For long time I have been planning to share my thoughts on another self-acceptance topic which many of you may struggle with. We all know the popping question (though according to my Dad, you NEVER ask this question if you want to get out alive from such conversation) "How old are you?"....
Már egy ideje tervezgetem, hogy írok önmagunk elfogadásának egyik talán legkritikusabb témájáról, amivel bizonyára többen hadilábon álltok. Mindannyiunknak ismerős a kérdés (noha Édesapám szerint ezt a kérdést SOHA nem teszed fel, feltéve hogy élve akarsz kikerülni egy efféle beszélgetésből) "Hány éves vagy?"...
Today I came across the cover of Vogue Germany with Tina Turner - who is 73 and still has that iconic charm around. If she can make it - why can't we make it?
Since early childood we are programmed to behave, dress and live according to our age - when you are little you are not supposed to do many things because of your age; when you grow older, you are too old to make fun in a playground in public since you are not a child anymore. When you leave school and start your first job - you are not supposed to dress as a teenager anymore; when you get married you are not advised to party wild on a Friday night without your husband.....I am sure you know the rest of the list yourself. No wonder with so many "dos" and "don'ts" we all get completely freaked out about the importance of those numbers.
Ma megláttam a német Vogue címplapján Tina Turnert, aki 73 éves de mit sem vesztett az őt körülvevő ikonikus varázserőből. Ha neki megy - miért ne mehetne nekünk is?
Születésünktől fogva arra nevelnek minket, hogy véletlenül se tévesszük szem elől az életkorunkat s annak megfelelően viselkedjünk, öltözködjünk és létezzünk: amikor még kisgyerek vagy nem tehetsz meg bizonyos dolgokat, hisz kicsi vagy hozzá; ha már elhagytuk az óvodát és iskolát, nem illik játszótéren nyilvánosan bohóckodni, hisz nem vagy már gyerek. Első munkahelyedre öltözz fel illendően, hiszen nem vagy már tinédzser; ha pedig házas vagy, eszedbe se jusson a vad péntek esti bulizás a férjed nélkül...és még folytathatnám, de Ti is ismeritek ezt a listát. Nem csoda hát ennyi tiltás mellett, hogy ezt a számpárt piedesztálra emeljük.
My opinion is closer to the view "You are what you feel" - this is what I believe in. To make a parallell, accepting your age is very similar to accept your body. Your inner emotions will reflect on the outside - for instance, no matter how gorgeous dress you pick, if you do not feel (and believe!) yourself to be a beautiful and unique creature of the universe, no stylist can help with that! Age is just a number - but how old do you feel yourself? My answer (as my friends can assure this) varies from 18 till 140 (yes, onehundredforty) when asked how old I am as it totally depends on my mood. If I want, I make fun on the playground in public - and if I want, I run the city with my girlfriends without Marco - whatever makes me feel happy, I go for it and believe me, I do not allow simply mathematics stop me in that!
And what is your age? Dare to say? Let me hear your thoughts on the topic!
xxx
Susie
p.s. my age? scroll down :)
Véleményem szerint az "Annyi éves vagy, ahogy érzed magad" felfogás sokkal helytállóbb és én ebben hiszek. Életkorunk elfogadását saját testalkatunk elfogadásához tudnám hasonlítani - hiszen amit belülről érzel, az látszik kívülről is. Így bármennyire is lélegzetelállító a ruha, amit kiszemeltél, ha nem érzed (és hiszed el), mennyire gyönyörű nő vagy, azon a legtapasztaltabb stylist sem tud segíteni. Az életkor valóban csak egy szám - de vajon mennyinek érzed magad? Az én válaszom (s ezt a barátaim már sokszor hallották tőlem) a 18-tól egészen a 140-ig (igen, száznegyven) változik, attól függően, milyen passzban ér a kérdés. Ha akarok, hintázok a játszótéren vagy épp a csajokkal bulizok (Marco nélkül) - ha az boldoggá tesz és nem engedem, hogy egy szimpla matematikai tény meggátoljon ebben!
És Te, hány éves vagy? Elárulod? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
u.i. És az én számom? Íme :)
Majdnem annyi, mint te! Bár a 140-t még nem éreztem. Kb. 100-nál még mindig megálltam. :)
VálaszTörlésKomolyra fordítva: ugyanez a véleményem. Van úgy, hogy rácsodálkozom a tükörre, hogy mikor lettem én ilyen, mert akkor épp olyan hangulat van a fejemben, mint 20 éves koromban volt. Máskor meg szívesen nézegetem a tükörképemet és büszke vagyok, mert rájövök, hogy úgy nézek ki, ahogy 20 évvel ezelőtt szerettem volna, hogy most kinézzek. :-) Megint máskor pedig mindenféle konzerváló egészségügyi kezeléseket fontolgatok, amikor alig bírok feltápászkodni a szőnyegről fél óra legózás után.
Sajnálom, aki nem tudja elfogadni magát külsőre, korra, nap mint nap. Mert van olyan, hogy nem érzed jól magad a bőrödben, mert rossz passzban vagy, összecsaptak a hullámok, stb. De folyamatosan azt gondolni, hogy csúnya vagyok, öreg vagyok... borzasztó lehet.
Minden életkornak meg van a maga szépsége - hű, de elcsépelt! :-) Pedig igaz. Egyenlőre még csak jót találok abban, hogy telnek fölöttem az évek. 20 éves koromban sokkal csinosabb voltam, mint most. De ezt nem tudtam, és így nem is úgy éltem meg és most sajnálkozva nézem az akkori fotóimat, hogy de kár, hogy nem volt nagyobb önbizalmam.
Mondjuk ez a gondolatsor engem közelebb vitt ahhoz, hogy most jobban elfogadjam magam. Mert nyilván 20 évvel később még kevésbé leszek - ilyen értelemben - szép. Kevésbé lesz feszes a bőröm, több ráncom lesz, stb. Vagyis akkor majd tök szépnek fogom látni a mostani fotóimat. Ergo: most szép vagyok! Naná! Ennyire egyszerű matematika! :-))))))
Tetszik a záróegyenlet :) Naná, hogy az vagy, Szépségem :)
TörlésKár, hogy TT megjelenését szétfotosoppolta a magazin, botox arcú múmiára, babapopsi szerű bőrrel, ami soha nem volt neki, Joker féle bájvigyort rajzolva az arcára.
VálaszTörlésAz életben teljesen másképp fest, ezt mindenki tudja, akinek csak egy picit van agya, és nem iq gyilkos magazinokon nevelődik. Ehhez még gonosz, előnytelen paparazzi képeket sem kell keresni, elég megnézni azokat a képeit, ahol nyilvános eseményeken fotózzák, úgy ahogy éppen van.
A szubjektív véleményem az, hogy TT-nek ennyi idősen sem lenne erre semmi szüksége.
Az életműve, a természetese kisugárzása, a megjelenése megengedi neki, hogy pont úgy nézzen ki, ahogy, a kalapomat emelem előtte. És még több millióan. Mert elég, ha felmegy a színpadra néha napján énekelni, bizonygatnia sem kell semmit.
Szóval a címlap inkább szánalmas. A díva méltósága a marketing bullshit áldozata lett. Kár érte.
Köszi, kedves "Névtelen" a kommented - elárulod a korod? Csak hogy a bejegyzés fő mondandójáról is csevegjünk kicsit :) Köszönöm!
Törlés