Nem filmkritikába szeretnék bonyolódni, hisz nem kenyerem - de emellett a film mellett nem tudok szó nélkül elmenni! (azt hiszem itt szokták azt írni, spoiler-t tartalmaznak a következő sorok, azaz fura módon azt is írhatnám, ne olvass tovább, ha még nem láttad a filmet - de Rád bízom, Szépségem)
"Első látásra" nem több ez egy lélegzetelállítóan látványos (a 3D verhetetlen! A tigris előugrásánál egyszerre ugrott fel a székéről mindenki a nézőtér soraiban - ijedtségében :) ) filmnél, aminek 70%-a a vízen hánykolódva játszódik.
Azonban mi sem bizonyítja jobban a történet erkölcsi mondandóját, mint az, hogy a moziból távozva be nem állt a szánk és részletekig taglaltuk, kinek melyik rész mit is jelentett, milyen üzenetet hordozott akár egy hátra nem néző tigris a film végén.
Nos, akkor lássuk, nekem mit mond ez a 2 órás mese - adott egy főszereplő, Pí, aki szülőhazájában, Indiában több ezer istennel megismerkedett családja hindu vallásának köszönhetően - ő mégis tovább keresett. Meg akarta érteni, a katolikusok Istene hogyan lehetett olyan kegyetlen, hogy feláldozta saját fiát - és a muzulmánok mit éreznek meg Allah közelségéből miközben imádkozás közben a földhöz érintik homlokukat. Tetszett, ahogy viccesen megjegyezte, ha hisz több ezer hindu istenben - miért ne hihetne még egy pár másikban is. Azt hiszem emiatt a mondandó miatt sok elvakult fanatikus megnézhetné ezt a filmet s talán közelebb kerülnénk egy békés együttéléshez - hiszen Pí hitt...és amit elhiszel, az valósággá válik a szemed előtt, akár egy csónakba vetett tonhal képében is.
De talán ennél is erősebb mondandó akkor hangzik el (többször is a film során), mikor a hajótörést szenvedett fiú egy kézikönyvet olvasgat, amit a mentőcsónakban talált, mely tanácsokat ad arra az esetre, ha valaki hajótörést szenvedve hánykolódna a tengeren. Ebben olvassa pontokba szedve a praktikus tanácsokat ivóvízgyűjtésre és az elme lefoglalására, majd legutolsó s egyben legfontosabb tanácsként ez áll a könyvben: SOHA NE VESZÍTSD EL A REMÉNYT!
Azt hiszem, nem is jöhetett jobbkor ez a film és remélem sokakhoz eljut az utolsó jótanács, hisz ez az élet kézikönyve. Minden helyzetből van kiút, még ha reményvesztettnek és szélmalomharcnak is tűnik a csatánk, de sosem szabad feladni!
Apukám gyerekkorom óta arra nevelt (és a mai napig elmondja baj esetén), hogy mindig a megoldáson gondolkozzak, mert a szomorúság és kétségbeesés csak az energiáimat emészti fel. Ahelyett mindig előre kell nézni és a következő lépést tervezni. Persze mikor az embert kétségek gyötrik, mikor bánatában vagy elkeseredettségében nem lát tovább jelen fájdalmánál - nehéz a racionalitás talaján állni...hisz a fájdalom átjárja szívünket, valósággal megbénít, de nem szabad engedni, hogy maga alá gyűrjön minket! Ahogy Pí is a legnagyobb vihar közepén feláll a csónakban és felteszi Istennek a kérdést, vajon mit vehet még el tőle, mikor már mindene elveszett - akkor szembenéz a félelemmel, a reménytelenséggel s legyőzi azt!
Ennek az egyszerű indiai fiúnak volt egy másik mondata, ami szintén elgondolkodtatott - éppen arról elmélkedik, milyen hálás is, hogy noha már az éhhalál küszöbén volt, de mégis az isteni gondviselésnek köszönhetően egy szigetre bukkant s noha a sziget első látásra a paradicsomnak tűnt, Isten megláttatta vele egy "véletlen" felfedezésnek hála, hogy nem tanácsos ott maradnia hosszú ideig. Mindezeket végiggondolva értelmet nyertek számára az események - minden összeállt egy teljes képpé, s mindazok a momentumok, miket akkor nem értett meg - világossá váltak számára. Én ugyanezt szoktam tanácsolni magamnak és másoknak is, mikor oly' sokszor felmerül bennem a számon kérő kérdés "De miért kellett ennek megtörténnie velem?" (s rendszerint valami negatív esemény kapcsán persze). Hajlamosak vagyunk az önsajnálat örvényébe tekeredve értetlenül, sőt, felháborodottan tekinteni 1-2 rossz (vagy inkább: rossznak ítélt) dolog következtében magunkba roskadni. Pedig adott események majd továbbvezetnek egy sokkal jobb dolog felé - amit akkor még nem értünk meg, de idővel minden összeáll s a kirakós darabjai megtalálják szomszédjaikat.
Gondolj csak bele - minden egyes szakítás és szerelmi bánat kellett ahhoz, hogy mára érett és tapasztalt nővé válj s rátalálj arra, akit neked szánt az ég (vagy hamarosan megtaláld őt). Minden egyes munkahelyi kudarc csak megerősített, megedzett és tapasztalttá tett téged, amit saját hasznodra tudsz fordítani. És még folytathatnám az összes rossznak vélt momentummal, mely később mégis értelmet ad életed valamely részének.
Ezek a gondolatok csak úgy kavarognak bennem és biztos vagyok benne, hogy holnap reggel még több minden eszembe jut majd. S talán, ha láttad a filmet, Neked más mondandója volt - ez esetben mindenképp oszd meg velem a már ismert módok valamelyikén (email, FB).
És legvégül: SOHA NE VESZÍTSD EL A REMÉNYT!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Nekem nagyon fontos mondandója volt még a tigris: Meg kell becsülni a "támadóinkat", életünk megnehezítőit is, hiszen lehet, hogy pont miattuk leszünk olyan erősek, hogy túléljük a sorscsapásokat. Ha a filmet nézem, Pí talán nem marad életben ennyi ideig, ha nem ad neki elfoglaltságot a tigristől való "szeparáció".
VálaszTörlésHa téged életben tartalak, csak úgy maradok életben én is.
Igen, ez is igaz! A nehézségek legyőzése közben tanulunk is (én ezt a félelmeinkkel való szembenézésként írtam le a posztban). Viszont érdekes a gondolatod az életben tartásról - és egyetértek, anélkül nem biztos kibírta volna Mexikóig Pí :) Köszönöm, Szépségem :)
Törlés