Ciao Bella!
Ahogy az már lenni szokott, íme a heti pluszos dolgaim képekben, kommentár nélkül - mindaz, ami jól esett, ami finom volt, ami megnevettetett, ami feltöltött - egyszóval az élet apró dolgai, amitől kerekded a világom! Enjoy!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Ciao Bella!
A tegnap estét Szerelmemmel és pár barátommal töltöttem és ahogy az lenni szokott, célba vettünk pár budapesti szórakozóhelyet. A szemfülesebb Szépségek nyomon követhették mindezt, hiszen mint oly' sok mindent, a tegnap estét is "megosztottam" Veletek a blog Facebook oldalán (még nem lájkoltad volna? nosza rajta KATT IDE ÉRTE ). A társaságban volt egy svájci úriember, akivel tegnap találkoztam először és vicces volt, mikor megkérdezte, én állandóan Facebook-on vagyok-e :) Hiszen látta, ahogy készülnek a képek és mennek fel valamelyik social media forrásomra (tudtad, hogy Instagram-on is követhetsz? Az aztán igazán az él világom - rengeteg képpel! ) aztán persze elmagyaráztam neki, hogy van egy pár Szépség az életemben, akikkel szeretem megosztani az élet aprónak tűnő de mégis fontos pillanatait - azt hiszem itt fellélegzett, hogy mégsem vagyok annyira exhibicionista, mint elsőre tűntem :)
És el is érkeztünk (a fenti kép kapcsán) a témához, ami nem hagy nyugodni tegnap este óta. Történt ugyanis, hogy épp a női mosdóban voltam, mikor is egy külföldi (mint kiderült, német, de ez most nem is fontos) 20-as éveiben járó lány meglátott, felvisított és az épp távozóban lévő barátnőjét visszarángatva ujjongtak a pólóm látva és itt nem álltak meg. Gyakorlatilag végigelemezték az egész outfitemet, a dzsekitől kezdve a csizmán át a kiegészítőkig és többször is elmondták, mennyire egyedi a stílusom és valahogy más vagyok, mint a szórakozóhely átlaga. Ezen a ponton (hiszen annyira jól esett őszinte dicséretük) elárultam, hogy igazából mennyire érdekel a divat és van egy kis blogom - azon nyomban elővették a telefonjukat, hogy áruljam el a címét. Az sem tántorította el őket, hogy magyar nyelven írom, majd max a képeket nézegetik, mondták.
Mindezeket nem önmagam promótálása céljából írtam le, hanem ez az apró de annál őszintébb és kedvesebb momentum elgondolkodtatott - hiszen észrevettem ám, hogy több (magyar) lány is bámult, nézegette a ruhámat és kiegészítőimet de EGYIKÜK SEM szólt semmit...Vajon miért?
A legkézenfekvőbb ok talán az irigység lehet - dögöljön meg a szomszéd tehene effektus. Ha nekem nincs és neki van az ugyan miért lenne nekem jó? Emlékeztek az ön-szeretetről szóló írásomra? (KATT IDE, HA NEM) amiben többek közt arra is buzdítottalak Titeket, hogy bőkezűen bánjatok a dicséretekkel? Hiszen Neked is jól esik, ha bókot kapsz és mint tudjuk, egy másik nőtől esik legjobban az elismerés. Ciki lenne őszintén megdicsérni valakit? Fájna? Nem hinném!
Megint csak egy korábbi Facebook-on közzétett élményemre szeretnék visszautalni, konkrétan Zsuzsira ( KATT IDE) akivel úgy ismerkedtem meg, hogy egyszerűen odaléptem hozzá egy bárban, és megdicsértem a hajpántját, mert tetszett. Ennyire egyszerűen. Semmi sallang, semmi extra körítés, csak kimondtam, amit éreztem. És higgyétek el, nagyon jól esett neki - nekem pedig szintén jó érzés volt, hogy az egyszerű őszinteségem pár boldog percet okozott neki.
De ha ez ilyen egyszerű, akkor mások (fogalmazzunk úgy, sajnos, hogy a nagy magyar átlag) miért nem csinálja ugyanezt? Ha nem irigység, akkor mi áll emögött?
Vajon köze van a történelem során belénk ivódott zárkózottsághoz? Nos, lássuk be, elég távol állunk a nyugati (vagy legnyugatibb, értem ez alatt amerikai) mentalitástól, ahol mindenki ön-megvalósít, ahol 60 évesen is belefognak egy diplomaszerzésbe, ahol bárkiből lehet elismert, közismert személy, ha csak egy kicsit is hisz magában!
Azt hiszem ránk férne egy kis lazítás, hogy megpróbáljunk nyitni mások felé, a külvilágra és embertársainkra. Az élet pont annyi, amit beleteszünk - miért ne élnénk meg minden pillanatát? Mikor akarunk elkezdeni VALÓBAN élni? Mindig csak halogatjuk, mert sok a munka, mert sok a kifizetetlen számla, mert sürget a főnök, mert veszekedünk a párunkkal vagy gyerekünkkel, mert idegesek vagyunk a jövőnk miatt - ÁLLJ! Ha folyton ezeken görcsölsz, közben szépen lassan leperegnek életed homokórájának szemcséi - és ez most nem a nagy szavak bejegyzése, nem szeretnék kliséket puffogtatni, inkább csak szeretném, ha rádöbbenthetnélek, mennyire jó is ÉLNI, mennyire jó MEGÉLNI az életet! Így hát ha tetszik valami vagy valaki - mondd ki bátran! Ezzel Te nem hogy csökkensz, hanem hatalmasat nősz emberileg! Útjára indítom a "share the love" lavinát, a köztetek és köztem lévő kommunikációt egyelőre virtuális (de MINDENKÉPPEN szeretnék személyesen is találkozni Veletek, ezt már többször említettem!!) síkon kihasználva íme, ez NEKED szól Szépségem, add tovább :)
Kíváncsi lennék a véleményetekre a témában - Ti szoktatok vad idegeneket megdicsérni? Vagy (első lépésként) ismerősöket, kollégákat, akik nem állnak túl közel Hozzátok? (mert barátnőt, nővért vagy hugicát persze könnyebben dicsérünk, de én arra lennék kíváncsi, hogyan viszonyultok a kevésbé szoros kötelékkel rátok csatlakozó nőkre a környezetetekben!) A szokásos módon: itt kommentben, Facebook-on vagy a zsuzska@cupcakeandpearls.hu emailre várom véleményetek, mert tényleg érdekel!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Ciao Bella!
A mai bejegyzés kicsit személyesebb témát érint, hiszen a Szerelmem ihlette. Tegnap volt Marco születésnapja (november 1-jén...igen, tudom, furi időpont, de nincs mit tenni, ha ekkor született az én Drága Skorpió Hímem :) ) és megleptem egy olyan ajándékkal, aminek nagyon örült - szó szerint svájci bicskával - tökéletes társa lesz a Maggiore tavi kempingezések során! Mivel többen figyelmeztettek, még a boltban az eladó férfi is, így ahogy kell, pénzt kértem érte, nehogy harag legyen köztünk! Ti hisztek efféle "babonákban?
Látnotok kellett volna az arcát..mint egy gyerek a cukorkaboltban, annyira nagy örömmel vizslatva az összes funkciót és próbálgatta a kisollót és a késeket rajta. De ez nem minden - a tárgyakkal úgy vagyok, hogy egy idő után elhasználódnak, értéküket vesztik, elromlanak, neadjIsten elhagyjuk őket - viszont az élményeket senki sem veheti el tőlünk. Ezért azt gondoltam, elviszem egyik kedvenc helyemre Bécsben, a Friedensreich Hundertwasser házba.
Ezzel a roppant eklektikus művésszel illetve a munkáival pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg és nagy hatással volt rám. A szóban forgó ház saját tervezése és képzeljétek, nincs benne egyenes vonal :) Nagyon vicces és érdekes élmény a lépcsőn felfelé sétálni vagy a helységek padlóját nézve rádöbbenni, valóban hullámos a talaj! Már az utcán feltűnik és kitűnik a múzeum a maga sajátos mozaikjaival és színvilágával:
(bővebben a művészről ITT A WIKIPEDIAN olvashattok).
Mivel az építészhez közel állt a természet, egyfajta hitvallása volt - az egész épületben jelen vannak a növények, virágok és még egy szökőkút is van a földszinten!
A képtár szobákban nem lehetett fényképezni, de ahogy már írtam Facebook-on, nagyon rossz kislány voltam és vaku nélkül, telefonnal muszáj voltam megörökíteni néhány képet, mert ezt Nektek is látnotok kell (amíg nem látogattok el ide). A képek épp fenti okok miatt nem tökéletesek, de szerintem a "lényeg átjön" :
Marconak (is) nagyon tetszett a kiállítás, persze némelyik képet még "szoknia" kellett, picit intenzív a színhasználat és kombinálás, de összességében nagyon örült a múzeumlátogatásnak. Hogy egy kis darabot magunkkal hozzunk, vettünk pár képeslapot és ma délután a nagy DIY (csináld magad) közepette (a Facebook-on kitett nyaklánctartóra utalok) már régóta az ágy alatt porosodó képkeretekbe applikáltuk őket, így lett egy kis inspirációs Hundertwasser falunk, íme:
Sok képet csináltam még - talán egy HETI PLUS bejegyzésben helyet kapnak azok is!
Ha már Bécs, akkor természetesen snitzel evés (magyarosan a jó kis rántott hús) és még egy olasz cukrászdába is betértünk kávézni és sütizni egyet.
Nagyon jó kis nap volt, és végtelenül boldoggá tett látni a Szerelmem boldogságát, azt hiszem idén is sikerült egy emlékezetes születésnapi meglepetést kitalálni!
Ha tetszik és tehetitek, mindenképpen látogassatok el Bécsbe a Hundertwasser házba, hogy megtapasztaljátok a kreativitás inspiráló erejét, a színek minden elsöprő zuhatagát és megnézzétek ennek a rendkívüli művésznek az álmait, miket vászonra vetett!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
Ciao Bella!
A megszokott reggeli outfit bejegyzésekhez képest a mai kissé kései, de nemrég értünk csak haza a bécsi kirándulásról és mielőtt elmesélem Nektek, mit láttunk és hogyan éltem meg mindezt - nem szerettem volna az outfit képekkel keverni, így gondoltam még ha későn is van, majd holnap reggel rám-pillantotok :)
A kobaltkékről illetve ahhoz fűződő viszonyomról már írtam korábban (ha nem láttad, KATT IDE ) és ma is kicsit bekúszott az életembe. Ősszel és télen hajlamos vagyok még én is beszürkülni (pedig köztudottan szín-mániás vagyok! elég csak végignézni az outfit bejegyzéseket) viszont olykor tudatosan, máskor pedig "késztetést érezve" harcolok a túlságosan sötét, komor ruha-összeállítások ellen. Ma sem volt másképp - szerintem egy sál és egy táska máris megtöri és feldobja az akár csupa fekete-szürke összeállítást is. A táska egyébként is a szívem csücske, a szicíliai nyaralás alatt bukkantam rá egy kis üzletben (a nyaralásról 3 bejegyzés született, ha még nem olvastad vagy csak egy kis melegségre vágysz és szívesen álmodoznál ebben a szürke ködös időben akkor KATT IDE és IDE valamint IDE ). A vékony pántot lecsatolva kézben hordható kis-táskává alakul, abszolút multifunkcionális - kiemelt kiegészítője volt már 1-2 buli összeállításomnak.
Ami még szerintem érdekes a mai kirándulós laza összeállításban az a szürke "vedd-felke" ahogy anyukám drága nevezné. Elől hosszú - hátul rövid mellényszerű ruhadarab - pont ez a meghatározhatatlansága tetszett meg benne, íme mindez képekben:
Ha még ma olvastál, Szépségem akkor szép álmokat és holnap jön a bécsi beszámoló avagy az utánozhatatlan Hundertwasser!
Ha pedig péntek reggel talált Hozzád ez a bejegyzés, csekkold a fent említett bécsi mesémet :)
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
