkedvenc kis tunika, amit 10 euróért sikerült levadásznom az egyébként roppant drága Amalfi parton, a kedvenc városkámban, Positánóban.

A ruha roppant könnyed, légies - tökéletesnek bizonyult a 40 fokos forróságban és imádom azt a sok színt benne :)

Az Amalfi part egyébként lélegzetelállító! Egy keskeny út vezet Salernoból le a parton végeláthatatlan hosszan és kanyargóan, gyakorlatilag a sziklafal oldalába vájva - és szerencsére sok útmenti tükör segíti az embert a halálfélelem leküzdésében (persze az egy dolog, hogy észreveszed a kanyar előtt, hogy veled egyidőben szemből egy böhöm nagy túristabusz is jön, tenni nem sokat lehet az imán kívül). 

Régi álmom volt eljutni Positánóba, hiszen a Napfényes Toszkána c. filmet mantra-szerűen minimum egyszer megnézem havonta (ha nem láttad volna, must have, film trailer angolul itt - bár nagy része Toszkánában játszódik, a szerelmi fészek Positano :) ) Persze rá kellett jöjjek, a filmben Positánót a másik irányból közelítik meg ( klikk ide és 3:45 másodperctől ) de akkor is nagy élmény volt.

Ha már Amalfi part, akkor íme a búcsú outfitem, tegnap reggel (de távolinak tűnik pedig...) ami tökéletesnek bizonyult a túl-légkondícionált reptéren és repülőgépen:

És íme még egy felöltözős kép késő estéről, szintén az Amalfi part közeléből, Pizzo kisvárosból, ahol a szükség rávitt erre a kék nadrágra :) noha nem bántam egyáltalán, mert LOVE a színe, a fazonja és persze az ára is, de alapvetően a ránksötétedett csípős késő délután volt a vásárlás kiváltó oka:

Mára ennyit, egyelőre gyűjtögetem a bátorságot a strandolós képekhez, de addig is egy konszolidáltabb kép, a kedvenc bikinimben:

Folyt. köv.!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Nagykanállal mérve avagy amikor a méret számít

Ciao Bella,

Noha már lassan búcsúztatjuk a nyarat, én épp hivatalos nyaralásom küszöbén toporgok és a lázas pakolás közepette nem tudom szó nélkül megállni az idei nyár abszolút kedvencét (már ami engem illet): VÉGRE hosszú évek után először TÖBB bikinim is van és EGYSEM fekete ;-)

Nos, nem tehetek róla, de a természet bőkezűen (el)bánt velem, persze tudom, most sokan fejbe dobnának egy méretes könyvvel/székkel* (*tetszés szerint behelyettesíthető a kezed ügyébe akadó tárggyal), de mielőtt ezt megtennéd, gondold csak végig:

- nagy méretű melltartót találni NEM könnyű, mert

• VASTAG a pántja (tudod, amiket nagymamád hord, khm, pár évvel fiatalabb vagyok mint ő, ugye érthető, hogy nem arra vágyom?), így ha kikandikál a ruha alól, az enyhén szólva is lelombozó (arról nem is beszélve, hogy egy pántos ruha esélytelen...)
• FEKETE, FEHÉR....ennyi! felejtsd el a mintás, színes, selymes, csipkés és egyéb szépségeket, mert a gyártók szerint ha nagy a melled, neked mindegyisaz mibe rakod őket
• DRÁGA, nincs ezen mit szépíteni, nekem szóba sem jöhet egy Calzedonia és társai; onnan indítok, hogy Triumph, ami alaphangon 8.000 HUF-ba fáj

Ugye most már kicsit másképp tekintesz magadra nyaktól lefelé?

Na és a füdőruhaszezon maga a rémálom...mert a gyártók azt feltételezik, hogy én nem akarhatok bikinit, ezért nagyobb kosárméretben is a fenti akadályokba ütköztem, illetve szűkült a színválaszték FEKETÉRE.

Idén nyáron azonban megtörtént a CSODA :) Miután már végigjártam a szokásos forrásaimat (ideértve a Triumph outletet is) és szó szerint pityeregtem a próbafülkében, mert úgy éreztem, mintha egy gnóm amorf lennék, aki nem érdemli meg, hogy divatos bikinit kapjon....NA AKKOR beírtam a gugliba, hogy "nagyméretű bikini" és láss csodát :))) rábukkantam egy online üzletre, a Bravissimára (webshop itt,klikk ide). Telis-tele vannak szebbnél-szebb bikinikkel és fehérneműkkel. Igenám...de  online...pont ez az a ruhadarab, amit FEL KELL próbálnom. Addig kutattam a weboldalt, míg megtaláltam, hogy ugyan üzletük nincs, de raktáruk van, és előzetes egyeztetés után ki lehet oda menni próbálgatni. Azon nyomban foglaltam is időpontot és elmentem hozzájuk.

A "raktár" szó egy abszolút kulturált helységet jelent, ami egy családi ház garázs része, járólappal, próbafülkékkel, nagyon kis csini. És a választék...életemben először VÁLOGATNOM kellett, mert a méretemben sok minden volt :) C-I kosárig specializálódtak, így maga a Kánaán várt rám!

Az első látogatásom 2 bikinivel végződött, amit megtoldottam még egy (már korábban említett) rózsaszín pöttyös cukorfalattal. A kép sajna nem a legjobb, de ha már nem leszek papírkutya, akkor viselés közben posztolok róluk :)

Azóta minden nőtársamnak ajánlom, mert csodaszép melltartók is vannak és itt végre azt éreztem, hogy átlagos nő vagyok, átlagos igényekkel :) Egyébként az eladó hölgy roppant készséges és segítőkész és biztosított arról, nem vagyok egyedül, akinek "Jajj de jó, végre nem csak fekete!" "Milyen vékony a pántja!" mondatok elhagyják a száját az üzlet kínálatát látva.

Ha Neked vagy ismerősödnek segíthet, már megérte megosztanom, add tovább, mert ha valaki, akkor én átérzem a méret problémákat.

Mert a méret sem akadályozhat meg, hogy divatosak legyünk a strandon is :)

Most egy időre elköszönök, jön a megérdemelt nyaralás, ám ha valami érdekeset tapasztalok, amit megosztanék Veletek, azt Facebookon (itt) úgyis olvassátok majd!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Fatkini avagy vállald be!

Ciao Bella!

Noha lassan vége a nyárnak, de nem tudok nem elmélkedni egy amerikai plus size blogger forradalmán, aminek köszönhetően nálam elnyerte a Jean D'Arc címet..

Történt ugyanis, hogy egy las vegasi kiruccanást követően megosztott magáról néhány bikinis képet (lásd fent, ill még több Fatkini 2012 bejegyzés alatt itt), amit kellő öniróniával csak "fatkini"-nek nevezett (nálam már ez is totál LOVE) és arra biztatta a nőket, hogy vállalják nagyobbacska testüket a strandon is, merjenek 2 részes fürdőruhát hordani.

Mondanom sem kell, számtalan kommentet (és pozitívakat!) kapott és beindult egy olyan láncreakció, melynek eredményeként egyre több nő küldte be Gabinak a saját bikinis képét (fatkini gallery ide kattintva). Ennek kapcsán elgondolkodtam: ahogy Amerikában a nőknek (még a pluszosoknak is) jóval több önbizalmuk van, mely fordítottan arányos a bennük rejlő irigységgel - vajon nálunk milyen reakciót váltana ki egy hasonló mozgalom? Attól tartok (és TÉNYLEG nem szeretnék negatív lenni), hogy nálunk ez inkább szörnyülködést váltana ki - és ha elég nagy buzz alakulna ki körülötte, Schobert Norbi is bejönne a képbe, mint zsírharcos...ami (if you ask me) elkeserítő...

Pedig gondoljunk csak bele: a nők 80%-ának (bár megkockáztatnám a 90-et is...) NINCS kifutó-modell-tökéletes alakja (erre a metrón, olasz órára menet figyeltem fel, mert azon gondolkodtam, vajon az én kis elmélkedéseim a blogomon mást is érdekelhetnének ill. érinthetnek -  az én drága barátnőimen kívül??). Nagyon sokszor hallom a panaszáradatot nálam JÓVAL vékonyabb barátnőim szájából "Túl széles a csípőm" "Vastag a bokám" "Nem elég hosszú a lábam" "Vastag a karom" és még sorolhatnám...amiből arra következtetek, hogy ami a tökéletlenséget illeti: ÉN SEM VAGYOK EGYEDÜL - vagyis Te sem, kedves olvasó ;-)

Miután ez a ténymegállapítást megtettem, jön a következő kérdés: vajon melyik jobb:

a, Keseregni, elégedetlenkedni, UTÁLNI magad és szenvedni a strandon, szenvedni egy szűkebb ruhában, mert urambocsá' picit nagyobb a hasad?

b, elfogadni, hogy amiben vagy az TE vagy...a TE tested, amitől nem szabadulhatsz, megbékélsz vele és elkezded SZERETNI, mert Benned is van valami, ami hangsúlyozást érdemel. Ha pedig tudsz az adott problémán változtatni: hajrá! és ez esetben is fogd fel úgy, mint egy ÁLLAPOT, amin Te változtatni fogsz, így hát miért kellene utálkozni azon, ami úgyis formálható?

Nyilván költői volt a kérdés, de ha ennyire egyértelmű a válasz, miért nem ezt tesszük? 

Még az is lehet, hogy hamarosan jönnek az én fatkinis képeim :))) Addig is egy félig-Jean-D'Arcos kép rólam...bikiniben....amit IMÁDOK, mert végre nem fekete és nem öregnyanyás a pántja, voilá:

Csók, puszi, pá, édeseim

Zsuzska