Ciao Bella!
Évivel a blog illetve annak Facebook oldala kapcsán
találkoztam. Mivel mindig is mondom: a távolság nem lehet akadály, így először
interneten vettük fel a kapcsolatot s egy koncert miatt Budapesten járt, így
alkalmunk nyílt személyesen is találkozni.
Nem is akármilyen koncert – hisz ő volt a színpad közepén! Évi
egy blues együttes énekesnője, s a helyszínre érve egyből kiszúrtam egy
szivárványszínekbe öltözött, fürtös hajú lányt – nem volt nehéz kitalálni, ő az én emberem. Vele
is, akárcsak az eddig megismert Szépségekkel, nagyon gördülékenyen indult a
beszélgetés, a tipikus „mintha már ezer éve ismernélek” érzés kerített
mindkettőnket hatalmába.
A színeken kívül ami egyből feltűnt az a helyes
farmerszoknya, amit viselt így egyből rá is tértünk minden teltebb nő tipikus
dilemmájára: szoknyát merjünk vagy ne? Évi világ életében az erősebb csontozatú
nők táborába tartozott és ahogy anyukáját idézte: „Én előbb tanultam meg gurulni, mint járni!” így gyerekkora óta figyelte testét és az évek
során megtapasztalta saját testalkatának előnyeit (mert bizony az is van ám,
még egy kerekebb nőnek is, bármennyire
hihetetlen!). Szerencsésnek mondanám, hiszen csodás homokóra testalkata van,
véknyabb felsőtesttel és ügyesen bánik az idomaihoz illő ruhadarabokkal, így
inkább szoknyapárti, mint nadrág – és milyen jól teszi! Remekül kiemeli
sziluettjét egy jól megválasztott A vonalú, térd fölött érő szoknya, hozzá illő
felsőrésszel!
Azonban Évi is megjárta már a hadak útját ami önmaga
megszeretéséig vezetett – hiszen ahogy elmesélte, tinédzserként kipróbálta az
összes létező diétát (sokszor mindet egyszerre) és sajnos ennek
következményeként érzékenyebb a gyomra az átlagosnál. Nagyon fontosnak tartom,
hogy ha úgy érzitek, szeretnétek pár kilótól megszabadulni s ehhez valamilyen
diétába is fogtok a gyors siker érdekében (s ezek rendszerint a brutális
koplalós, savas levet iszogatós fajták), ne eszetlenül tegyétek! Ahogy Évi
példája mutatja – nagy árat fizethettek érte! Persze engem is elkap néha a
gépszíj és leadnék pár kilót, és ahogy az mással is szokott lenni: azonnali
hatást vár az ember. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, mennyire reális azt
elvárni, hogy a kilók, amik hónapok vagy évek alatt rakódtak rám – most egy
csapásra leugorjanak? Nyilván egyértelmű a válasz – szóval türelem, türelem!
Évi kilókkal folytatott fiatalkori harcát egy sajnálatos
baleset is nehezítette így a sportot mellőzni kényszerült, ám a biztos családi
háttér, ahol szeretet és elfogadás vette (és veszi) körül - sokat segítettek
abban, hogy egy percig se érezze magát kellemetlenül gömbölyded formái miatt.
Tiniként sokkal inkább a család, a barátok és a színház szenvedélyes szeretete
töltötte meg tartalommal mindennapjait, mintsem a diszkó vagy a lázadó rock
koncerteken való részvétel. Amint a zenére terelődött a szó, felcsillant a
szeme és szenvedéllyel mesélt énekesi szárnybontogatásairól és ami különösen
tetszett az az értékrend, amit képvisel és ami meghatározza gondolkodásmódját.
Amikor ugyanis rákérdeztem, kissé provokatív módon, nem félt-e a színpad
közepére kiállni vagy a katedrára (ugyanis kommunikációt is tanít), akkor kerek
perec megfogalmazta: a belső értékei, a szakmai hozzáértése és képességei
határozzák meg, milyen ember is ő s nem pedig a feneke körmérete!
És mennyire igaza van! Különösen felszínes és sivár emberi
jellemvonásnak tartom a külső alapján történő ítélést. Hiszen a kép, amit látsz
vajmi’ keveset árul el az adott illetőről – aki pedig csak az alapján helyez
Téged, Szépségem egy adott skatulyába, hogy hányas méretű nadrágot
hordasz...ppffff.. erről ennyit!
Évi elmesélte, a párkapcsolatokkal sosem állt hadilábon,
hiszen kellő magabiztossággal viselkedett mindig is a férfiak társaságában, így
megfordította azt a bizonyos fegyvert, amit annyiszor hallok teltebb nőktől:
„Ennek a helyes pasinak én biztosan nem kellek, szóba sem állna velem”. Hiszen felismerte értékeit és tudta, milyen
társat akar – s a fenti mondat gazdái semmiképp nem tartoztak ebbe a csoportba.
Azonban az ő szerelmi története még engem is büszkeséggel tölt el és joggal
állítom, MINDEN olyan kerekded nőnek visszaadja a hitét, aki nem bízik abban,
hogy kellhet egy úgynevezett „jó pasinak”. Évi férje ugyanis (figyelem!!) 10 évvel fiatalabb (!!!) és táncos
(kitaláljátok ugye? igen...szoborszerű testtel)! Nyilván nem ezek a
legfontosabb tulajdonságai és nem is ezek miatt van vele ez a lány – de lássuk
be, alapvetően ezt senki nem hinné el, nemde? És hogyan is lehetséges ez?
Szépségem, a válasz roppant
egyszerű: Évi elfogadta és szereti önmagát. Testének minden előnyével (ugye ez
a rész könnyű) és hátrányával együtt! Boldogan és mosolyogva néz a tükörbe,
mert a játékos hajtincseitől keskeny derekán vagy épp szélesebb csípőjén át a kis lábujjáig
minden szeret önmagán és ezt a képet sugározza kifelé, mások irányába is.
Évi
humora is teljesen magával ragadott, folyamatosan kacarásztunk mint két tini.
Ahogy ő mondja, ha valaki találkozik vele, egyébként is sokkal hamarabb a
boglyas hajára, a színes harisnyáira vagy a feltűnő ékszereire figyel fel
elsőként –nem pedig „zsírszövetei terjedelmére”.
A kérdésre, miszerint miket tart legfontosabb
értékeinek, ezt válaszolta: „Az erő és az
őszinteség. Az élet minden területén. Legyen szó kötelességtudatról, munkáról,
tanulásról, szeretetről, családról,szenvedélyről... szerencsére a környezetem
és a szeretteim megadják nekem azokat az energiákat, amikből táplálkozhatok.
Emellett megfelelő humorral tudom kezelni ezt a minket körülvevő, őrült világot
és nem kevésbé fura lakóit... :-)”
Ami az öltözködési stílusát illeti – imádtam a színeit! A
lábszárvédőtől a kis boleróig minden színes volt rajta találkozásunk
alkalmával, mégsem nyújtott „vásári” hatást, mert az összhatás, ahogy
összeválogatta a darabokat harmonikus és ízléses volt. Sokan félnek a színektől
de én mindig azt mondom, nem kell egyszerre egy szivárványt magunk köré tekerni
(hacsak nem Évihez hasonlóan bevállalósak vagyunk), de egy kiegészítő, egy sál
simán belefér és élettel tölt meg még egy egyszínű szürke, fekete, bézs ruhát
is!
Beszélgetésünknek a zenekar hívó szava vetett véget, hiszen
Évit szólította az édes kötelesség, a színpad. A koncert energikusan
fergetegesre sikeredett, a blues dallamok senkit sem hagytak mozdulatlanul – én
is azon vettem észre magam, hogy jár a lábam. Évi nem csak bájos, kedves,
szókimondó, életvidám személyiségével, hanem hangjával is levett a lábamról és
az ő története is remélem erőt ad azoknak a Szépségeknek, akik még az önmaguk
elfogadásához vezető út előtt állnak.
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése