Napsugárral
pár hete találkoztam először, a Miss Dundi és Dögös plus size divatbemutató
castingján ültem és sorra jöttek a jelentkezők. A válogatás jó hangulatban
telt, mindenki mosolygós és közvetlen volt. Aztán nyílt az ajtó és szó szerint
megérkezett a Napsugár: a lány, aki tele van életszeretettel, vidámsággal és
energiával. Azt mondják, ha megjártad a poklot, sokkal jobban értékeled a
napfényt – rá ez különösen igaz, hiszen a válogató után megbeszéltünk egy
találkozót, s elmesélte történetét. Mielőtt tudtam volna, min ment keresztül –
éreztem, erőt ad majd másoknak. S nem tévedtem – rám nagy hatással volt s
bevallom, a sok mosoly közepette kicsordult néha a könny a szememből.
A
találkozónkra férje, János kísérte el – a „mankója” ahogy ő hívja. Noha nem
tinédzserek már, mégis legalább olyan vidámsággal és huncut mosollyal ültek a
kávézóban és az egymás iránt érzett mérhetetlen szeretet és tisztelet felől egy
percig sem volt kétségem. Elmondása szerint Napsugár már kisgyermekként is a
rosszcsont típus volt, az örökmozgó aki már akkoriban rajongott a szebbnél
szebb cipőkért. Ám más volt, mint társai s erre óvodában figyeltek fel. Nem
reagált, ha szóltak hozzá, ám kezdetben arra gyanakodtak, csak figyelmetlen.
Hamar kiderült, többről van szó: Napsugár 95%-os hallássérült, így még saját
hangját sem hallja. Édesanyja mindent megtett, hogy javítsa a szőke kislány
állapotát és Simon Mária játékos logopédiai gyakorlatainak köszönhetően
Napsugár megtanult beszélni. Ez óriási teljesítmény, hiszen a siketek nagy
része képtelen artikulált beszédre, lévén nem hallják hangjukat a szavak
formálása közben. Általános iskolai évei sok keserűséggel voltak megtöltve,
hiszen „halló” iskolába járt, így a cikizések mindennaposak voltak – sokat
bántották társai a pösze „ufólányt” (mert így hívták,nagy hallókészüléke miatt).
Az otthon melege és a divat sokat segített a kislánynak, hogy elmeneküljön a
zord világ elől s édesanyja varróműhelyében csodálattal nézte a nap mint nap
megjelenő modelleket, akik az akkoriban legnépszerűbb reklámokban viselt
ruháikért jöttek. Már óvodás korában elkezdett művészi tornára járni, ám
siketsége miatt sajnos nem válhatott valóra álma: elutasították a
balettintézetből. Ám ahelyett, hogy elkeseredett volna – újabb mozgásformákat
próbált ki, így jutott el a judótól az aikidon át a kerékpározásig. Gondosan
odafigyelt alakjára, szeretett sportolni és akkoriban minden erejével azon
volt, nehogy elhízzon.
Milyen
érdekes az élet – rettegünk valamitől, ódzkodunk, el akarjuk kerülni aztán
megkapjuk leckeként, a sors fintora nem kerül el senkit. Napsugárt sem.
Középiskolai évei már jóval kellemesebb környezetben teltek, hiszen egy vegyes
iskolába járt, ahol siketek és hallók együtt tanulhattak. Szeretett édesapja,
kinek nevét kimondva könnyek csordulnak az amúgy mindig mosolygós lány arcán
sok bölcsességgel látta el lányát: ő tanította meg, hogyan is kezelje a
rosszindulatú és buta embereket, akik fogyatékossága miatt bántják „A hülyék a
túloldalon vannak, ne foglalkozz velük” mondta gyakorta lányának. Elvesztése
súlyos csapás volt az egész családnak, hiszen középiskola után a megélhetés és
2 testvére eltartása szakadt a lány s édesanyja nyakába.
Én már itt
azt éreztem, maga a csoda ez a lány. Ennyi megpróbáltatás ellenére hogy tud
mégis mosolyogni? Miből merít erőt? „Egyszerű! A legerősebb forrás a szeretet
ereje! Vigyáznunk kell amíg lehet a szeretteinkre mert ők adnak erőt és
boldogságot” hangzik el a valóban egyszerű válasz. Mennyire elcsépeltnek
hangzik és milyen közhelyes – mondhatják most az életunt negatív emberek. Pedig
a fröcsögés helyett inkább gondoljunk csak bele, mennyit köszönhetünk a
családunknak s szeretteinknek. Azt hiszem, egy élet is kevés lenne meghálálni
akár mindazt, amit édesanyánk tett értünk…
Gimnázium
után Napsugár egy vidéki cukrászdát vezetett, míg akkori párja külföldön
dolgozott. A 25 kg-os zsákok cipelése nem éppen női munka, de ennek a tűzről
pattant menyecskének az sem volt akadály. Egészen addig a bizonyos napig.
Sajnos bekövetkezett a legrosszabb és egy rossz mozdulat eredményeként
gerincsérvvel kórházba került, bal lába mozdulatlanságra ítélve s újabb
kálvária várt a lányra. Kerekesszékbe került ám nem keseredett el – felállt.
Szó szerint. A Pető Intézetben újra kellett tanulnia járni, de nem adta fel. Mi
ez, ha nem kitartás? Itt hangzott el azt hiszem beszélgetésünk egyik
legfontosabb mondata, amit szó szerint lejegyeztem „Soha ne mondd, hogy soha
hogy feladod!Mert minden út végén van
egy újabb út s az út végén ott a fény. Még ha kicsi is és alig pislákol, de ott
van s ez adjon erőt!”
Noha újra
talpra állt, a sportot sajnos el kellett felejteni – s mint tudjuk, ez
súlygyarapodással jár. A sors fintora – 50 kg plusszal kellett megtanulnia
elfogadnia magát, ami saját bevallása szerint nem volt könnyű a külalakjára
kínosan ügyelő lánynak. Ám ebből a helyzetből is megtalálta a kiutat – s mikor
arról faggatom, hogyan fogadhatnánk el magunkat, így válaszol: „Az önismerethez
vezető út nagyon hosszú, nem megy egyik napról a másikra. Először is barátkozz
a tükörrel, hisz egyből észreveszed majd, mi hiányzik, mitől érezheted jobban
magad – legyen az egy kis rúzs vagy alapozó. Ne akarj más lenni, fogadd el
magad és lásd meg a csodát saját magad lényében! Persze ha változtatni
szeretnél, akkor ne feledd, sok türelemre lesz szükséged, én már csak tudom! Ám
ha magadat nem szereted, hogy tudnád elfogadni és szeretni a körülötted lévő
világot?”
Az
elfogadásban sokat segített férje, a szelíd mosolyú János, aki rávette a lányt,
nyugodtan nézzen tükörbe és lássa meg ő is a szépséget, amit a férfi szeme lát.
Mióta 4 éve megismerte párját, aki nap mint nap biztatja és támogatja, már
másképp vélekedik gömbölyded formáiról is: „A nevem, Anna olyan mint én –
elölről és hátulról is ugyanaz. Duci vagyok, de tök mindegy, mert sugárzok”
mondja hangos kacaj közepette.
A mozgást
persze nem hagyta el teljesen, már tizenéves korában azt érezte, hiába tette le
a középfokú jelnyelvi kommunikációs
vizsgát, valami többet szeretne. Nem tudtam titkolni az arcomra kiülő
meglepettséget, mikor Napsugár egyik legnagyobb szerelméről, a zenéről beszél.
Értetlenül kérdeztem, hogyan rajonghat ennyire a zenéért, egy olyan dologért,
amit a szó klasszikus értelmében nem tud átélni. Elmondása szerint a zenét a
testeddel kell érezni, akár a hangfal vibrálását úgy érezheted a környező
tárgyak által vezetett zenehangok minden rezdülését. És ez az élmény a
siketeknek is jár – Napsugár így kezébe vette az irányítást és megalkotta a
jeltáncot, ami nem más, mint a zene ritmusának jelnyelven való közvetítése,
pantomim elemekkel és tánccal vegyítve, Napsugár módra. Kedvence egyébként
Brahms 5. szimfóniája, melyben a magas frekvenciájú hegedűhangokat képes ő is
hallani, még ha halkan is. És itt nem áll meg – fejébe vette, megtanul
hegedülni!
Ha pár
évszázaddal korábban született volna, Napsugár lett volna a polihisztor szó
megtestesítője, hiszen a jelténcolás mellett 15 éve fotóriporter, de
végzett gyógymasszőr és plus size modell is. Emellett verseket és dalokat ír,
tagja a Bolyki para kórusnak és számos saját készítésű videója is megtalálható
a világhálón.
Beszélgetésünk
egyik legédesebb pillanata az volt, mikor Jánossal való megismerkedésüket
mesélte. Már kiskorában gond volt ugyanis a lány fogaival, amin a számos
fogszabályzó sem segített és édesanyja óva intette a törökméztől. Aztán jött
János, aki első találkozásukkor megkóstoltatta a lánnyal ezt a mézédes csodát –
ahogy Napsugár hívja. Olyan élvezettel beszélt erről az édességről, mintha a
világ egyik elfeledett csodáját fedezte volna fel – „ Beleharapsz, szétolvad a
szádban, kicsit ragad de a világ is egyből jobb hely lesz miután megkóstolod
ezt a csodát! Szerintem tényleg buta az, aki ezt kihagyja!”
Végül mi az
a plusz? Ha nem lett volna elég a történet eddigi része, elárulom, a jeltáncoktatást
is ingyen vállalja. Mert úgy véli, a jótett az, ami megszépít, hiszen nincs is
annál csodásabb érzés, mint mikor mosolyt csalsz más arcára. Másokat is erre
kér: segítsünk egymásnak, hiszen egy kis jótékonykodás senkinek sem árthat! Én
pedig arra kérlek, Szépségem, adj egy szavazatot Napsugárra, aki jelölt a
jóember. hu oldalon. Mert ő valóban egy igaz ember, egy Pluszos Szépség, kinek
plusszait nehéz volt és nem is sikerült mind felsorolnom ebben a cikkben. De
bizonyosan benne is ott van az a bizonyos „PLUSZ” Ez látható honlapján is aki
többet szeretne tudni róla: http://jeltanc.mlap.hu!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése