HETI PLUS - november 4.

Ciao Bella!

Ahogy az már lenni szokott, íme a heti pluszos dolgaim képekben, kommentár nélkül - mindaz, ami jól esett, ami finom volt, ami megnevettetett, ami feltöltött - egyszóval az élet apró dolgai, amitől kerekded a világom! Enjoy!

 

 

 

 

 

 

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Share the love avagy merj dicsérni!

Ciao Bella!

A tegnap estét Szerelmemmel és pár barátommal töltöttem és ahogy az lenni szokott, célba vettünk pár budapesti szórakozóhelyet. A szemfülesebb Szépségek nyomon követhették mindezt, hiszen mint oly' sok mindent, a tegnap estét is "megosztottam" Veletek a blog Facebook oldalán (még nem lájkoltad volna? nosza rajta KATT IDE ÉRTE ). A társaságban volt egy svájci úriember, akivel tegnap találkoztam először és vicces volt, mikor megkérdezte, én állandóan Facebook-on vagyok-e :) Hiszen látta, ahogy készülnek a képek és mennek fel valamelyik social media forrásomra (tudtad, hogy Instagram-on is követhetsz? Az aztán igazán az él világom - rengeteg képpel! ) aztán persze elmagyaráztam neki, hogy van egy pár Szépség az életemben, akikkel szeretem megosztani az élet aprónak tűnő de mégis fontos pillanatait - azt hiszem itt fellélegzett, hogy mégsem vagyok annyira exhibicionista, mint elsőre tűntem :)

 

 

És el is érkeztünk (a fenti kép kapcsán) a témához, ami nem hagy nyugodni tegnap este óta. Történt ugyanis, hogy épp a női mosdóban voltam, mikor is egy külföldi (mint kiderült, német, de ez most nem is fontos) 20-as éveiben járó lány meglátott, felvisított és az épp távozóban lévő barátnőjét visszarángatva ujjongtak a pólóm látva és itt nem álltak meg. Gyakorlatilag végigelemezték az egész outfitemet, a dzsekitől kezdve a csizmán át a kiegészítőkig és többször is elmondták, mennyire egyedi a stílusom és valahogy más vagyok, mint a szórakozóhely átlaga. Ezen a ponton (hiszen annyira jól esett őszinte dicséretük) elárultam, hogy igazából mennyire érdekel a divat és van egy kis blogom - azon nyomban elővették a telefonjukat, hogy áruljam el a címét. Az sem tántorította el őket, hogy magyar nyelven írom, majd max a képeket nézegetik, mondták.

Mindezeket nem önmagam promótálása céljából írtam le, hanem ez az apró de annál őszintébb és kedvesebb momentum elgondolkodtatott - hiszen észrevettem ám, hogy több (magyar) lány is bámult, nézegette a ruhámat és kiegészítőimet de EGYIKÜK SEM szólt semmit...Vajon miért?

A legkézenfekvőbb ok talán az irigység lehet - dögöljön meg a szomszéd tehene effektus. Ha nekem nincs és neki van az ugyan miért lenne nekem jó? Emlékeztek az ön-szeretetről szóló írásomra? (KATT IDE, HA NEM)  amiben többek közt arra is buzdítottalak Titeket, hogy bőkezűen bánjatok a dicséretekkel? Hiszen Neked is jól esik, ha bókot kapsz és mint tudjuk, egy másik nőtől esik legjobban az elismerés. Ciki lenne őszintén megdicsérni valakit? Fájna? Nem hinném! 

Megint csak egy korábbi Facebook-on közzétett élményemre szeretnék visszautalni, konkrétan Zsuzsira ( KATT IDE) akivel úgy ismerkedtem meg, hogy egyszerűen odaléptem hozzá egy bárban, és megdicsértem a hajpántját, mert tetszett. Ennyire egyszerűen. Semmi sallang, semmi extra körítés, csak kimondtam, amit éreztem. És higgyétek el, nagyon jól esett neki - nekem pedig szintén jó érzés volt, hogy az egyszerű őszinteségem pár boldog percet okozott neki.

De ha ez ilyen egyszerű, akkor mások (fogalmazzunk úgy, sajnos, hogy a nagy magyar átlag) miért nem csinálja ugyanezt?  Ha nem irigység, akkor mi áll emögött?

Vajon köze van a történelem során belénk ivódott zárkózottsághoz? Nos, lássuk be, elég távol állunk a nyugati (vagy legnyugatibb, értem ez alatt amerikai) mentalitástól, ahol mindenki ön-megvalósít, ahol 60 évesen is belefognak egy diplomaszerzésbe, ahol bárkiből lehet elismert, közismert személy, ha csak egy kicsit is hisz magában! 

Azt hiszem ránk férne egy kis lazítás, hogy megpróbáljunk nyitni mások felé, a külvilágra és embertársainkra. Az élet pont annyi, amit beleteszünk - miért ne élnénk meg minden pillanatát? Mikor akarunk elkezdeni VALÓBAN élni? Mindig csak halogatjuk, mert sok a munka, mert sok a kifizetetlen számla, mert sürget a főnök, mert veszekedünk a párunkkal vagy gyerekünkkel, mert idegesek vagyunk a jövőnk miatt - ÁLLJ! Ha folyton ezeken görcsölsz, közben szépen lassan leperegnek életed homokórájának szemcséi - és ez most nem a nagy szavak bejegyzése, nem szeretnék kliséket puffogtatni, inkább csak szeretném, ha rádöbbenthetnélek, mennyire jó is ÉLNI, mennyire jó MEGÉLNI az életet! Így hát ha tetszik valami vagy valaki - mondd ki bátran! Ezzel Te nem hogy csökkensz, hanem hatalmasat nősz emberileg! Útjára indítom a "share the love" lavinát, a köztetek és köztem lévő kommunikációt egyelőre virtuális (de MINDENKÉPPEN szeretnék személyesen is találkozni Veletek, ezt már többször említettem!!) síkon kihasználva íme, ez NEKED szól Szépségem, add tovább :)

Kíváncsi lennék a véleményetekre a témában - Ti szoktatok vad idegeneket megdicsérni? Vagy (első lépésként) ismerősöket, kollégákat, akik nem állnak túl közel Hozzátok? (mert barátnőt, nővért vagy hugicát persze könnyebben dicsérünk, de én arra lennék kíváncsi, hogyan viszonyultok a kevésbé szoros kötelékkel rátok csatlakozó nőkre a környezetetekben!) A szokásos módon: itt kommentben, Facebook-on vagy a zsuzska@cupcakeandpearls.hu emailre várom véleményetek, mert tényleg érdekel!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

I (heart) me, myself and I avagy hogyan kezdj hozzá

Ciao Bella!

Ugye Te is alkalmazod a saját magad befeketítése taktikát? Hogy miről is beszélek? Vegyünk egy irodai környezetet (szabadon behelyettesíthető iskolával, bulival vagy kávézóval) ahol két nő beszélgetésbe elegyedik. Előbb vagy utóbb szó lesz (sokszor egyből ezzel indul egy női csevej) a testükről
- Milyen vékony a derekad...bezzeg az enyém!
- Jajj ne is mondd! Én a melleid irigylem, mit meg nem adnék, ha nem "A" kosárral kínlódnék...

Ugye ismerős? Persze a testrész is szabadon behelyettesíthető - azonban ez az ártatlannak tűnő beszélgetés borzasztó károkat okoz Benned, Szépségem.

Gyerekkorunk óta a minket körülvevő nők semmi másról sem beszélnek, csak az elégedetlenségekről. Hiszen nagyon kevés kislány cseperedik úgy fel, hogy édesanyja vagy nővére naponta elmondaná, mennyire szeretik a testüket, milyen szépnek érzik magukat. Talán beképzelt egy nő, ha ilyet mond? Talán túlságosan fenn hordja az orrát?

NEM SZÉPSÉGEM, egyszerűen csak SZERETI  a testét!!! Bármennyire furcsán hangzik, nem több ez, "csak" tisztelet és szeretet önnön magad irányába.

Annyi nőtől hallom az elkeseredett sóhajt "Miért nincs nekem senkim? Miért nem találok egy pasit aki szeretne engem?" mire nagyon szívesen visszakérdezek: és TE? Te szereted és tiszteled magad? Vagy inkább mormolod a negatív mantrát, mennyire széles a csípőd, milyen béna vagy a konyhában, mennyire képtelen vagy ügyesen parkolni? Ez a sok önostorozás vezet odáig, hogy sok nő szinte semmibe veszi saját magát és ezért engedi meg ugyanezt a pasiknak!

A tudatalatti egy roppant kiélezett fegyver - könnyen saját magunk ellen fordítható. Ahogy megerősítően tud hatni egy-két biztató szó a lányodnak/barátnődnek/anyukádnak, milyen ügyes az iskolában, milyen szépen kisminkelte magát vagy milyen finom süteményt sütött - ugyanúgy TE is megérdemled ezeket a dicséreteket saját magadtól!

Próbálj odafigyelni legközelebb a szavaidra ha egy barátnőddel vagy kolléganőddel csacsogtok jelentéktelennek tűnő dolgokról. Mitől félsz? Kedvesnek lenni másokhoz és magadhoz nem árthat, így gyakorlásra fel!

1. Dicsérd meg! Mondd meg, mennyire szép a szeme/cipője/körme/stb! A mások irányába tanúsított pozitív energia rád is jó hatással lesz - szeretetből adni sosem önző dolog, hiszen a szeretetből nem lehet kifogyni!

2. Írtam már erről korábban, de az ismétlés sosem árt: végy egy papírlapot és írd össze, mi mindent szeretsz magadban - a legapróbbnak tűnő dolgok is fontosak! Így ha segítettél a szomszédnak megfogni a liftajtót vagy büszke vagy a fehér fogaidra - nosza, listára velük! Remek alkalom ez végiggondolni az életed apró mozzanatait és meglátod, olyan sok értékes dolog van Benned, amire eddig nem is figyeltél fel! Szerethető vagy - nekem elhiheted ;-)

3. Bocsáss meg magadnak! Miért büntetnéd saját magad olyan dolgokért, amik már a múlt részei? Inkább fog fel őket tapasztalatszerző élményként. Állj a tükör elé, nézz mélyen a saját szemedbe (ahogy mással tennéd) és mondd ki hangosan: "Megbocsátok magamnak amiért (.......) hiszen (........) tanultam belőle"
Ügyetlennek érzed (és még rosszabb: nevezed!) magad? Kicsúszott már jó pár csésze a kezeid közül? Bocsásd meg ezt magadnak és foglald össze mit tanulsz ezekből az élményekből (például nem fogsz a mosogatás közben hadonászni ha csöng a mobilod - a türelem nagy erény és tanulható! :) )

4. Légy önmagad! Ha úgy tartja kedved, nevess vagy sírj, viseld amihez kedved van és élvezd az életed - teljesen függetlenül attól, mások mit gondolnak erről vagy mit mondanak, hiszen ez a TE életed, a TE boldogságod, nem az övék!


5. Úgy bánj saját magaddal, akár a legjobb barátnőddel! Szereted, kedves vagy vele, tiszteled, elismered és támogatod? Ha az a lány mindezeket megkapja tőled - miért ne adnád meg saját magadnak is? Légy kedvesebb magadhoz, dicsérd meg saját magad és ismerd el mindazt, amit elérsz!

6. Elég legyen az összehasonlításból! Ezen a bolygón MINDENKI egyedi és megismételhetetlen (nyilván a klónozás más téma :) ), mindannyian más és más plusszal rendelkezünk éppen ezért nem célravezető az összehasonlítgatás. Ha arra fordítod az energiáidat, hogy másnak milyen autója/háza/munkája/teste/szeme/stb van, csak gyengíted magad és táptalaja ez az irigységnek és a frusztráltságnak. Ugye nem lehet egy almát és egy körtét egy lapon említeni és összehasonlítani? Miért kellene ugyanolyannak lenniük amikor különbözőek? Nincs ez másképp velünk, nőkkel sem! A hasonlítós játszmából vezető kiút azzal kezdődik, ha felismered a saját erősségeidet és azokra koncentrálsz - próbáld csak ki, ehhez a 2. pont nagyon jó gyakorlat!

7. Senki sem tökéletes - Te miért akarsz az lenni? Óriási nyomást teszel magadra, ha állandóan a tökéletességre hajtasz - hisz az nem létezik, ideje lenne már felismerni :) Te épp úgy vagy jó, ahogy vagy - a jó és kevésbé jó tulajdonságaiddal együtt!


Ennyit az elméletről - most munkára fel, Szépségeim! Kezdjétek el már ma! Ha pedig megosztanád velem a tapasztalataidat - annak nagyon örülnék!!! Írj Facebookon (KATT IDE) vagy a cupcakeandpearls@gmail.com emailcímemre!

Csók, puszi, pá édeseim!

Zsuzska

Téliesen mintás leggings avagy Ms Rénszarvasváró

Ciao Bella!

A leggingsről már sok szó esett, most egy fokozattal "durvább" szintre kapcsolunk, bemutatom a mintás leggings-et, amitől sokan (megjegyzem joggal...) félnek.
Amint a mai outfit mutatja, nem kell kétségbeesni egy mintás darab láttán, nyugodtan tessék felpróbálni, Szépségeim, viszont vegyétek figyelembe a combméreteteket - ugyanis a mintás az bizony vastagít. Én ezt az északi-sarki leggings-t hosszabb felsőkkel is hordom, bár komfortosabban érzem magam a miniszoknya párosításban:

 

Ezt a télies mintázatút egyébként annyira megkedveltem tavaly, hogy egyből kettőt vettem belőle - egy barnát és ezt a feketét és időtállónak tűnnek! Remekül lehet kombinálni akár hosszított felsővel akár szoknya-csizma kombinációval, egyedül csak arra kell figyelni, hogy lehetőleg más mintás ne legyen rajtunk. (bár ha vagy olyan exhibicionista, mint én, bevállalhatsz egy pici mintát a kiegészítőn, mint én a sállal :) )

És ma is kaptok tőlem egy szívecskét :) de tovább kell adnotok, méghozzá életetek legmeghatározóbb és legfontosabb személyének: saját magatoknak! A minap kiraktam Facebook-on (KATT IDE) egy szó szerinti jegyzetet, amire még mindig várom a válaszotok: mit is szerettek önmagatokban? Mert mindenkiben van akár külsőleg, akár belsőleg olyan rész, amit feltétel nélkül szeret. Azt szeretném, ha első lépésként mindenki erre a dologra fókuszálna, legyen ez az első lépés! A többit még ráérünk megtenni ;-) mindent a maga idejében!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Őszinte beszélgetés egy pluszos Szépséggel

 Ciao Bella!

A napokban céloztam arra, mennyi őszinte és mélyenszántó beszélgetésen vagyok túl – s az egyiket megosztom Veletek is.

Találkoztam egy nagyon bájos pluszos Szépséggel, Szilvivel – aki felfigyelt a blogra és kérte, meséljek neki arról, mi is a célom, mik a terveim és kíváncsi volt rám. A megbeszélt találkozónk első percében tudjátok mi tűnt fel? Szilvi bájos arca, kedves mosolya, ahogy szerényen vizslatta a tekintetem, és a GIGAMEGA hosszú szempillái. Egy idő után már nem tudtam megállni, meg kellett kérdeznem, igaziak-e :) és igen!  Szerencsés lány – bár ő ezt másképp látja...

Igen, valóban pluszos méretű ruhákat hord, nagyobbra nőtt az átlagosnál és a szívembe markoltak mondatai, mert abszolút értettem, miről beszél, mikor az öltözködésre terelődött a szó. Hogy is vásárol? A divat sokszor másodlagos szempont (bár lássuk be, egy huszonéves lány ösztönösen keresi és igényli a divatos holmikat),  hiszen vásárláskor a „Miből van a méretemben?”  dönti el, mit visz haza zsákmányként. 

A beszélgetés alatt sokszor egymás mondatait fejeztük be – akár a Szent Grál küldetésként megélt melltartóvásárlás, akár a leggings feltalálójának nevét imába foglaló vágyunk volt a téma. Bár úgy tűnt, ő már megtette az első lépést afelé, hogy elfogadja és szeresse önmagát, néha láttam a szomorúságot a szemében, mikor arról beszélt, mennyire fájnak neki azok a pillantások, amit egy ruhaüzletben vagy akár az utcán kap. Pedig miért is? Mert nagyobb felületen szerethető? Mert ez történetesen látszik kifelé s ezért úgy érzik egyesek, jogukban áll ítélkezni efelett? Ilyenkor kinyílik az a bizonyos bicska a zsebemben, mert az, aki önző, hazug, becstelen (stb)  pedig emelt fővel végigsétálhat egy pláza üzletsorán anélkül, hogy megvető pillantásokat kapna – ez a lány pedig, akinek olyan helyes az arca, kedves a mosolya, jó a humora és még annyi jó tulajdonsága van, ami egy 2 órás beszélgetés alatt nyilván nem jött felszínre – ő pedig járjon szemlesütve?? NA NEM! Ebből elég! Szépségeim! Higgyétek el, nincs mit szégyellnetek – aki nem látja bennetek a szépséget, az saját magát minősíti és ti felette álltok!

Szilvi mesélt nekem az édesanyjáról, Ágiról, aki annyira szimpatikusnak tűnik, hogy feltétlenül meg kell ismerkedjek vele. És tudjátok miért? Mert ő is azt képviseli, amit én – csak míg én virtuális segítséget próbálok Nektek nyújtani, addig ő egy vidéki városban (ahol lássuk be, még kritikusabbak az emberek, ahol még nehezebb „másnak” lenni, ahol egy pluszos Szépségnek még kevesebb lehetősége van csinos ruhákat venni), Szegeden teszi mindezt, hiszen pluszos ruhákat árusít üzletében. Ám Szilvi elmondása szerint ez több egy üzletnél  - erről a csillogó szempárok árulkodnak az üzletből kilépve. Mert igenis LEHET csinos egy pluszos Szépség is, s a ruhákon kívül jótanácsokkal, amolyan útravalóval is ellátja a betérőket Ági. El is döntöttem, hamarosan meglátogatom Ágit és kíváncsi vagyok az üzletre is – ami olyan közösségformáló, hogy még Lakatos Márk is ellátogatott egyik divatbemutatójukra és egy profi bemutatóhoz hasonlóan tanácsokkal látta el a pluszos Szépségeket: (további képek katt ide )

Ha már ruha, akkor magától értetődik, hogy  hazaérve megnéztem a webshop kínálatát, és ezt a tunikát (lentebb) már kiszemeltem magamnak  ami a sokszor emlegetett leggings-el szuper kombót alkotna. Írtam is egy levelet Szilvinek és a szám mosolyra görbült, mikor válaszában azt olvastam,  hogy jelenleg 70%-al olcsóbban vásárolhatok (részletekért katt ide) – ez zene volt „füleimnek” , hiszen szerintem minden nőnél a „SALE” szó pavlovi reflexet vált ki, s erőre kapunk, ami a vásárlási lázat illeti. Mivel ez az akció már csak 2 hétig tart, nem fogom sokáig halogatni a virtuális shoppingolást :)

Szilvi egy másik témáról is mesélt nekem – kevés barátja van, hiszen inkább visszahúzódik a biztonságos csigaházába, pedig ahogy mondta, szívesen menne szórakozni, bulizni, de már elege van abból, mikor összesúgnak a háta mögött, ha ő a leg-pluszosabb hölgy a társaságban. Megkérdeztem tőle, az segítene-e, ha rajta kívül még 2,3,4, sok pluszos Szépség lenne a társaságában? Akkor vajon erőre kapna-e és kevésbé zavarnák azok a pillantások? 

A válasza igen volt  - ami megerősített abban a tervemben, hogy jelenleg sokszor egyoldalú kapcsolatunkat (ami köztem és Közted van, Szépségem) egyszer a jövőben szívesen fejleszteném interaktívabbá, és most nem arra buzdítalak, hogy kommentelj többet (persze annak is MINDIG örülök, mert jó a soraitokat olvasni, a véleményeteket egy-egy témáról!), hanem arra gondolok, hogy a virtuális világon túlmutatva SZEMÉLYESEN is találkoznék Veletek! Szeretném összehozni első körben legalább a budapesti Szépségeket, hogy érezzétek, NEM VAGYTOK EGYEDÜL! És ha a közösség ereje Veled van, egy idő után nem lesz már nehéz kibújni abból a csigaházból és megmutatni a világnak azt, hogy a benned lévő plusz jóval nagyobb, mint a ruhaméreted!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

A nő mint tárgy avagy mi is az az "objectification"?

Ciao Bella

Ma az Art of Fashion blog Facebook oldalán (itt) egy videora lettem figyelmes, ami egy minden nőt (akár így, akár úgy) érintő problémát feszeget: objectification avagy ha magyarra fordítanám: "eltárgyiasítás". De mi is ez?

Először nézzétek meg Szépségeim az alábbi videot - már ez is sejtetni engedi, miről van szó:

Most persze néhányan azt kérdezhetitek, na jó, de mi köze ennek a plus size-hoz, vagy némi súlyfelesleghez itt vagy ott? NAGYON IS HOGY SOK!

Közhelyesen hangzik, de az a fránya média betette a kaput - nem szeretnék nők egyenjogúságáért harcoló amazonként írogatni, de lássuk be, előfordult már többünkkel az a klasszikus eset, mikor egy férfi nem épp a bennünk rejlő érzelemgazdag lélekre vagy éppen a fejünkben lévő észre volt kíváncsi, nem igaz?

Na pontosan itt kezdődik a probléma...És most itt nem arról szeretnék szólni, hogy egyenlő esélyt a nőknek, hanem még mélyebbre ásnék... Szokták mondani, hogy a kép sosem hazudik. Khm...ugye Veled is előfordult már, hogy kisebb pánikrohamot kaptál egy-egy (nyilván nem általad megszűrt) kép láttán, amin ismerőseid bejelöltek a Facebook-on vagy épp egy olyan képen, amit anyukád családi albumba rendezett? Mert nem volt tökéletes a póz? Mert nem állt jól a hajad? Mert nagynak tűnik a hasad a képen? A világ, ahol felcseperedtünk folyamatosan bombáz minket TÖKÉLETES nők képével - s még ha tudod is, mily' csodákra képes a photoshop, tudat alatt bekúsztak az elmédbe azok a "nők"...És hogy is ábrázolják őket? Az egyéniség ugyebár lényegtelen, fontos a kompozíció összhangja, a részletek - akár egy terméknél, amit el kell adni (khm...húspiac?)! És itt meg is érkeztünk a video témájához, a nő mint tárgy. Ez a folyamat sajnos roppant destruktív és számos nőben már fiatal lányként kisebbségi érzést, elnyomást, frusztrációt okoz; sok nő úgy érzi, őt nem is vehetik komolyan (=önértékelési problémák melegágya ez!); sok nő úgy érzi, ő nem elég jó, nem elég nőies, hiszen cseppet sem hasonlít a reklámokban szereplő hölgyekre...

Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a video, ahogy megfogalmazza és bemutatja ezt a fajta jelenséget - egyúttal elgondolkoztam, vajon hány nőtársamban gyülemlik effajta frusztráció? Hányan érezzük azt, nem vagyunk elég jók/okosak/szépek/tehetségesek és még sorolhatnám a tetszőlegesen behelyettesíthető tulajdonságokat. ELÉG! Hidd el, hogy nem kell rosszul érezned magad - légy tisztába az értékeiddel, és tudd mire vagy képes! Lásd meg magadban a szépet s hidd el a világ szeme is képes lesz látni azt. De ahogy minden, ez is Benned kell, hogy útjára induljon - hogy hogyan?

Erre még visszatérünk ;-)

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Lady Gaga "fogadd el magad" forradalma

Ciao Bella!

Nem mondhatnám Lady Gaga fanatikusnak magam, nem követem napi szinten épp mivel botránkoztatja meg az embereket, de tény, hogy gyártott már fülbemászó muzsikákat és valahogy eléri azt, hogy ne felejtsük el a nevét.

A minap azonban felkeltette az érdeklődésem (és nem, nem az "atyaééééég" fajta módon), méghozzá POZITÍV értelemben, így rögvest fel is kerestem little monster fantázianevű weboldalát (mely elnevezés azért kissé oxymoron és ellentmond a kampánnyal, amiről írok..).
Jó marketinges(ei vannak) így először regisztrálnod kell, ha be szeretnél lépni az oldalra - egyefene, megadtam az emailem Gagának (még az is lehet, hogy vendégblogger lesz a cupcake&pearls-ön..;-)) )és utánajártam a "BODY REVOLUTION" nevű mozgalmának.

Akik ismernek, tudják, mennyire érzelmes leányzó vagyok, így persze érthető, mennyire meghatott egy-két poszt, amit ott olvastam. Gaga a héten elindította a "szeresd önmagad" forradalmát, melyhez saját sztorija szolgál fémjeléül, ugyanis az utóbbi időben valóban mindenki a gyarapodó testsúlyával volt elfoglalva (???) így a kedden útjára bocsátott oldalán először magáról posztolt képeket, íme:

Nekem nem tűnik túlsúlyosnak, na de nyilván ahhoz képest, hogy 15 éves kora óta bulimiával és anorexiával tartotta fenn az alakját, valóban felugrott rá pár kiló. Rajongóinak a fenti képekkel és pár sorral azt üzente, vállalják a társadalom által "hibának" titulált "tökéletlenségeiket" és osszák meg másokkal, bátran kiállva önmagukért.

Így leírva kissé demagógnak hat, de az oldalt böngészve valóban megható történeteket láttam amik elgondolkodtattak, vajon mi készen állnánk-e ilyen nyílt felvállalásra és elfogadásra. Mindig is azt gondoltam, a tengeren túl valahogy nyitottabbak az emberek (noha nem szépíteném az államokban burjánzó rasszizmust...), valahogy "bevállalósabbak"  - persze az is lehet, csak a nagy számok törvénye alapján tűnik így.

Mindenesetre elgondolkoztam azon, ha megkérnélek Téged (igen, Téged, aki ezeket a sorokat olvasod), hogy mi az, amit megpróbálsz elrejteni, mert a társadalom, vagy a közösség ahol élsz elítéli azt, vajon a fülembe súgnád? Vajon leírnád itt kommentben? Ha a válaszod "nem", akkor gondold végig, mégis mitől vagy kitől félsz? Ki az, aki megpróbálja elhitetni Veled, hogy nem pont így vagy jó, ahogy vagy?

Vannak plusz kilóid? Vagy egy anyajegy az arcodon? Vagy görbe a lábad? Vagy elállnak a füleid? ÉS??? Miért hiszed azt, hogy erre figyel mindenki veled kapcsolatban? Miért nem inkább azokra a jó tulajdonságaidra, amikre IGENIS, HOGY LÉGY BÜSZKE! ....hogy figyelsz másokra (és nem vágod be az ajtót magad után, miközben a párod/családod még alszik); ...hogy van empátiád (és volt pár kedves szavad a kollégádhoz, aki noha nem áll túl közel hozzád, mégis úgy érezted, ráfér 1-2 biztató szó);...hogy életvidám vagy (és mosolyt csalsz ezáltal mások arcára is, könnyebbé téve napjaikat)...és még sorolhatnám.. Hidd el, ezek SOKKAL fontosabb dolgok, mint 10 kg felesleg vagy egy túl nagynak ítélt lábfej! Ha pedig kétségeid vannak, nekem bejött az alábbi roppant egyszerű, de annál hatásosabb feladat: minden reggel vésd fel egy papírra, miért vagy hálás, mit szeretsz magadban s meglátod, egy idő után áthelyezed a fókuszt a jó, pozitív irányba!

Hiszen Te így, ahogy vagy, természetesen vagy tökéletes ;-)

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska