Andi, a kortalan Szépség (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella!

Napjainkban egyre elterjedtebb az a mondás, hogy a 40-esek az új 30-asok és Andi ezt tökéletesen alátámasztja! Ő az első olyan Szépség, aki a Pluszos Szépségek cikksorozat kapcsán bukkant fel az életemben. A karácsonyi hajtás ellenére sikerült egy személyes találkozót egyeztetnünk, amit kíváncsian vártam. A megbeszélt helyen egy mosolygós nő várt, akit mint régi ismerőst öleléssel üdvözöltem és a vacogó hideget egy finom tea és karamellás latte mellett enyhítettük. Azonban nem csak a forró italok szolgáltak lélekmelengetőül – ugyanis Andi története az első perctől megfogott.

Hosszú órákon át csacsogtunk, nevettünk – olykor elkomolyodtunk miközben élete mérföldköveivel ismerkedtem. Roppant érdekes és jóleső érzés volt, ahogy percről percre megnyílt nekem és elmesélte, ez nála mekkora lépést jelent. Ugyanis Andi (ahogy ő fogalmazott) „későn érő típus” és önmaga elfogadására vezető útra nemrégiben lépett rá, melyben sokat segítettek olyan életesemények, olyan emberi találkozások, mikor is ez a csupaszív nő végre rádöbbent: ő fontos lehet és van, aki figyel mondandójára. 

Sokszor a kisebb önbizalommal rendelkező emberek tipikus gondolatát tükrözte sok mondata a régi énjéről – aki nem hitte el, hogy ő érdekelhet másokat, hogy akár vezéregyéniség is válhat belőle, akire mások fel- és odafigyelnek. Persze ez a folyamat nem egyik napról a másikra megy – sokat foglalkozott már eddig is önismereti könyvek, tanfolyamok és közösségek tucatjával, amik megadták azt a kezdő lökést, hogy kezdje megszeretni azt a nőt, aki visszanéz rá reggelente a tükörből. 

Mégis talán ebben a folyamatban a legfontosabb szerepet Klári néni játszotta, a Klub butik tulajdonosa, akit úgy képzelek el, mint a korábbiakban bemutatott Ágicát Szegedről (ITT OLVASHATSZ RÓLA) – nem egyszerű „butik-tulajdonosok” ők, sokkal inkább kellemes egyvelegét alkotják a plus size stylist-nak és egy életvezetési tanácsadónak, aki azon túl, hogy megmutatja, hogyan is öltözködj a legelőnyösebben (ahogy Klári néni mondta: ne azt kérdezd, hány ruhát adtam el – sokkal inkább hogy hány kilót csaltam ma le) ellát megfelelő önbizalom-növelő dózissal. Andi kapcsolata a mai napig töretlen s Klári nénit mára már barátnőjeként tudhatja maga mellett, akinek sokat köszönhet, hiszen ő volt az, aki megpróbálta lelkét is szépítgetni és szépnek láttatni ezt a csodás lábú nőt. Mert bizony a lábaira igenis büszke – apai örökség, Isten áldja a genetikát, mondhatnánk! Bevallom, irigykedve hallgattam, ahogy a 30-as (!!) pasik hódításairól mesélt, akik figyelmét elsőre épp formás lábai keltették fel s arra gondoltam, remélem én is ilyen fitt leszek 46 (!!!!) évesen is!

„Végre valaki lettem” – mondta, mikor arról faggattam, meséljen nekem az útról, amit eddig bejárt.  Nagyon tetszett, ahogy lojalitásáról mesélt – gondolnátok, hogy 19 éve hűséges munkahelyéhez? Azt hiszem a mai folyton változó világban ez dicséretes dolog, amit ő is mosolyogva nyugtázott büszkeségei egyikeként. Hiszen aki hűséges és kitartó az bizalmat gerjeszt másokban – így vannak ezzel Andi ismerősei de még ismeretlenek is, akik élettapasztalatát ismerve és tisztelve a tanácsait kérik – ugyanis ő az, aki nagyon szívesen meghallgat, ha valami a szíved nyomja. Jó hallgatónak tartja magát aki ha kérik, bölcs gondolatokkal látja el beszélgetőpartnereit – ez alól én sem voltam kivétel, hisz egyszer csak megfordultak a szerepek és ő kérdezett :)

Ahogy sorra vettük a lépéseket, érdekes dolgot emelt ki – ugyanis számára a pontosság nagyon fontos, a megbeszélt találkozók előtt ő mindig vár a másik félre, hiszen rendszerint 5-10 perccel mindig korábban érkezik. Az emberekre viszont jellemző a késés, amit Andi sokáig nem tett szóvá, csak csendben, magában forrongva lenyelte azt a bizonyos békát, amit a másik fél játszadozása okozott. Hiszen a földkerekség egyik legdrágább portékája az idő (ahogy arról minap írtam, KATT IDE HA NEM OLVASTAD MÉG), ezért nem ildomos más idejével visszaélni vagy beosztani azt önkényesen. Azonban nemrégiben valami megváltozott – ahogy szépen lassan kezdte önszeretettel és önbizalommal felvértezni lelkét, kinyílt a külvilág felé elkezdte azt érezni, hogy ideje kiállni önmagáért. Mára már igenis kifejezi nemtetszését, ha valaki megváratja – de hogy hasznosan töltse a várakozás perceit, örömmel emlegette tanácsaimat a témában, amik közül különösen a „B terv” tetszett neki.  

 Fontosnak tartom, hogy az őszinteség ezen formáját is gyakoroljuk – hiszen sokszor félünk attól, megbántjuk a másik felet, de gondoljatok csak bele: inkább akkor saját magadnak szerzel bosszús perceket és forrongsz magadban – amiről a másik mit sem sejt, aztán ha egyszer „ráborítod a bilit” majd pislog bután, hisz eddig erről egy szót sem szóltál? Szerintem minden helyzetet le lehet (és kell is!) intelligensen kezelni – akár egy késést is, ha a megfelelő hangnemben (nem durván vagy sértegetően, de annál határozottabban!) kifejezed nemtetszésed, hisz ez egy hasznos visszajelzés a külvilágnak és adott emberhez fűződő kapcsolatod szempontjából is. Marco mindig is azt vallotta, ha van olyan tulajdonsága vagy szokása ami esetleg zavar – azt mindenképp jelezzem, hisz akkor tud változtatni rajta – és ez az ideális hozzáállás!

Andi humora, folytonos mosolya engem is jobb kedvre derített és biztos vagyok abban is, nem most találkoztunk utoljára! Példaként állhat ő minden 40-en túli nő előtt – hogyan kell fiatalosan megragadni az élet boldog pillanatait és sosem késő átértékelni életünket és valami pozitívabb változás felé terelni azt! Tudja ő is, az út még hosszú de a nehezén már túl van, hisz felismerte, kell az a bizonyos változás és nem félt meglépni az első lépcsőfokot egy boldogabb nő élete felé, aki elfogadja önmagát, még ha van is pár felesleges kiló a derekán de megszereti testét és büszke értékeire!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Változások szele, part I.

Ciao Bella!

Akik követnek Facebook-on a Cupcake&Pearls közösség tagjai Facebookon tudják, tegnap kiraktam egy képet és némi gondolatot a változásról és hogy bennem is elindult valamiféle átalakulás.

Nem csak én, hanem az egész világ változik és benne elég sok ember - a környezetemben is felgyorsultak a munkahelyváltások, a saját vállalkozás indítások, az eljegyzések és még sorolhatnám. Akik nyitottak az Univerzum eseményei iránt, most biztosan azt a bizonyos december 21-ét emlegetik - megjegyzem szerintem is van köze hozzá... Nem tisztem kifejteni, mi is változik meg bolygónkkal hiszen nem vagyok csillagász, akit érdekel a téma interneten elég sok érdekes cikket talál a témában - viszont egyet leszögezek: NEM világvége lesz, csak változás...akár a szemléletünkben is! Én úgy képzelem el ezt az egészet (és az életem eseményei is ezt támasztják alá az utóbbi hónapokban, beleértve ezt a blogot is), hogy valami bekattan a fejünkben s a sok "véletlen" esemény elkezd összeállni egy puzzle-é. Lassan a helyére kerülnek a darabkák, észrevesszük a pillanat milyen információkat közvetít felénk és összeáll az a sok-sok jel, ami életünk eseményeit kíséri. Hiszen ahogy az sem véletlen, hogy miért kellett jelenlegi munkahelyemre kerülnöm és adott emberekkel megismerkednem, úgy az sem véletlen hogy Te, kedves olvasó most a soraimat olvasod. Csak akkor, épp ott nem értjük sokszor,  miért is történik velünk minden - de megnyugtat a tapasztalatom, hogy idővel minden a helyére rázódik. Na épp ilyen helyrerázódás zajlik most a világban - bár nem annak tűnik egy tájfun vagy egyéb természeti katasztrófa, de ezek is jelek, amik rá kell döbbentsék az embert mulandóságára és gyarló tökéletlenségére. Azt hiszem eljött az ideje, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkozzunk és a selejtet kiszórjuk az életünkből.
Végeztem némi önvizsgálatot és több gyenge láncszemet is találtam - némelyik ember, némelyik saját magamban rejlő rossz szokás és ez utóbbitól szeretnék megszabadulni.
Az egyik (mert igen, több is van - na de ki a tökéletes? :) ) ilyen dologból sosincs elég, a világ egyik legdrágább portékája és pénzért nem vásárolható...na mi ez?

 

Igen, az idő, ami sokszor észrevétlenül kifolyik a kezünk közül. "Csak megnézem az emaileket" "Csak rákukkantok a Facebookra" "Egy perc, csak beugrok ebbe a boltba, hogy megnézzem a sálakat" "Mindjárt jövök csak befejezem ezt a táblázatot" "Csak egy kávéra ugorjunk be ide" és még folytathatnám. Mennyi "csak 1 perc" apróság, amik aztán persze nem csak 1 percesek, hanem időrabló és végeláthatatlan csapdák. És mi lesz a vége? "Na, ma sem tudtam befejezni mindent" "Már megint kések a határidős munkákkal" "Már megint nem értem oda időben a találkozóra" és így tovább.

Sokszor érzem azt, hogy szétesik egy napom - ugyanis fejben rengeteg dolgot eltervezek, mik azok, amik majd meghatározzák a napomat és feltétlenül meg kell tegyem őket - aztán beüt a krach, mert jön egy email, egy telefon vagy egyszerűen csak elkobzom az időt a neten...Na ez így nem mehet tovább! Ha Te is hasonló cipőben jársz, akkor kezdjük el együtt a változást, íme néhány tipp (mert szerintem a gyakorlatias dolgok a legműködőképesebbek, hiszen elméletben sok mindent ki lehet fejteni, de azzal csak fejben oldunk meg egy problémát, nem igaz?)

1. Mire megy el az idő?

Erre a látszólag banális kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz, hiszen sokszor alattomos módon pazaroljuk a drága időnket anélkül, hogy észrevennénk. Fontos a tudatosság - érdemes rászánni 1 hetet és naplót vezetni mikor mire mennyi időt szántunk. Egyes munkahelyeknél a belső ellenőrzés is hasonlóképpen folyik, hogy az alkalmazott szó szerint levezeti, mivel is töltötte az idejét - 9-től 9:15-ig kávézott majd emaileket nézett és válaszolt meg 10:00-ig, stb. Először időigényesnek (haha) tűnhet a feladat, de megéri, hogy tiszta képet és őszinte választ kapjunk a fenti kérdésre. Én mindenképpen kipróbálom, de már előre félek szembesülni az irodai pletyizéssel eltöltött idővel :)

2. Apró célkitűzések - nagy lépések

Egyszer olvastam egy érdekes elemzést, ami az embereket különböző típusokba sorolta, annak függvényében hogyan osztják be az idejüket. Van, aki túlpánikol és minden helyzetet krízisként él meg, van aki túlvállalja magát, stb - ezek felismerése fontos lépés afelé, hogy belődd, nálad hol lehet a gond. Amit mindenképpen érdemes az a célok meghatározása -  nálam például észrevettem sokszor ott siklik el a dolog, mikor emailekről esik szó. Ülök a gép előtt, éppen egy prezentáción vagy más anyagon dolgozok elmélyülten, egyszercsak jön egy email...megnézem...vagy válaszolok rá és akkor már leragadok a többi emailnél...vagy igyekszem az előtte végzett feladatomra koncentrálni, de ha már olvastam az emailt, akkor ott motoszkál a fejemben szóval teljesen dekoncentrált leszek és kizökkenek az addigi folyamatból. Más példával élve - dolgozok az adott feladaton, felhív egy barátnőm...mert összejövetelt szervezünk...és jönnek a részletek, az intézni valók, stb. Már mikor meglátom a kijelzőn, tudom miért hív - és ahelyett, hogy picit később visszahívnám, hagyom magam kizökkenteni az előző feladatomból. Számtalan példát tudnék mondani - persze mindezeket tudatosan lehet irányítani: kell egy cél, például nem intézek személyes telefont délelőtt (nyilván lehetne égetően sürgős esetek, de általánosságban szólva). Apró lépésnek tűnik - de tuti észrevehető a jótékony hatása hiszen ha koncentrálsz, sokkal hatékonyabb lehetsz kevesebb idő alatt.

3. A lista

Ugye Te is voltál úgy vele tanulmányaid során (akár középiskola vagy egyetem vagy bármilyen tanfolyam), hogy sokkal jobban megmaradt a fejedben az információ, ha Te magad leírtad azt kézzel, ha jegyzeteltél? Nos, nem véletlen! Sokkal jobban rögzül, hiszen tudatosan rákoncentrálsz mikor agyad kiadja a kezednek a parancsot az írásra és a mondanivaló is ezáltal mélyebben rögzül - vagyis készíts listát :) Régimódi, kézzel írt teendők listája (na jó, a teljesen technika függők okostelefonba is pötyöghetik) ez, amin az aznapi teendőket felsorolod majd fontossági sorrendbe állítod őket: vagyis megszabod, melyik az életbevágóan fontos, melyik a picit kevésbé sürgős így a nap során erre rápillantva igazíthatod minek kell mindenképpen beleférni a 24 órába. Egyszerű, de nagyszerű, nem igaz?

4. Korlátozz!

Az emailek olvasása lehet 1 óra de akár az egész napodat is kitöltheti - akárcsak a takarítás odahaza. Minden csak attól függ, mennyi időt szánsz rá - így póbáld meg időkorlátok közé szorítani (vagy legalábbis terelni) az aznapi teendőket. A fontossági sorrend felállítása és az időbeosztás megsaccolása óriási segítség lehet, hiszen így az ember se nem tervezi túl magát, de szétkúszni sem fog a napja a Facebook-on :) (persze a Cupcake&Pearls oldalát nyugodtan lehet ám böngészni :) )

5. Elég a tétlen várakozásból!

Fenti mondat akár vonatkozhatna arra is, hogy ezzel buzdítsam hozzám hasonló időgyilkos Szépségeimet a cselekvésre - de én másra (is) gondolok itt. Ugye megvan az a pillanat, mikor a főnöködre vársz, aki a 10 órára megbeszélt értekezletet jó eséllyel 10:40-kor kezdi el? Vagy a fodrászod/körmösöd/kozmetikus, stb megbeszélt időpontodra várakozol, de az előtted lévő problémás hölgy miatt csúsztok félórát? Na ez a félóra vagy 20 perc nem szabad, hogy kárba menjen -ezért készülj fel rá. Legyen mindig "B" terved arra az esetre, ha... Dobd be a táskádba az átnézendő dokumentumokat vagy számlákat így a várakozást is a saját hasznodra tudod használni. Mindehhez csak egy kis átgondolt tervezés kell és semmi több - máris hasznosan telik az idő, arról nem is beszélve, hogy nem kapsz idegrohamot, ha bárki megvárat.

Most pedig, hogy mindezt elméletben olyan ügyesen összefoglaltam és átgondoltam, jöhet a megvalósítás - ki tart velem? :) Várom az élménybeszámolót, ha Neked is bekövetkezik a változás szele az életedben!

Folyt. köv. .....

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska