Beauty With Plus movement - Rita Barcsai, Plus Size Model

Ciao Bella,

We have been „chasing” each other for a while with Rita as since I started blogging, she has been an active member of the community. Funnily, I remember her Facebook profile as I always check new members – to get at least a picture of the ladies (or men) who recently joined – and having a good visual memory, I remember those Beauties’ profiles who actively comment and put "like" on my page. We emailed with each other earlier as she invited me to Árkád shopping mall fashion shows where finally plus size models rocked the runway too.

Beauty With Plus movement - Dóri from Plus Size Advice

 Ciao Bella,

Many times during our lives we reach the bottom when we fall down, merged in self-pity and everything seems so hopeless that we wish just to disappear and get buried in pain. This is exactly what happened to Dóri after a tough breakup but then something marvellous occured which shall give motivation for all of us that life throws you presents in the darkest moments too – you just need to recognize them.

Talk that talk - a.k.a. how to open up // Merj megszólalalni, megnyílni és beszélgetni!

Ciao Bella,

Since I started Beauty with Plus movement - I got the chance to meet and/or chat with some of You who are reading these lines. Some of my interview partners had difficulties to open up - despite the fact that they really wanted to share their stories just did not know how. Of course I am a stranger (hey, let me change it - can I be your friend and sister?) and we barely speak about our inmost thoughts to random people! Since we are all different - it is totally normal to be introvert but if you have the wish to open up, read further...

Mióta útjára indítottam a Pluszos Szépségek interjúsorozattal párosult mozgalmam, sok olvasóval sikerült személyesen is találkoznom és beszélgetnem. Némelyikőtöknek nehézséget okozott, hogy megnyíljon a beszélgetés során, és elmesélje legféltettebb titkait és legbelső gondolatait - ami lássuk be, teljesen normális, hiszen egy idegennel ültek szemben (ezen változtathatnánk? szeretnék a barátnőd vagy a nővéred lenni, lehet?). Mivel nem vagyunk egyformák, vannak köztetek zárkózottabb típusú lányok is, de ha szeretnél kicsit oldottabb lenni, akár idegenekkel szemben is, akkor olvass tovább...

See your beauty through others' eyes! // Lásd saját szépséged mások szemén át!

Ciao Bella,

When I started Beauties With Plus movement my goal was to encourage, to inspire all those who read my interviews and stories about women whose "plus" I reveal in these blog posts. After these interviews I always send the final writing for approval and in the replies you thank me for making you look so beautiful by my words. It is not magic - I just see the beauty which exists in You and want to help that all readers discover that certain plus. Because the picture which you see and what others see may differ...

Mikor elkezdtem a Pluszos Szépségek mozgalmam, egy cél lebegett a szemem előtt: erőt adni, inspirálni minél több nőt, akik elolvassák eme bejegyzéseket, mikben feltárom interjúalanyaim "plusz" -ait. A publikálás előtt minden esetben elküldöm átolvasásra a cikkeket, és számtalan köszönetnyilvánító válaszlevelet kapok, amiért olyan szépnek látlak Titeket. Nincs ebben semmi ördöngösség - egyszerűen csak meglátom azt a szépséget, ami mindenkiben ott van és szeretném, ha a történetek segítenének minél több nőnek felfedezni a bennük rejlő értékeket. Mert a kép, amit Te látsz magadról s ahogy mások látnak Téged sokszor eltér egymástól...

Are you green with envy? Learn from it! // Sárgulsz az irigységtől? Tanulj belőle!

Ciao Bella,

The other day when I asked a famour Hungarian actress what she is proud of as a plus about herself, her immediate reply was "I love that I am not envy of other girls or their success". The sentence made me thinking - as at the end of the day, being envy can be a good thing... How?

A minap Szabó Zsófi színésznőnek feltett kérdésemre, miszerint is milyen pluszra büszke magával kapcsolatban az alábbi választ kaptam "Szeretem, hogy nem vagyok irigy más lányokra és a sikereikre". Ez a mondat elgondolkodtatott - hiszen végül is az irigység akár jó is lehet...De hogyan?

Age is just a number // Az életkor is csak egy szám

Ciao Bella,

For long time I have been planning to share my thoughts on another self-acceptance topic which many of you may struggle with. We all know the popping question (though according to my Dad, you NEVER ask this question if you want to get out alive from such conversation) "How old are you?"....


Már egy ideje tervezgetem, hogy írok önmagunk elfogadásának egyik talán legkritikusabb témájáról, amivel bizonyára többen hadilábon álltok. Mindannyiunknak ismerős a kérdés (noha Édesapám szerint ezt a kérdést SOHA nem teszed fel, feltéve hogy élve akarsz kikerülni egy efféle beszélgetésből) "Hány éves vagy?"...

I love my body // Szeretem a testem

Ciao Bella,

This quote from the wonderful actress, Kate Winslet is not new - but time has not importance when you read these lines.
Though I am not a mom yet - I am sure this is how I want to raise my future babygirl (or if it is a boy, he will also receive the same positive body image support from me). I believe that children must receive this positive body message from the very young age!
My mom is the most wonderful woman on earth and I also have a lovely sister - but barely I remember ever hearing from them "I love my body, I love how my curves embrace my figure".  Their conversations were rather about dieting, doing more exercises as genetics in our family determined our feminine curves.
These wonderful women are not to be blamed for such behaviour - I believe it is nation-specific or lets break boundaries: world-wide view.
Don't get me wrong - I do not want to start the whining about media and their deformed image what beauty is. Instead, I accept it is THEIR image of beauty- but not mine! And actually I encourage you to do the same.
We all know the minute we switch on the TV or open a magazine - we are bombed and advised to lose weight, to get rid off the cellulite, to vanish those wrinkles and so on. But then it is your choice whether you get into their game or you start swimming against the waves. Obviously, the latter is more difficult - and it takes courage, too.
Changes always threaten the majority of people and it always take time. Beside time it takes people. Like You. And me. Lets start the change and let our daughters have a positive body image since their childhood so they can hear their moms saying: "I love my body!"
Are you with me?
xxx
Susie

Ciao Bella,

A gyönyörű színésznő, Kate Winslet már szállóigévé vált mondata nem új keletű - de újraolvasva a sorokat az idő nem is lényeges a mondandó szempontjából. (szabad fordítás by zsuzska: "Gyerekkoromban az engem körülvevő nőktől sosem hallottam, hogy szeretnék a testüket - se édesanyám, se a nővérem, se a barátnőim nem voltak büszkék a testükre így én tudatosan elmondom ezt a lányomnak, Miának mert testünk elfogadása és szeretete már gyerekkorban kell, hogy tudatosuljon!")
Noha én magam még nem vagyok édesanya, de abban biztos vagyok, hogy hasonló szemléletben szeretném felnevelni a kislányom (vagy ha úgy alakul, a kisfiam), ahogy azt Kate leírja: mert már kisgyermekként tudnia kell szeretnie a testet, amiben él!
Édesanyám a földkerekség legcsodálatosabb asszonya és van egy szeretett nővérem is - de emlékeim között kutatva nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna tőlünk ezt a mondatot: "Szeretem a testem, szeretem, ahogy nőiesen gömbölyű, pont ahol kell!" A beszélgetéseik sokkal inkább szóltak egy újabb diétáról vagy még több hasizom gyakorlatról - hiszen a genetikának hála mindannyian erősebb testalkatúak vagyunk.
Ne értsetek félre - a világért sem vádolnám édesanyám vagy a nővérem - hiszen ez a fajta nézőpont az egész társadalmunkra sőt a széles nagyvilágra jellemző.
Nem akarok a média által torzított tükörről siránkozni sem, hiszen Te is tudod, amint bekapcsolod a TV-t vagy kinyitsz egy magazint, az onnan áradó hirdetések azonnal bombáznak majd hogyan tudsz a leghatásosabban lefogyni, melyik a legjobb anticellulitisz krém vagy hogyan tüntethetnéd el a szem alatti ráncaidat. Ezt elfogadom - ez az Ő szépségideáljuk, de nem az enyém! És Neked sem kell beállnod a sorba! Persze az árral szemben úszni nem egyszerű és jókora bátorság is kell hozzá. 
A változás az emberek többségét félelemmel tölti el. A változáshoz sok idő és támogató ember szükséges. Olyanok, mint Te. Meg én. Kezdjük hát el a változást, hogy a lányaink egészséges és pozitív énképpel nőhessenek fel és azt hallhassák az édesanyjuktól: "Szeretem a testem!"
Velem tartasz?

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Bea, a modern hercegnő (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella,

Beával is a blog kapcsán találkoztam és már első pillanatban feltűnt, mennyire finom vonásai vannak. Sapka és téli este ide vagy oda, nehéz volt nem észrevenni bájos arcát és kecses mozdulatait. Miközben a kedvenc helyem felé igyekeztünk, visszafogottsága ellenére máris belemerültünk a női csacsogásba, mint akik ezer éve ismerik egymást.

Amint lekerült a több réteg ruha, először nem is értettem, vajon ennek a formás lánynak mi gondja lehetett a teste elfogadásával, ugyanis ránézésre nekem teljesen „szabványméretnek” tűnt minden porcikája. 

Jó példa volt ő nekem arra, hogy egyes Szépségek kemény munka árán lefogynak, de a régebbi, teltebb testképük végigkíséri mindennapjaikat. Bea ugyanis közel 10 kg-ot biciklizett le magáról nem is olyan rég, hiszen az utakon való tekergésbe 1,5 éve szeretett bele, aminek látható eredménye lett. Olyan szenvedéllyel mesélt a kerékpáron töltött időről, hogy neki tényleg elhittem, nem kényszerből, hanem élvezetből űzi ezt a sportot.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis pár éve ez az igéző tekintetű lány nem volt ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Elmesélte a maga kálváriáját, hiszen nem volt egyszerű az út önmaga megszeretése felé.

Beszélgetésünk elején, mikor már nem általános női dolgokról csevegtünk, hanem rákérdeztem az élete meghatározó negatív és persze pozitív pillanataira, picit visszahúzódóbb lett és finom arcvonásai kislányos zavaráról árulkodtak, ami egyébként nagyon jól állt neki!

A múlt sötét rekeszeiben kutatva talált egy olyan részletet, ami valósággal felvillanyozta és szenvedélyesen kezdett el mesélni a táncról. Ez a modern kori hercegnő a funky tánc szerelmese és 4 évig versenyszerűen űzte, amit nehéz volt elképzelnem, mert bennem is él némi sztereotípia eme laza tánc követőinek megjelenéséről, ám Bea teljesen rácáfolt a fejemben élő képre. Hiszen ő olyan finom – arcvonásaiban és mozdulataiban egyaránt, hogy rég letűnt korok báltermeit juttatta eszembe. Mikor  már nem bírtam ezt a gondolatomat magamban tartani és ecseteltem neki, mennyire hozzáillőnek tartok egy bécsi báltermet és egy abroncsos ruhát – felnevetett. Ugyanis Sissi hercegnő nagyon kedves a szívének és abban a korban gond nélkül el tudná képzelni magát – szóval nem csak én láttam őt így, és nem túloztam, mikor egy múlt századi kastélyban vizualizáltam a szőke lányt.

18 éves korában egy nagyon nehéz döntést kellett meghoznia, hiszen az intenzív tánc és a főiskola egyszerre túlságosan is kimerítette volna, így a jövőjére gondolva a tanulást választotta. Pici fájdalmat láttam a szemeiben, ám rögtön át is evezett kellemesebb vizekre, hiszen arca ismét felderült, mikor a  kerékpározás örömteli perceiről mesélt. No nem ám az egy helyben álló spinning, hanem a szó klasszikus értelemben véve vett biciklizés hozza lázba, képes órákat az utakat róni s ahogy ő fogalmazott „olyankor enyém a világ, csak én vagyok és az út”.

Ezelőtt 5 évvel azonban inkább a kesergés töltötte ki mindennapjait, hiszen első munkahelyén az ülőmunkának köszönhetően elkezdtek felszaladni azok a bizonyos kilók. Az előtte sportos lány nem tudott megbarátkozni azzal a képpel, amit a tükörben látott és a hasát valamint tokáját valósággal ki nem állhatta. Persze ez a negatív szellő élete minden területére kihatott, ami nem csoda, hiszen amit belülről érzünk, azt közvetítjük akár tudatosan akár tudat alatt, a környezetünk irányába.

Ahogy teltek az évek, a helyzet egyre csak súlyosbodott, mikor is egy régi ismerőse felkereste és megemlítette a coaching dolgot neki. Na de mi is az a coaching? A szőke lánynak is csak halvány sejtései voltak, de mivel annyit tudott, hogy a coach nem más, mint életvezetési tanácsadó, aki segít helyrerakni, ha valami félrement, vagy ha éppen nem találja az ember a helyét – gondolta, ad egy esélyt egy pár alkalmas beszélgetéssorozatnak. Utóbb kiderült, hogy ezeknek a beszélgetéseknek rengeteg mindent köszönhet, legfőképpen azt, hogy megtalálta az utat, ami önmaga elfogadásához vezetett.  Miután eltelt pár hónap már másképp nézett a tükörben látott képre: elindult egy folyamat, amiben egy boldogabb Bea nézett vissza rá és az a test sem tűnt már annyira szörnyűnek. 

A biciklizés mellett salsázni járt s noha odafigyelt az étkezésére, de ha alkalomadtán csokit vagy épp gyorskaját kívánt, nem sanyargatta magát, azt ette, ami jólesett – mégis leolvadt pár kiló. Ez persze nagyon jót tett önbizalmának is és megtörtént az elképzelhetetlen: a szoknyával is megbarátkozott. A lelki és testi folyamat végeredménye egy fotósorozat volt (amiből láthattatok egy képet már Facebookon, KATT IDE), amivel magának szeretett volna bizonyítani, hiszen már kezdte elhinni, igenis benne is van valami plusz, ő is szép lehet.  Az elkészült fotókon már látta a szép szempárt, a formás homokóra alkatot és örömmel töltötte el, amit ott látott.

Elmesélte, hogy a fotózás hatására új hobbit is talált, ugyanis egyre inkább érdeklődik a kamera másik oldala iránt és szeretné másokból is előcsalogatni azt a szépséget, ami minden nőben ott lakozik. Elkezdett egy fotós tanfolyamot és elszántan gyakorol, hogy ő is visszaadhasson abból a csodás érzésből más nőknek, amit ő kapott.

Van itt még valami, amit feltétlenül meg szeretnék osztani Veletek, Szépségeim: Bea egy nagyon ügyes praktikával tartja magát jókedvűen és pozitívan. Bármilyen sikerről is legyen szó (a legapróbb sikeres excel táblázat befejezéstől a legnehezebb vizsga sikeréig), mindig megjutalmazza magát! A jutalom akár egy fagyi vagy épp egy új rúzs, de nagyon jó módszer arra, hogy értékeljük mindazt, amit elérünk a mindennapokban. Sokszor ugyanis hajlamosak vagyunk röviden nyugtázni vagy csak kipipálni az adott feladatot, ám nem élvezzük ki a teljesítés örömét és sikerét. Pedig nem azon  a 10 percen múlik az aznapi menetrendünk, igaz? Akkor hát rajta, Szépségeim, vegyetek Ti is példát Beáról – kedveskedjetek magatoknak elismerésül az elvégzett munka után és álljatok meg pár perc erejéig, míg büszkén kihúzzátok magatokat!

Ez a roppant kifinomult, mosolygós Szépség megtette az első lépést önmaga megszeretése felé – sőt, azt gondolom, több is már ez jóval, mint első tapogatózás. De mint tudjuk, ez egy folyamat, ezért ne is várjátok, hogy egyik napról a másikra történjen. Kezdjétek kis lépésekkel – észrevenni az apró „jó”-t a mindennapokban, 10 percre felhívni a barátnőtöket és csevegni egy jót, lassan szürcsölni a reggeli kávét és hálát adni mindazért, ami az életetek része...éljétek meg a pillanatokat és ismerjétek fel a pluszt magatokban, s talán én is segíthetek ebben...ha kedvetek támadna nekem is elmesélni történeteket, az ismert kapcsolati módokon várom jelentkezésetek!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Ha én egyszer kinyitom a szám - avagy merj kiállni magadért!

Ciao Bella!

Önmagunk elfogadása nem csupán a külsőségekben teljesedhet ki, hanem az önértékelés is szerves része a folyamatnak. Sokszor jómagam is hajlamos vagyok "alulértékelni" mindazokat az eredményeket, amiket eddigi életem során elértem, hiszen ha én meg tudtam csinálni, akkor biztos más is...Az utóbbi 1-2 évben szerencsére ez megváltozott és mikor ilyen gondolataim támadnak, bekapcsol egy sziréna, ami észhez térít és igenis, hogy büszkén húzom ki magam a magánéleti és szakmai sikerekért egyaránt.

Veszélyes dolog ám az önértékelés - hiszen ugye Neked is ismerős a lány, aki folyton szemét pasikat vonz be az életébe? Vagy a másik, aki állandóan az iroda hierarchiájának legaljára szorul? Hosszasan sorolhatnám a különféle élethelyzeteket, ám egy dologra eredeztethető mind vissza: ezek a nők épp azt a bánásmódot kapják, amit elvárnak.

Ez így elsőre keményen hangozhat, hiszen a kedves, aranyos lány legkevésbé sem vágyik egy végletekig bunkó párra. De akkor hol a hiba?
A bizonyos hiba az alacsony önbecsülésben keresendő - vegyük példának a kedves, aranyos, bájos tüneményt, akit nevezzünk Katinak. Kati egy szerető és megértő társra vágyik s a barátnők meg is erősítik ebben az álmában, hiszen a mi Katink pont ilyen férfit érdemel. Aztán Kati megismerkedik Sanyival, amit környezete nem tud mire vélni, hiszen Sanyi nem éppen Katink álmainak netovábbja a maga bárdolatlan stílusával. Katin kívül senki sem érti, mégis mit láthat ez a lány ebben a pasiban. A kapcsolat (ahogy azt a javasasszony barátnők megjósolták előre) nem működik, majd véget ér. Kati a kezdeti melankólián átlendülve újabb ismerkedésbe kezd s az új lovag Józsi, kiköpött mása Sanyinak.

Mindezen leegyszerűsített tanmese szereplői és eseményei könnyen behelyettesíthetőek más elemekre - legyen szó akár a folyton kihasználó "barátokról" vagy a minden munkahelyen rajtunk élősködő kollégákról. A képlet egyszerű: mások azt teszik meg Veled, amit Te megengedsz nekik.
Az én életemben is volt egy párhuzam Kati meséjével - amit még a mai napig gyakorolnom kell. Másokért anyatigrisként kiálltam mindig is, amolyan igazság bajnokaként harcoltam az elesettekért vagy a szeretteimért, akiket bántottak. Azonban magamért régebben nehezebb volt kiállni. Hosszú időbe telt, míg rájöttem ennek okára: titkon, a tudatalattimba befészkelte magát egy buta gondolat: ha "nem"-et mondok vagy nyíltan szembeszállok a másikkal (aki lehet a legjobb barátnő vagy egy hozzám közel álló személy, aki nyilván fontos nekem), azzal megkockáztatom a másik életében betöltött szerepemet. Hiszen akár kevésbé szerethető is lehetek azáltal, hogy ellenállok, hogy konfrontálódok. Buta, buta Zsuzska! Hiszen ha őszintén szemtől szembe kimondom, amit gondolok - attól még ugyanaz a lány vagyok s értékeimből ez semmi sem vesz el, sőt!
Persze az őszinteséggel sosem volt gondom, hiszen az egyik legfontosabb értéknek tartom, ám a magamban forrongás valahogy kézenfekvőbbnek tűnt mindig is. 
Amennyiben Neked (vagy bárkinek a környezetedben) is hasonló utat kell bejárnod, elárulok pár tippet, ami rajtad is segíthet!

1. Ha eleged van abból, hogy mások átlépjenek rajtad és változtatni szeretnél - gratulálok! Máris megtetted az első lépést, hiszen felismerted, hogy nincs rád jó hatással az a viselkedésforma, amit a külvilág felé közvetítesz! Fél siker!


2. Az önbizalom itt sem megkerülhető téma - azon bizony kőkeményen dolgoznod kell! Erre vonatkozóan már írtam pár tanácsot (például ITT és ITT IS), kezdj el dolgozni önmagad elfogadásán és megszeretésén, ugyanis ezek kéz a kézben járnak az önbizalommal! 


3.Szólalj meg! Másoknak testbeszéded és verbális kommunikációd ad útmutatást rólad - ezért ha lesütött szemekkel, összezárt karokkal magadba roskadsz és csendben maradsz, mások úgy vélik majd, mindent a fejedre olvashatnak, akár szíjat is hasíthatnak a hátadon! Ugye Te sem ezt szeretnéd üzenni a nagyvilágnak? Nem arrogáns viselkedésre buzdítalak, de egyszerű példánál maradva, ha valaki megelőz a sorban, igenis szólalj meg, hogy Te voltál itt hamarabb és Neked is idő az idő! Meglátod, utána jobban fogod érezni magad s lépésről lépésre a számodra fontos embereknek is sokkal könnyebben kinyilvánítod majd nemtetszésed!

4. Ne akarj mindenkinek megfelelni s ezért minden kérésre rábólintani! Ugye Te is tudod, hogy miközben mindenkit megpróbálsz "kiszolgálni" - közben önnön magad képe torzul és lassan elvész személyiséged? Ha eleged van a mártír szerepből, kezdj el "nem"-et mondani és kifogások helyett mondd el a másiknak érveidet, miért is nem lehetséges/jó számodra az adott kérés/kérdés. 


5. Kérj és megadatik! Vagy legalábbis kérj :) Ha mindenki kínait szeretne ebédelni, Neked pedig feláll a hátadon is a szőr ettől - ne tűrd csendben, amint a "szok-kici-cípősz" ebédet tuszkolod le a torkodon! Igenis szólalj fel és közöld, Te mit szeretnél! A kompromisszum szó lesz a legújabb jó barátod, ideje megismerkednetek!

Persze tisztában vagyok vele, hogy a másik véglet sem mindig szerencsés - én is ismerek olyan Szépséget, aki (nem csak szerintem, de saját bevallása szerint is) túlzásba viszi a konfrontálódást és sokszor feleslegesen bonyolódik túlzottan nagy vehemenciával vitákba.

Az arany középút a cél, mint mindenben - de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ismerd fel értékeidet, becsüld meg azokat és tiszteld magad, hogy mások is tisztelettel bánjanak Veled!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Share the love avagy merj dicsérni!

Ciao Bella!

A tegnap estét Szerelmemmel és pár barátommal töltöttem és ahogy az lenni szokott, célba vettünk pár budapesti szórakozóhelyet. A szemfülesebb Szépségek nyomon követhették mindezt, hiszen mint oly' sok mindent, a tegnap estét is "megosztottam" Veletek a blog Facebook oldalán (még nem lájkoltad volna? nosza rajta KATT IDE ÉRTE ). A társaságban volt egy svájci úriember, akivel tegnap találkoztam először és vicces volt, mikor megkérdezte, én állandóan Facebook-on vagyok-e :) Hiszen látta, ahogy készülnek a képek és mennek fel valamelyik social media forrásomra (tudtad, hogy Instagram-on is követhetsz? Az aztán igazán az él világom - rengeteg képpel! ) aztán persze elmagyaráztam neki, hogy van egy pár Szépség az életemben, akikkel szeretem megosztani az élet aprónak tűnő de mégis fontos pillanatait - azt hiszem itt fellélegzett, hogy mégsem vagyok annyira exhibicionista, mint elsőre tűntem :)

 

 

És el is érkeztünk (a fenti kép kapcsán) a témához, ami nem hagy nyugodni tegnap este óta. Történt ugyanis, hogy épp a női mosdóban voltam, mikor is egy külföldi (mint kiderült, német, de ez most nem is fontos) 20-as éveiben járó lány meglátott, felvisított és az épp távozóban lévő barátnőjét visszarángatva ujjongtak a pólóm látva és itt nem álltak meg. Gyakorlatilag végigelemezték az egész outfitemet, a dzsekitől kezdve a csizmán át a kiegészítőkig és többször is elmondták, mennyire egyedi a stílusom és valahogy más vagyok, mint a szórakozóhely átlaga. Ezen a ponton (hiszen annyira jól esett őszinte dicséretük) elárultam, hogy igazából mennyire érdekel a divat és van egy kis blogom - azon nyomban elővették a telefonjukat, hogy áruljam el a címét. Az sem tántorította el őket, hogy magyar nyelven írom, majd max a képeket nézegetik, mondták.

Mindezeket nem önmagam promótálása céljából írtam le, hanem ez az apró de annál őszintébb és kedvesebb momentum elgondolkodtatott - hiszen észrevettem ám, hogy több (magyar) lány is bámult, nézegette a ruhámat és kiegészítőimet de EGYIKÜK SEM szólt semmit...Vajon miért?

A legkézenfekvőbb ok talán az irigység lehet - dögöljön meg a szomszéd tehene effektus. Ha nekem nincs és neki van az ugyan miért lenne nekem jó? Emlékeztek az ön-szeretetről szóló írásomra? (KATT IDE, HA NEM)  amiben többek közt arra is buzdítottalak Titeket, hogy bőkezűen bánjatok a dicséretekkel? Hiszen Neked is jól esik, ha bókot kapsz és mint tudjuk, egy másik nőtől esik legjobban az elismerés. Ciki lenne őszintén megdicsérni valakit? Fájna? Nem hinném! 

Megint csak egy korábbi Facebook-on közzétett élményemre szeretnék visszautalni, konkrétan Zsuzsira ( KATT IDE) akivel úgy ismerkedtem meg, hogy egyszerűen odaléptem hozzá egy bárban, és megdicsértem a hajpántját, mert tetszett. Ennyire egyszerűen. Semmi sallang, semmi extra körítés, csak kimondtam, amit éreztem. És higgyétek el, nagyon jól esett neki - nekem pedig szintén jó érzés volt, hogy az egyszerű őszinteségem pár boldog percet okozott neki.

De ha ez ilyen egyszerű, akkor mások (fogalmazzunk úgy, sajnos, hogy a nagy magyar átlag) miért nem csinálja ugyanezt?  Ha nem irigység, akkor mi áll emögött?

Vajon köze van a történelem során belénk ivódott zárkózottsághoz? Nos, lássuk be, elég távol állunk a nyugati (vagy legnyugatibb, értem ez alatt amerikai) mentalitástól, ahol mindenki ön-megvalósít, ahol 60 évesen is belefognak egy diplomaszerzésbe, ahol bárkiből lehet elismert, közismert személy, ha csak egy kicsit is hisz magában! 

Azt hiszem ránk férne egy kis lazítás, hogy megpróbáljunk nyitni mások felé, a külvilágra és embertársainkra. Az élet pont annyi, amit beleteszünk - miért ne élnénk meg minden pillanatát? Mikor akarunk elkezdeni VALÓBAN élni? Mindig csak halogatjuk, mert sok a munka, mert sok a kifizetetlen számla, mert sürget a főnök, mert veszekedünk a párunkkal vagy gyerekünkkel, mert idegesek vagyunk a jövőnk miatt - ÁLLJ! Ha folyton ezeken görcsölsz, közben szépen lassan leperegnek életed homokórájának szemcséi - és ez most nem a nagy szavak bejegyzése, nem szeretnék kliséket puffogtatni, inkább csak szeretném, ha rádöbbenthetnélek, mennyire jó is ÉLNI, mennyire jó MEGÉLNI az életet! Így hát ha tetszik valami vagy valaki - mondd ki bátran! Ezzel Te nem hogy csökkensz, hanem hatalmasat nősz emberileg! Útjára indítom a "share the love" lavinát, a köztetek és köztem lévő kommunikációt egyelőre virtuális (de MINDENKÉPPEN szeretnék személyesen is találkozni Veletek, ezt már többször említettem!!) síkon kihasználva íme, ez NEKED szól Szépségem, add tovább :)

Kíváncsi lennék a véleményetekre a témában - Ti szoktatok vad idegeneket megdicsérni? Vagy (első lépésként) ismerősöket, kollégákat, akik nem állnak túl közel Hozzátok? (mert barátnőt, nővért vagy hugicát persze könnyebben dicsérünk, de én arra lennék kíváncsi, hogyan viszonyultok a kevésbé szoros kötelékkel rátok csatlakozó nőkre a környezetetekben!) A szokásos módon: itt kommentben, Facebook-on vagy a zsuzska@cupcakeandpearls.hu emailre várom véleményetek, mert tényleg érdekel!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

I (heart) me, myself and I avagy hogyan kezdj hozzá

Ciao Bella!

Ugye Te is alkalmazod a saját magad befeketítése taktikát? Hogy miről is beszélek? Vegyünk egy irodai környezetet (szabadon behelyettesíthető iskolával, bulival vagy kávézóval) ahol két nő beszélgetésbe elegyedik. Előbb vagy utóbb szó lesz (sokszor egyből ezzel indul egy női csevej) a testükről
- Milyen vékony a derekad...bezzeg az enyém!
- Jajj ne is mondd! Én a melleid irigylem, mit meg nem adnék, ha nem "A" kosárral kínlódnék...

Ugye ismerős? Persze a testrész is szabadon behelyettesíthető - azonban ez az ártatlannak tűnő beszélgetés borzasztó károkat okoz Benned, Szépségem.

Gyerekkorunk óta a minket körülvevő nők semmi másról sem beszélnek, csak az elégedetlenségekről. Hiszen nagyon kevés kislány cseperedik úgy fel, hogy édesanyja vagy nővére naponta elmondaná, mennyire szeretik a testüket, milyen szépnek érzik magukat. Talán beképzelt egy nő, ha ilyet mond? Talán túlságosan fenn hordja az orrát?

NEM SZÉPSÉGEM, egyszerűen csak SZERETI  a testét!!! Bármennyire furcsán hangzik, nem több ez, "csak" tisztelet és szeretet önnön magad irányába.

Annyi nőtől hallom az elkeseredett sóhajt "Miért nincs nekem senkim? Miért nem találok egy pasit aki szeretne engem?" mire nagyon szívesen visszakérdezek: és TE? Te szereted és tiszteled magad? Vagy inkább mormolod a negatív mantrát, mennyire széles a csípőd, milyen béna vagy a konyhában, mennyire képtelen vagy ügyesen parkolni? Ez a sok önostorozás vezet odáig, hogy sok nő szinte semmibe veszi saját magát és ezért engedi meg ugyanezt a pasiknak!

A tudatalatti egy roppant kiélezett fegyver - könnyen saját magunk ellen fordítható. Ahogy megerősítően tud hatni egy-két biztató szó a lányodnak/barátnődnek/anyukádnak, milyen ügyes az iskolában, milyen szépen kisminkelte magát vagy milyen finom süteményt sütött - ugyanúgy TE is megérdemled ezeket a dicséreteket saját magadtól!

Próbálj odafigyelni legközelebb a szavaidra ha egy barátnőddel vagy kolléganőddel csacsogtok jelentéktelennek tűnő dolgokról. Mitől félsz? Kedvesnek lenni másokhoz és magadhoz nem árthat, így gyakorlásra fel!

1. Dicsérd meg! Mondd meg, mennyire szép a szeme/cipője/körme/stb! A mások irányába tanúsított pozitív energia rád is jó hatással lesz - szeretetből adni sosem önző dolog, hiszen a szeretetből nem lehet kifogyni!

2. Írtam már erről korábban, de az ismétlés sosem árt: végy egy papírlapot és írd össze, mi mindent szeretsz magadban - a legapróbbnak tűnő dolgok is fontosak! Így ha segítettél a szomszédnak megfogni a liftajtót vagy büszke vagy a fehér fogaidra - nosza, listára velük! Remek alkalom ez végiggondolni az életed apró mozzanatait és meglátod, olyan sok értékes dolog van Benned, amire eddig nem is figyeltél fel! Szerethető vagy - nekem elhiheted ;-)

3. Bocsáss meg magadnak! Miért büntetnéd saját magad olyan dolgokért, amik már a múlt részei? Inkább fog fel őket tapasztalatszerző élményként. Állj a tükör elé, nézz mélyen a saját szemedbe (ahogy mással tennéd) és mondd ki hangosan: "Megbocsátok magamnak amiért (.......) hiszen (........) tanultam belőle"
Ügyetlennek érzed (és még rosszabb: nevezed!) magad? Kicsúszott már jó pár csésze a kezeid közül? Bocsásd meg ezt magadnak és foglald össze mit tanulsz ezekből az élményekből (például nem fogsz a mosogatás közben hadonászni ha csöng a mobilod - a türelem nagy erény és tanulható! :) )

4. Légy önmagad! Ha úgy tartja kedved, nevess vagy sírj, viseld amihez kedved van és élvezd az életed - teljesen függetlenül attól, mások mit gondolnak erről vagy mit mondanak, hiszen ez a TE életed, a TE boldogságod, nem az övék!


5. Úgy bánj saját magaddal, akár a legjobb barátnőddel! Szereted, kedves vagy vele, tiszteled, elismered és támogatod? Ha az a lány mindezeket megkapja tőled - miért ne adnád meg saját magadnak is? Légy kedvesebb magadhoz, dicsérd meg saját magad és ismerd el mindazt, amit elérsz!

6. Elég legyen az összehasonlításból! Ezen a bolygón MINDENKI egyedi és megismételhetetlen (nyilván a klónozás más téma :) ), mindannyian más és más plusszal rendelkezünk éppen ezért nem célravezető az összehasonlítgatás. Ha arra fordítod az energiáidat, hogy másnak milyen autója/háza/munkája/teste/szeme/stb van, csak gyengíted magad és táptalaja ez az irigységnek és a frusztráltságnak. Ugye nem lehet egy almát és egy körtét egy lapon említeni és összehasonlítani? Miért kellene ugyanolyannak lenniük amikor különbözőek? Nincs ez másképp velünk, nőkkel sem! A hasonlítós játszmából vezető kiút azzal kezdődik, ha felismered a saját erősségeidet és azokra koncentrálsz - próbáld csak ki, ehhez a 2. pont nagyon jó gyakorlat!

7. Senki sem tökéletes - Te miért akarsz az lenni? Óriási nyomást teszel magadra, ha állandóan a tökéletességre hajtasz - hisz az nem létezik, ideje lenne már felismerni :) Te épp úgy vagy jó, ahogy vagy - a jó és kevésbé jó tulajdonságaiddal együtt!


Ennyit az elméletről - most munkára fel, Szépségeim! Kezdjétek el már ma! Ha pedig megosztanád velem a tapasztalataidat - annak nagyon örülnék!!! Írj Facebookon (KATT IDE) vagy a cupcakeandpearls@gmail.com emailcímemre!

Csók, puszi, pá édeseim!

Zsuzska