Manapság olyan nehéz elfogadni - na nem mintha ez időhöz vagy korhoz lenne kötve, de sokszor azt érzem, a környezet, a társadalom, a média, a trendek szinte lehetetlenné teszik, hogy nyitott légy. Hogy befogadó légy. Hogy elfogadó légy!
These days are so hard to accept things - not that this process should depend on time or era but I feel often impossible to be open due to society, enviornment, media and trends. Impossible to accept!
Hiszen az egész fogyasztói társadalom egy alapelven működik: változtass! Légy fiatalabb, soványabb, izmosabb, ránctalanabb, vegyél újabb telefont, autót, nagyobb házat és még folytathatnám. Egy ördögi kör, hiszen mindig lesz egy új termék, egy jobb találmány, egy fejlettebb technológia, így ha már bekerültél a mókuskerékbe, nincs kiszállás! Ha már sikerült a rád ömlő reklámoknak teljesen átmosni az agyad, folyton a változást, a "jobbnak" ítélt következő lépést hajszolod s másoktól is ezt várod el. Hiszen ciki lesz nyomógombos telefont pötyögni, ahogy ciki az is, ha nincs kockás hasad. Ilyen környezetben persze joggal kérdezheted, mégis hogyan fogadhatnád el a hasadon lévő hurkákat vagy épp a szemed alatti ráncokat?
The basic principle of consumer society is change! Be younger, slimmer, stronger, less wrinkled, buy new phone, car, bigger house and so on. This is a vicious circle and once you step into the treadwheel, the show must go on. If your brain is already washed by all those ads, you will strive for the next level which is better and you will expect the same from others. As you can't be cool without a touchscreen cell or without the 6 packs. So in this environment your question is legitime: how on earth could you accept the muffintops around your waist or the wrinkles under your eyes?
Ismerek olyan embert, aki megborzong, ha egy transzvesztitát lát - de ugyanezt látom akkor is rajta, ha saját betegségéről, az epilepsziáról van szó. Képtelen befogadó és elfogadó lenni. Másokkal s magával szemben egyaránt. Pedig talán nem is kellene mélylélektanba bonyolódnia és átérezni annak a férfi testbe született női léleknek a rejtelmeit, egyszerűen csak hagyni kellene élni a saját életét. Megborzongás nélkül. Elfogadni, hogy ő ilyenképpen élhet teljes életet. Azonban míg saját házunk táján nem teszünk rendet, addig elfog minket az ismeretlen és érthetetlen rettegés egy duci ember láttán akárcsak egy vak emberén. Pedig az a duci vagy vak ember is érez - neki is vannak barátai, ő is nevet a moziban a poénokon, ő is élvezi a péntek éjszakai pörgést és neki is megdobban a szíve, ha közelében a kedvese. Akárcsak Neked, kedves borzongó. Akkor hát mi is a különbség?
I know someone who get shocked from a drag queen but I see the same reaction which he gives for his own sickness, the epilepsy. He can't accept others or himself. Possibly he should not dig into Freud to accept that this drag queen is happy with her female soul kept in a male body if he can dress up and get wild. But until you make order within your own self, you will always have the fear of unknown and misunderstood - whether you see a curvy girl or a blind man. Even if that curvy girl has emotions, too, she laughs on the same jokes in the cinema, she enjoys Friday nightout and her heart beats faster when her love is around. Just like yours, dear who can't accept. So what is the difference then?
Since I'm emerging in plus size industry, I met so many great people and majority of them are open, accepting others, tolerant - most probably as they already experienced to be castaway, to be on the "other" side. They know how it feel to be looked at differently. Though I also met some who hold with the hare and run with the hounds - preaching about self-love while she is full of self-pitty, self-hate. I believe these types should not want to become role models as losing credibility can happen in a second.
S mivel már annyiszor leírtam, hogy a mások iránti elfogadás és szeretet alfája Te magad vagy, kíváncsi lennék, amennyiben van rajtad némi súlyfelesleg, melyik kategóriába sorolnád magad az alábbiak közül?
And since I repeated many times that the start of accepting and loving others is you, I would love to know which category you fall into from the followings (in case you have some extra pounds)?
1. Dieting - pretty descriptive name, You are not able to look into the mirror with pleasure as you see only extra weight. You are unable to accept the current state and with all your effort you are devoted to diets - you could even write a book about diets. You struggle - persistently or sometimes with breaking the rules, but diet is constant in your life.
2. Méretbarát - Te vagy az, akit feldühít a duci embereket ért támadás és kiállsz husis társaidért. Szeretnéd, ha a társadalom végre egyenjogúként kezelné a súlyosabb nőket/férfiakat is, ugyanakkor a fogyást nem ellenzed, sőt, mondhatni elvárod a ducibb emberektől.
2. Size acceptance - You are the type to get upset with bullies against curvy people, you stand for acceptance. You wish society would take fat people equal with others but weight loss is OK, even desirable.
3. Fat acceptance - You are the type who wants to end fat discrimintation and work to get acceptance from society. You accept your current weight.
4. Testbarát - Az ebbe a csoportba tartozó nőket két szóval lehetne jellemezni: jól vannak. Jól érzik magukat a bőrükben és szeretik testüket.
4. Body acceptance - Women falling into this category can be described by 3 words: they are OK. They love their bodies exactly how they are now.
5. Önbarát - Tisztában vagy saját értékeiddel, tudod erősségeidet és súlyod illetve tested nem bír nagy jelentőséggel önmagad megítélésében.
5. Self acceptance - You have a sense of self-worth, you know your values and your body and shape do not play big significance when evaluating yourself.
És Te, Szépségem? Várom válaszod a szokásos csatornákon - akár itt kommentben, akár Facebook-on!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
And You, my Beauty? I'm waiting for your pick here in comments or on the Facebook page!
xoxo
Susie
Szia Zsuzska!
VálaszTörlésNem tudom, hogy melyik kategóriába sorolnám magam, kettő-háromba beleérek szerintem. Én nem szeretem a testem, viszont elfogadtam. Nekem ez nagy lépés volt és egy hosszú folyamat. Nem élem az életemet egy kalóriatáblázat mögé bújva, inkább azt mondom, hogy a saját lelki megnyugtatásomért mozgok. Tudom, hogy teszek valamit magamért.
Régen akár azért, hogy fogyjak, most inkább azért, hogy egészséges legyek. Mert szerintem mindegy, melyik tábort erősítem, ha nem vagyok egészséges. Sem belül, sem kívül.
Az lenne a fontos, hogy elültessük az emberekben, hogy a másik is ember, és úgy is kell vele bánni. Korra, nemre, testalkatra, testsúlyra tekintet nélkül. Mert nem ez fog igazán meghatározni minket.
Az egyén oldalán pedig, azt tartom fontosnak, hogy megtanulja viselni a saját testét. S ha nem is szereti meg egyből, de tudja elfogadni.
További kellemes napot!
Dóri
Szia Dóri!
TörlésAz egészség természetesen a legfontosabb - a testi és lelki egyaránt!
Az pedig, hogy már elfogadtad magad, hidd el, óriási lépés hiszen sokaknak az sem megy, ezért utálkoznak a tükörbe nézve, folyton csak "leszólják" magukat s még ha bókolnak is nekik, még azt sem tudják fogadni és a helyén kezelni, ami tényleg szomorú...
Azon dolgozok, hogy elültessem azt a bizonyos magot az emberekben, miszerint is tényleg nem a kilók száma a legfontosabb - de mivel tágabb értelemben is fontosnak tartom az elfogadást, így gondoltam, kitérek a nemi, egészségügyi és egyéb diszkriminációra, mert számomra ez érthetetlen, buta és szánni való dolog.
Abszolút egyetértek Veled, első lépés az elfogadás, magunkkal és másokkal szemben is.Embertársaink felé nyitottnak lenni annyit tesz, hogy még ha nem is érted, miért saját neméhez vonzódik, vagy miért csak kóser ételeket eszik - de fogadd el és tartsd tiszteletben a másik döntését. Aztán pedig nézz mögé, ne csak egy meleget, egy muszlimot vagy éppen egy vak embert láss - hanem ami mögötte van és ami benne van!
Neked is szép napot, Szépségem!
Zs
Diétás.
VálaszTörlésKedves Zsuzska!
VálaszTörlésAhogy így olvasgattam, egyiket sem éreztem teljesen magamévá. Ez egy kicsit elszomorított. Írtam is már neked, hogy amióta együtt vagyok a barátommal, sokat változtam, de még mindig tudnak befolyásolni a rossz megjegyzések.
A kívülállókat jobban elfogadom, mint önmagamat. Jobban tudok nekik, és szeretek is segíteni, mint saját magamon, bár már tényleg úgy érzem, hogy jó úton haladok, hogy változzak :D
Amúgy a blog elejéhez kapcsolatban van egy történetem... több is van, de ez a legdurvább. Én minden nyáron fogyatékkal élőket táboroztatok, már több éve. Egy alkalommal kint voltunk velük állatkertben. Éppen egy kislányra vigyáztam, különösebben nem voltak furcsa rendellenességek a külsején, csak szellemileg volt sérült, emellett azért is kellett rá fokozottan figyelnem, mert epilepsziás. Tehát pont beálltunk egy hosszú sorba, mikor egy anyuka mögöttem észrevette, hogy a lánnyal valami nincs rendben. Az ő gyereke tök közvetlen volt. Az én lánykám meg imádja a gyerekeket, próbált rámosolyogni, köszönni neki... erre az anya elrángatta, és közben azt mondta a gyerekének, hogy ne nyúlj hozzá, mert te is ilyen lesz. Azt hittem utána megyek és megrángatom, hogy "Vedd már észre magad! Megsértettél egy érző lényt! És inkább legyen az ember "ilyen", mint olyan hülye mint te"... de nem tudtam megszólalni se... Elkeseredtem... Valószínűleg ő sem volt ilyen, csak valaki ezt nevelte bele... Egy gyerek elfogadónak születik... de a környezete "elrontja". Ezért gondolom, hogy már gyerekkorban kellene odafigyelni erre a dologra.
Berry
Szia Betty
TörlésTeljesen ledöbbentem a történeteden....ez félelmetes! Azt hinné az ember, hogy a 21. században már ilyen nem történhet - ne nyúlj hozzá, mert olyan leszel? Te jó ég...csak pislogok és csóválom a fejem, ez valóban elkeserítő!!!
Ugyanakkor büszke vagyok Rád, amiért segítesz másokon, de ne feledkezz meg magadról sem, hiszen az egyetlen ember, akihez a legbensőségesebb és életed végéig tartó viszony fűz, a te magad vagy :)
Ebben teljesen igazad van! Már csak azért is oda kell figyelnem magamra, mert ha saját magammal nem vagyok rendben, akkor mások szemében is hiteltelen leszek. És hát, ha már ez a hivatásom, szocpedesként, akkor ezért mindent meg kell tenni :D
TörlésI would say body acceptance. I mean I wouldn't mind losing some weight and be slimmer at some parts. But you know what? People will never be a 100% happy with how they look like. So even if I dropped that weight I would still want to be more perfect in other areas. So with that said I have accepted how I look now and embrace what I have now which makes it a lot easier to love yourself and don't get to hung up with weight like this society is today. And it's in the wrong way they are hung up. I'm not less of a person because I have fat.. If you show people that you love yourself and don't care about what others have to say then they won't care either. I wear the clothes that I feel good in and embrace what I have.
VálaszTörlés