Andi, a kortalan Szépség (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella!

Napjainkban egyre elterjedtebb az a mondás, hogy a 40-esek az új 30-asok és Andi ezt tökéletesen alátámasztja! Ő az első olyan Szépség, aki a Pluszos Szépségek cikksorozat kapcsán bukkant fel az életemben. A karácsonyi hajtás ellenére sikerült egy személyes találkozót egyeztetnünk, amit kíváncsian vártam. A megbeszélt helyen egy mosolygós nő várt, akit mint régi ismerőst öleléssel üdvözöltem és a vacogó hideget egy finom tea és karamellás latte mellett enyhítettük. Azonban nem csak a forró italok szolgáltak lélekmelengetőül – ugyanis Andi története az első perctől megfogott.

Hosszú órákon át csacsogtunk, nevettünk – olykor elkomolyodtunk miközben élete mérföldköveivel ismerkedtem. Roppant érdekes és jóleső érzés volt, ahogy percről percre megnyílt nekem és elmesélte, ez nála mekkora lépést jelent. Ugyanis Andi (ahogy ő fogalmazott) „későn érő típus” és önmaga elfogadására vezető útra nemrégiben lépett rá, melyben sokat segítettek olyan életesemények, olyan emberi találkozások, mikor is ez a csupaszív nő végre rádöbbent: ő fontos lehet és van, aki figyel mondandójára. 

Sokszor a kisebb önbizalommal rendelkező emberek tipikus gondolatát tükrözte sok mondata a régi énjéről – aki nem hitte el, hogy ő érdekelhet másokat, hogy akár vezéregyéniség is válhat belőle, akire mások fel- és odafigyelnek. Persze ez a folyamat nem egyik napról a másikra megy – sokat foglalkozott már eddig is önismereti könyvek, tanfolyamok és közösségek tucatjával, amik megadták azt a kezdő lökést, hogy kezdje megszeretni azt a nőt, aki visszanéz rá reggelente a tükörből. 

Mégis talán ebben a folyamatban a legfontosabb szerepet Klári néni játszotta, a Klub butik tulajdonosa, akit úgy képzelek el, mint a korábbiakban bemutatott Ágicát Szegedről (ITT OLVASHATSZ RÓLA) – nem egyszerű „butik-tulajdonosok” ők, sokkal inkább kellemes egyvelegét alkotják a plus size stylist-nak és egy életvezetési tanácsadónak, aki azon túl, hogy megmutatja, hogyan is öltözködj a legelőnyösebben (ahogy Klári néni mondta: ne azt kérdezd, hány ruhát adtam el – sokkal inkább hogy hány kilót csaltam ma le) ellát megfelelő önbizalom-növelő dózissal. Andi kapcsolata a mai napig töretlen s Klári nénit mára már barátnőjeként tudhatja maga mellett, akinek sokat köszönhet, hiszen ő volt az, aki megpróbálta lelkét is szépítgetni és szépnek láttatni ezt a csodás lábú nőt. Mert bizony a lábaira igenis büszke – apai örökség, Isten áldja a genetikát, mondhatnánk! Bevallom, irigykedve hallgattam, ahogy a 30-as (!!) pasik hódításairól mesélt, akik figyelmét elsőre épp formás lábai keltették fel s arra gondoltam, remélem én is ilyen fitt leszek 46 (!!!!) évesen is!

„Végre valaki lettem” – mondta, mikor arról faggattam, meséljen nekem az útról, amit eddig bejárt.  Nagyon tetszett, ahogy lojalitásáról mesélt – gondolnátok, hogy 19 éve hűséges munkahelyéhez? Azt hiszem a mai folyton változó világban ez dicséretes dolog, amit ő is mosolyogva nyugtázott büszkeségei egyikeként. Hiszen aki hűséges és kitartó az bizalmat gerjeszt másokban – így vannak ezzel Andi ismerősei de még ismeretlenek is, akik élettapasztalatát ismerve és tisztelve a tanácsait kérik – ugyanis ő az, aki nagyon szívesen meghallgat, ha valami a szíved nyomja. Jó hallgatónak tartja magát aki ha kérik, bölcs gondolatokkal látja el beszélgetőpartnereit – ez alól én sem voltam kivétel, hisz egyszer csak megfordultak a szerepek és ő kérdezett :)

Ahogy sorra vettük a lépéseket, érdekes dolgot emelt ki – ugyanis számára a pontosság nagyon fontos, a megbeszélt találkozók előtt ő mindig vár a másik félre, hiszen rendszerint 5-10 perccel mindig korábban érkezik. Az emberekre viszont jellemző a késés, amit Andi sokáig nem tett szóvá, csak csendben, magában forrongva lenyelte azt a bizonyos békát, amit a másik fél játszadozása okozott. Hiszen a földkerekség egyik legdrágább portékája az idő (ahogy arról minap írtam, KATT IDE HA NEM OLVASTAD MÉG), ezért nem ildomos más idejével visszaélni vagy beosztani azt önkényesen. Azonban nemrégiben valami megváltozott – ahogy szépen lassan kezdte önszeretettel és önbizalommal felvértezni lelkét, kinyílt a külvilág felé elkezdte azt érezni, hogy ideje kiállni önmagáért. Mára már igenis kifejezi nemtetszését, ha valaki megváratja – de hogy hasznosan töltse a várakozás perceit, örömmel emlegette tanácsaimat a témában, amik közül különösen a „B terv” tetszett neki.  

 Fontosnak tartom, hogy az őszinteség ezen formáját is gyakoroljuk – hiszen sokszor félünk attól, megbántjuk a másik felet, de gondoljatok csak bele: inkább akkor saját magadnak szerzel bosszús perceket és forrongsz magadban – amiről a másik mit sem sejt, aztán ha egyszer „ráborítod a bilit” majd pislog bután, hisz eddig erről egy szót sem szóltál? Szerintem minden helyzetet le lehet (és kell is!) intelligensen kezelni – akár egy késést is, ha a megfelelő hangnemben (nem durván vagy sértegetően, de annál határozottabban!) kifejezed nemtetszésed, hisz ez egy hasznos visszajelzés a külvilágnak és adott emberhez fűződő kapcsolatod szempontjából is. Marco mindig is azt vallotta, ha van olyan tulajdonsága vagy szokása ami esetleg zavar – azt mindenképp jelezzem, hisz akkor tud változtatni rajta – és ez az ideális hozzáállás!

Andi humora, folytonos mosolya engem is jobb kedvre derített és biztos vagyok abban is, nem most találkoztunk utoljára! Példaként állhat ő minden 40-en túli nő előtt – hogyan kell fiatalosan megragadni az élet boldog pillanatait és sosem késő átértékelni életünket és valami pozitívabb változás felé terelni azt! Tudja ő is, az út még hosszú de a nehezén már túl van, hisz felismerte, kell az a bizonyos változás és nem félt meglépni az első lépcsőfokot egy boldogabb nő élete felé, aki elfogadja önmagát, még ha van is pár felesleges kiló a derekán de megszereti testét és büszke értékeire!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska