Ciao Bella!
A mai outfitem eszembe juttatta a táska történetét, így gondoltam, megosztom Veletek.
Előtte megmutatom, ma hogyan láthatnál, ha szembe jönnék Veled az utcán (persze elképzelhetően néhány csepp izzadtság ott fénylene a homlokomon és a hajam is hullámosabb lenne a tarkómon gyűlő verejték miatt, egyszóval MA MELEG VAN, amire én nem készültem, de sebaj, éljen a légkondi- hisz' nem vagyok még eléggé megfázva ebben a bolondos időben..)
És a történet: 2 éve először léphettem a hőn áhított Toszkán- földre, amit meg annyiszor elképzeltem már, miközben ezredszerre is megnéztem kötelező jelleggel egyik kedvenc filmem, az Under the Tuscan Sun-t (nekem angolul van meg, CHECKITOUT angol nyelvű trailer itt és az egész film magyarul itt ) és szinte láttam, amint lobog a hajam a szélben, ahogy átszaladok a napraforgómezőkön (khm...szaladok...na azért az megérne egy misét). Első alkalommal Pisa és Firenze fért bele a nyaralásunkba, amit Levanto nevezetű apró tengerparti városkában töltöttünk. Firenze egyszerűen magával ragadó, varázslatos az apró utcáival, a gyönyörű dómjával és telis-tele van liliommal, a város szimbólumával (még a csatornafedőket is ez díszíti), amit mágikus jelként fogtam fel, hiszen a Zsuzsanna héber eredetű szó és jelentése?? Naná, LILIOM :)
Na de vissza a táskához; Városnéző túrára kevés időnk maradt, de azért egy gyors "Marco! Beugrunk ide egy percre?" látogatás belefért, hiszen ellenállhatatlan vágyat éreztem egy kis bag shoppingra a Guess előtt elhaladva. Mint egy űzött vad, úgy rohantam be és bár nem néztem az órámra, de mögöttünk "kattant a zár", hiszen záróra volt, amit a roppant-olasz, roppant-erőszakos eladó igyekezett is a tudtomra adni. Volt még pár bag-maniac rajtam kívül az üzletben, másokat is bevonzott a 50%-70% leárazás matrica és már csak 1-1 darab "olcsósított" táska várta, hogy valaki hazavigye. Nekem egyből megakadt a szemem ezen a bézses-furcsaszínű és fazonú táskán (félben összehajtható és keresztpánttal átvetős fazonúvá alakítható). Lekaptam a polcról, de ugye az elsőbe NEM ugrunk bele, szét kell még ott nézni - viszont rutinosan Marco kezébe nyomtam, nehogy nézelődésem közben valaki elvigye előlem.
Ezután egy gyors sprintben végigloholtam a bolton, Marco mögöttem, kicsit helyzetidegen módon szorongatva a táskát, ám most is bebizonyosodott: az első gondolat mindig jó :) A roppant-olasz eladónő már gyakorlatilag az esti randiján volt lélekben, minket persze a pokolba kívánt és egyértelműen jelezte: jó-lenne-már-ha-mennétek nézéssel rákérdezett, kérem-e a táskát. SÍÍÍÍÍÍÍÍ, naná, hogy igen, egy gyors fizetés és máris szorongattam legújabb szerzeményem, amit azóta is nagyon szeretek!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése