Légy büszke arra, aki és ami vagy!

Ciao Bella!

A héten elmentem konditerembe. Meglepődtél?

Mert van, aki meglepődik ezen, ha egy pluszos csaj eljár mozogni, vagy nem eszi állandóan degeszre magát. Mert ha van valakin plusz kiló akkor az tuti a TV előtt tesped állandóan és tuti csipszet majszol naphosszat.

Ne értsetek félre, nem akarom szentté avatni se magam se másokat - nyilván a bevitt kalóriamennyiségnél nagyobb kalóriaégetés fogyáshoz vezet vagy legalábbis nagy általánosságban. Nyilván a rajtam lévő plusz kilókat köszönhetem annak, hogy nem mondok le Marco utánozhatatlan tésztáiról vagy süteményeiről vagy annak, hogy nem mozgok eleget vagy éppen mindezeknek együttvéve és genetikai hajlammal párosítva.  Azt hiszem a kilók számánál sokkal fontosabb, hogy vajon ÉN jól érzem-e magam így? Miért másnak kellene ezt eldönteni helyettem vagy pálcát törnie felettem? 

Persze a "jól érzem magam" szerves része az egészség - én sosem állítottam, hogy "Hajrá lányok, hízzatok el" hiszen  nem ez a célom. Az egészség nagyon fontos - de a magunkon cipelt plusz kilók veszélyeiről Norbi vagy más fitness guru ír és beszél eleget. 
Én inkább azt szeretném közvetíteni az átlag nők felé (mert lássuk be, de őszintén: a magazinok celebjei és az utca átlagnője között van azért néhány árnyalatnyi különbség...), hogy ne érezzék magukat frusztráltnak, hiszen épp ők vannak többségben és nincs miért szégyenkezniük. Nem feltétlenül csak a plusz kilókról szól mindez - hiszen többször leírtam már: szeretném megszólítani azokat is, akik bármely formában eltérnek a media által elvárt és közvetített álom-testtől; legyen szó akár nagyobb orról vagy bármely testi fogyatékról.


Hiszen nem ez a legfontosabb - annyi minden van az életedben, Szépségem, amiért hálás lehetsz. Gondold csak végig, vedd számba azt a rengeteg áldást, ami az életed kíséri, mindazokat a belső értékeket, amik mindegyike egy-egy PLUSZ az életedben!

Tegnap erről beszélgettem a manikűrösömmel, Évivel, és ő is csak helyeselni tudott, mikor felhívtam a figyelmét, hogy milyen csodás dolog illatokat és ízeket érezni - hisz mindezt olyan természetesnek vesszük, mintha ez a "gyári széria" részei lennének. Elmesélte, jár hozzá egy vendége, akinek születésétől kezdve egyik lába mű és minden egyes alkalommal, mikor eljön hozzá, Évi rá szokott rádöbbenni, milyen szerencsés is, amiért ő bárhová akadály nélkül és gyorsan eljuthat, hála a lábainak.

Ugye milyen magától értetődőnek tűnik? Pedig van, akinek nem az..

Van humorérzéked? Szoktál jókat nevetni? Tudsz igaz szívből szeretni? Tudsz őszintén gratulálni a barátnőd sikeréhez? Gondoskodsz nap mint nap, minden fáradtságot félretéve a családodról? Van mindig egy-egy jó szavad a szomszéd nénihez? Segítettél a barátnődnek múltkor a dolgozat/házi feladat megírásában? Elvégeztél egy sürgős munkát szívességből a kollégád helyett? Türelmesen végighallgattad a barátnőd bruttó 45 perces panaszáradatát? Szenvedélyesen teszed a dolgod a munkádban? Van egy szerető férfi az életedben? Van/nak gyerek(ei)d aki(k) a szemed fénye(i)?

Ugye legalább egyszer IGEN-el válaszoltál a fenti kérdések valamelyikére? És ez csak a jéghegy csúcsa, Szépségem - rengeteg érték van még benned, amiért igenis, hogy légy büszke magadra! Hisz a testalkat annyira eltörpül ezek mellett :)

Szép estét

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Share the love avagy merj dicsérni!

Ciao Bella!

A tegnap estét Szerelmemmel és pár barátommal töltöttem és ahogy az lenni szokott, célba vettünk pár budapesti szórakozóhelyet. A szemfülesebb Szépségek nyomon követhették mindezt, hiszen mint oly' sok mindent, a tegnap estét is "megosztottam" Veletek a blog Facebook oldalán (még nem lájkoltad volna? nosza rajta KATT IDE ÉRTE ). A társaságban volt egy svájci úriember, akivel tegnap találkoztam először és vicces volt, mikor megkérdezte, én állandóan Facebook-on vagyok-e :) Hiszen látta, ahogy készülnek a képek és mennek fel valamelyik social media forrásomra (tudtad, hogy Instagram-on is követhetsz? Az aztán igazán az él világom - rengeteg képpel! ) aztán persze elmagyaráztam neki, hogy van egy pár Szépség az életemben, akikkel szeretem megosztani az élet aprónak tűnő de mégis fontos pillanatait - azt hiszem itt fellélegzett, hogy mégsem vagyok annyira exhibicionista, mint elsőre tűntem :)

 

 

És el is érkeztünk (a fenti kép kapcsán) a témához, ami nem hagy nyugodni tegnap este óta. Történt ugyanis, hogy épp a női mosdóban voltam, mikor is egy külföldi (mint kiderült, német, de ez most nem is fontos) 20-as éveiben járó lány meglátott, felvisított és az épp távozóban lévő barátnőjét visszarángatva ujjongtak a pólóm látva és itt nem álltak meg. Gyakorlatilag végigelemezték az egész outfitemet, a dzsekitől kezdve a csizmán át a kiegészítőkig és többször is elmondták, mennyire egyedi a stílusom és valahogy más vagyok, mint a szórakozóhely átlaga. Ezen a ponton (hiszen annyira jól esett őszinte dicséretük) elárultam, hogy igazából mennyire érdekel a divat és van egy kis blogom - azon nyomban elővették a telefonjukat, hogy áruljam el a címét. Az sem tántorította el őket, hogy magyar nyelven írom, majd max a képeket nézegetik, mondták.

Mindezeket nem önmagam promótálása céljából írtam le, hanem ez az apró de annál őszintébb és kedvesebb momentum elgondolkodtatott - hiszen észrevettem ám, hogy több (magyar) lány is bámult, nézegette a ruhámat és kiegészítőimet de EGYIKÜK SEM szólt semmit...Vajon miért?

A legkézenfekvőbb ok talán az irigység lehet - dögöljön meg a szomszéd tehene effektus. Ha nekem nincs és neki van az ugyan miért lenne nekem jó? Emlékeztek az ön-szeretetről szóló írásomra? (KATT IDE, HA NEM)  amiben többek közt arra is buzdítottalak Titeket, hogy bőkezűen bánjatok a dicséretekkel? Hiszen Neked is jól esik, ha bókot kapsz és mint tudjuk, egy másik nőtől esik legjobban az elismerés. Ciki lenne őszintén megdicsérni valakit? Fájna? Nem hinném! 

Megint csak egy korábbi Facebook-on közzétett élményemre szeretnék visszautalni, konkrétan Zsuzsira ( KATT IDE) akivel úgy ismerkedtem meg, hogy egyszerűen odaléptem hozzá egy bárban, és megdicsértem a hajpántját, mert tetszett. Ennyire egyszerűen. Semmi sallang, semmi extra körítés, csak kimondtam, amit éreztem. És higgyétek el, nagyon jól esett neki - nekem pedig szintén jó érzés volt, hogy az egyszerű őszinteségem pár boldog percet okozott neki.

De ha ez ilyen egyszerű, akkor mások (fogalmazzunk úgy, sajnos, hogy a nagy magyar átlag) miért nem csinálja ugyanezt?  Ha nem irigység, akkor mi áll emögött?

Vajon köze van a történelem során belénk ivódott zárkózottsághoz? Nos, lássuk be, elég távol állunk a nyugati (vagy legnyugatibb, értem ez alatt amerikai) mentalitástól, ahol mindenki ön-megvalósít, ahol 60 évesen is belefognak egy diplomaszerzésbe, ahol bárkiből lehet elismert, közismert személy, ha csak egy kicsit is hisz magában! 

Azt hiszem ránk férne egy kis lazítás, hogy megpróbáljunk nyitni mások felé, a külvilágra és embertársainkra. Az élet pont annyi, amit beleteszünk - miért ne élnénk meg minden pillanatát? Mikor akarunk elkezdeni VALÓBAN élni? Mindig csak halogatjuk, mert sok a munka, mert sok a kifizetetlen számla, mert sürget a főnök, mert veszekedünk a párunkkal vagy gyerekünkkel, mert idegesek vagyunk a jövőnk miatt - ÁLLJ! Ha folyton ezeken görcsölsz, közben szépen lassan leperegnek életed homokórájának szemcséi - és ez most nem a nagy szavak bejegyzése, nem szeretnék kliséket puffogtatni, inkább csak szeretném, ha rádöbbenthetnélek, mennyire jó is ÉLNI, mennyire jó MEGÉLNI az életet! Így hát ha tetszik valami vagy valaki - mondd ki bátran! Ezzel Te nem hogy csökkensz, hanem hatalmasat nősz emberileg! Útjára indítom a "share the love" lavinát, a köztetek és köztem lévő kommunikációt egyelőre virtuális (de MINDENKÉPPEN szeretnék személyesen is találkozni Veletek, ezt már többször említettem!!) síkon kihasználva íme, ez NEKED szól Szépségem, add tovább :)

Kíváncsi lennék a véleményetekre a témában - Ti szoktatok vad idegeneket megdicsérni? Vagy (első lépésként) ismerősöket, kollégákat, akik nem állnak túl közel Hozzátok? (mert barátnőt, nővért vagy hugicát persze könnyebben dicsérünk, de én arra lennék kíváncsi, hogyan viszonyultok a kevésbé szoros kötelékkel rátok csatlakozó nőkre a környezetetekben!) A szokásos módon: itt kommentben, Facebook-on vagy a zsuzska@cupcakeandpearls.hu emailre várom véleményetek, mert tényleg érdekel!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

I (heart) me, myself and I avagy hogyan kezdj hozzá

Ciao Bella!

Ugye Te is alkalmazod a saját magad befeketítése taktikát? Hogy miről is beszélek? Vegyünk egy irodai környezetet (szabadon behelyettesíthető iskolával, bulival vagy kávézóval) ahol két nő beszélgetésbe elegyedik. Előbb vagy utóbb szó lesz (sokszor egyből ezzel indul egy női csevej) a testükről
- Milyen vékony a derekad...bezzeg az enyém!
- Jajj ne is mondd! Én a melleid irigylem, mit meg nem adnék, ha nem "A" kosárral kínlódnék...

Ugye ismerős? Persze a testrész is szabadon behelyettesíthető - azonban ez az ártatlannak tűnő beszélgetés borzasztó károkat okoz Benned, Szépségem.

Gyerekkorunk óta a minket körülvevő nők semmi másról sem beszélnek, csak az elégedetlenségekről. Hiszen nagyon kevés kislány cseperedik úgy fel, hogy édesanyja vagy nővére naponta elmondaná, mennyire szeretik a testüket, milyen szépnek érzik magukat. Talán beképzelt egy nő, ha ilyet mond? Talán túlságosan fenn hordja az orrát?

NEM SZÉPSÉGEM, egyszerűen csak SZERETI  a testét!!! Bármennyire furcsán hangzik, nem több ez, "csak" tisztelet és szeretet önnön magad irányába.

Annyi nőtől hallom az elkeseredett sóhajt "Miért nincs nekem senkim? Miért nem találok egy pasit aki szeretne engem?" mire nagyon szívesen visszakérdezek: és TE? Te szereted és tiszteled magad? Vagy inkább mormolod a negatív mantrát, mennyire széles a csípőd, milyen béna vagy a konyhában, mennyire képtelen vagy ügyesen parkolni? Ez a sok önostorozás vezet odáig, hogy sok nő szinte semmibe veszi saját magát és ezért engedi meg ugyanezt a pasiknak!

A tudatalatti egy roppant kiélezett fegyver - könnyen saját magunk ellen fordítható. Ahogy megerősítően tud hatni egy-két biztató szó a lányodnak/barátnődnek/anyukádnak, milyen ügyes az iskolában, milyen szépen kisminkelte magát vagy milyen finom süteményt sütött - ugyanúgy TE is megérdemled ezeket a dicséreteket saját magadtól!

Próbálj odafigyelni legközelebb a szavaidra ha egy barátnőddel vagy kolléganőddel csacsogtok jelentéktelennek tűnő dolgokról. Mitől félsz? Kedvesnek lenni másokhoz és magadhoz nem árthat, így gyakorlásra fel!

1. Dicsérd meg! Mondd meg, mennyire szép a szeme/cipője/körme/stb! A mások irányába tanúsított pozitív energia rád is jó hatással lesz - szeretetből adni sosem önző dolog, hiszen a szeretetből nem lehet kifogyni!

2. Írtam már erről korábban, de az ismétlés sosem árt: végy egy papírlapot és írd össze, mi mindent szeretsz magadban - a legapróbbnak tűnő dolgok is fontosak! Így ha segítettél a szomszédnak megfogni a liftajtót vagy büszke vagy a fehér fogaidra - nosza, listára velük! Remek alkalom ez végiggondolni az életed apró mozzanatait és meglátod, olyan sok értékes dolog van Benned, amire eddig nem is figyeltél fel! Szerethető vagy - nekem elhiheted ;-)

3. Bocsáss meg magadnak! Miért büntetnéd saját magad olyan dolgokért, amik már a múlt részei? Inkább fog fel őket tapasztalatszerző élményként. Állj a tükör elé, nézz mélyen a saját szemedbe (ahogy mással tennéd) és mondd ki hangosan: "Megbocsátok magamnak amiért (.......) hiszen (........) tanultam belőle"
Ügyetlennek érzed (és még rosszabb: nevezed!) magad? Kicsúszott már jó pár csésze a kezeid közül? Bocsásd meg ezt magadnak és foglald össze mit tanulsz ezekből az élményekből (például nem fogsz a mosogatás közben hadonászni ha csöng a mobilod - a türelem nagy erény és tanulható! :) )

4. Légy önmagad! Ha úgy tartja kedved, nevess vagy sírj, viseld amihez kedved van és élvezd az életed - teljesen függetlenül attól, mások mit gondolnak erről vagy mit mondanak, hiszen ez a TE életed, a TE boldogságod, nem az övék!


5. Úgy bánj saját magaddal, akár a legjobb barátnőddel! Szereted, kedves vagy vele, tiszteled, elismered és támogatod? Ha az a lány mindezeket megkapja tőled - miért ne adnád meg saját magadnak is? Légy kedvesebb magadhoz, dicsérd meg saját magad és ismerd el mindazt, amit elérsz!

6. Elég legyen az összehasonlításból! Ezen a bolygón MINDENKI egyedi és megismételhetetlen (nyilván a klónozás más téma :) ), mindannyian más és más plusszal rendelkezünk éppen ezért nem célravezető az összehasonlítgatás. Ha arra fordítod az energiáidat, hogy másnak milyen autója/háza/munkája/teste/szeme/stb van, csak gyengíted magad és táptalaja ez az irigységnek és a frusztráltságnak. Ugye nem lehet egy almát és egy körtét egy lapon említeni és összehasonlítani? Miért kellene ugyanolyannak lenniük amikor különbözőek? Nincs ez másképp velünk, nőkkel sem! A hasonlítós játszmából vezető kiút azzal kezdődik, ha felismered a saját erősségeidet és azokra koncentrálsz - próbáld csak ki, ehhez a 2. pont nagyon jó gyakorlat!

7. Senki sem tökéletes - Te miért akarsz az lenni? Óriási nyomást teszel magadra, ha állandóan a tökéletességre hajtasz - hisz az nem létezik, ideje lenne már felismerni :) Te épp úgy vagy jó, ahogy vagy - a jó és kevésbé jó tulajdonságaiddal együtt!


Ennyit az elméletről - most munkára fel, Szépségeim! Kezdjétek el már ma! Ha pedig megosztanád velem a tapasztalataidat - annak nagyon örülnék!!! Írj Facebookon (KATT IDE) vagy a cupcakeandpearls@gmail.com emailcímemre!

Csók, puszi, pá édeseim!

Zsuzska

Mell-esleg válassz megfelelőt!

Ciao Bella!

Már a nyaralásos bejegyzések kapcsán meséltem Nektek a Bravissima üzletről (itt a méretekről aztán ezekben a bejegyzésekben pedig a tőlük vásárolt bikinik láthatóak: itt és itt meg itt is ) ahol életem LEGSZUPEREBB bikinijeit szereztem be. A minap kaptam tőlük egy kedves levelet, ami arra figyelmeztetett, hamarosan lejár a kuponom - hiszen a vásárlások egy részét most ajándékkupon formájában odaajándékozzák a vásárlóknak. Na nem is kellett ennél több, gyorsan foglaltam is időpontot náluk (mennyire szuper, hogy kérsz egy időpontot, amikor is CSAKIS Veled foglalkozik valaki, aki hozzáértő, aki kedves és segítőkész, mint Brigi, aki nekem segített tegnap).
Kicsit elméláztam a "milyen is a megfelelő" melltartó témakörön, amit azt hiszem, nem lehet elégszer körbejárni.

Ugye jártál már talán Te is úgy, hogy érezted, ez valahogy nem az igazi, hogy felhúzódik a pánt a hátadon, hogy szinte a csontodig bevág a válladon, hogy mintha 4 melled lenne? Nos, az ok nagyon egyszerű: nem a megfelelő melltartót választottad!
De honnan tudod, melyik is az igazi? Nos, egyáltalán nem olyan bonyolult, mint pasiból megtalálni a Nagy Ő-t, hiszen a cicifix kiválasztása tanulható, s még útmutató is van hozzá, lássuk csak:

• A melltartó akkor lesz az igazi, ha pántja a háton egyenletesen fut körbe, nem ugrik fel és 1-2 ujjad simán, gond nélkül be tudod tenni a pánt és a hátad közé (=elkerülendő a kötözöttsonka effektust!)
• Bár sok pasi szereti a szép kebleket - ne akarj négyet is adni nekik: ha "kibuggyannak" az ikrek, az a kosárméret hibája, válassz nagyobbat. Ennek ellenkezője a nagy kosárméret (bár ezt én csak hallomásból tudom ), amikor is ráncolódik a melltartó anyaga, hiszen nincs teljesen megtöltve
• Mindenképpen próba közben vedd rá az aktuális ruhádat - hiszen lehet, jól áll és szexi is a tükörben, de lássuk be, az irodában nem így flangálsz Te sem! Én spec. nem szeretem a "Madonna" melleket lásd a képen lent), így nálam a varrás nélküli szabások élveznek előnyt

•  Ha már tesztelés - emeld fel a karod, mozogj kicsit a kiszemelt melltartóban - amennyiben feljebb csúszik, akkor a mell alatti körméretednek nem stimmelő darabot választottál!
• Figyelj a merevítő pozíciójára - nagyon árulkodó! Ha szúrja az oldalad, vagy eláll a melleid között -valószínűleg kicsi a kosárméret, keress nagyobbat!
• Fontos a cél - a hálószobában szeretnél vadítani vagy sportoláshoz választod ezt a ruhadarabot?
• Ahány márka, annyi szabás - gyártónként eltérhet a méreted és a komfortérzeted, így légy türelmes és próbálgass!

Nekem a tegnapi shoppingolásnak is volt tanulsága - hiszen ahogy megtanultam már Brigitől (Bravissima) a bikinifelső trükkjét (vagyis lehet kisebb számozású is jó rám, csak akkor növelni kell a kosárméretet), úgy most is egy újabb nagy felfedezéssel lettem gazdagabb. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sosem néztem szivacsos melltartót, mert azt gondoltam, az csak a kisebb keblű nők trükkje - s lássuk be, nekem már vétek lenne tovább növelni Isten ajándékait. Viszont tegnap Brigi kérdésére nem adtam kategorikus "nem" választ, és felpróbáltam néhány szivacsos modellt is - és milyen JÓL tettem, végül ezt a virágosan romantikusan dög darabot választottam, ami rendkívül kellemes formát ad, szivacsának hála:

 És hogy még vadítóbb legyek a 3 éves évfordulónkra, beújítottam ezzel a leopárdmintás szettel, ami noha szélesebb pántos, de mégsem "nagyis", szuperül tartja az "ikreket" és varrás nélkül szabott mell részen, így teljesen sima felszínű, mintha csak szivacsos lenne:

 

Minden nőtársamnak csak ajánlani tudom ezt az üzletet - a "mellben erőseknek" szinte kötelező, hiszen végre nem csak fekete/fehér, széles pántú (nyanyás) fehérneműt kapunk magunkra!

És Brigi noha egy vékony leányzó (akik különösen tudnak frusztrálóan nézni ránk, pluszosokra...khm...), egy percig sem jutott eszembe, hogy szégyenkeznem kellene előtte, hiszen hozzáértésével egy pillanat alatt tudta, mi a baj, hol nem jó esetleg a méret és melyik fazon állhatna jól. 

Itt találjátok a webshopot: BRAVISSIMA és ide kattintva pedig a Facebook oldalukat: Bravissima Facebook.

Csak egy kis odafigyelés, türelem és utánajárás - máris mennyivel másképp mutat rajtunk az adott top vagy ruha!

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

Csak őszintén....de tényleg!

Ciao Bella!

A mai napom valahogy úgy hozta a sors, hogy az őszinte és mély beszélgetésekről szólt - így azt éreztem, megosztok Veletek pár gondolatot.
Ma három különböző korú és különféle érzékeny témát érintő nővel beszélgettem, s mindhárom eszmefuttatás elgondolkodtatott. Mindhármukon azt éreztem, nagyon őszinték, megnyíltak előttem, aminek nagyon örültem és valóban meghatott - nem közeli barátnők, de valamiért azt érezték, megosztanák velem legmélyebb gondolataikat.
Ami nagyon tetszett, hogy ŐSZINTÉK voltak, nem csak velem, hanem önmagukkal szemben is. Pedig ez nem egyszerű! Annyi galibát okoz, amikor saját magunknak sem vallunk be dolgokat - ugye Te is voltál már így ezzel, Szépségem? 

Mennyivel egyszerűbb felvenni egy szerepet, egy álarcot, ami mögé rejtőzve valahogy könnyebbnek tűnik az élet, nem kell szembenézni a szőnyeg alá söpört dolgokkal...
Vegyük például a "beképzeltséget". Na, arra KIMONDOTTAN allergiás vagyok: ugye megvan az a kép arról a nőről, aki kvázi 3 méterrel a föld felett lebeg (és onnan beszél Hozzád, földi halandóhoz), külsőleg akár még szinte tökéletesnek is mondható (szép haj és/vagy szuper alak és/vagy gyönyörű arc) - s szereti minden pillanatban éreztetni Veled, hogy Te mennyire mindezek ellenkezője vagy :) Na...régebben őket utáltam és megvetettem (megjegyzem ez a ROSSZ reakció, mindjárt kifejtem miért), azonban ahogy egyre több gyertya égett a szülinapi tortáimon, úgy rájöttem, inkább megértést kell tanúsítsak feléjük! Így elsőre furán hangzik (nem, nem őrültem meg teljesen :) ), de gondolj csak bele: az a lány vajon mitől fél? vajon mit szégyell még maga előtt is, pláne a világ előtt, amiért azt érzi kompenzálnia kell egy ilyen viselkedésformával? vajon mik az ő démonjai?
Persze én sem vagyok szent, és ha valaki a "tyúkszememre lép", akkor nehéz felvenni a Teréz anya szerepkört, de legalább megpróbálom...Mert biztosan megvan a maga keresztje, még ha számomra/vagy számodra olyan tökéletesnek is tűnik. Így kapásból azt mondanám: nem őszinte...sem a külvilággal (hisz ez egy SZEREP, ne feledd!), sem önmagával.
Őszintének lenni nem mindig az egyszerűbb út...de megéri! Abban benne lesznek az igazi érzelmeid, lehet még fájni is fog, de próbáld meg. Az elfogadáshoz vezető lépcsősor első foka ez, amikor levetkőzöl (átvitten és szó szerint is) teszem azt fehérneműre, odaállsz a tükör elé és kimondod a varázsszót: Szeretlek! Mert ugye arra nem kell, hogy emlékeztesselek: akit szeretsz, azt úgy fogadod el, amilyen - tedd ezt ÖNMAGADDAL is, légy őszinte, lásd be ha eddig "bántottad" önmagad és indíts tiszta lappal ;-)

Szépségem....Te tényleg szép vagy, és megérdemled a szeretetet - elsősorban saját magadtól ;-)

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

A nő mint tárgy avagy mi is az az "objectification"?

Ciao Bella

Ma az Art of Fashion blog Facebook oldalán (itt) egy videora lettem figyelmes, ami egy minden nőt (akár így, akár úgy) érintő problémát feszeget: objectification avagy ha magyarra fordítanám: "eltárgyiasítás". De mi is ez?

Először nézzétek meg Szépségeim az alábbi videot - már ez is sejtetni engedi, miről van szó:

Most persze néhányan azt kérdezhetitek, na jó, de mi köze ennek a plus size-hoz, vagy némi súlyfelesleghez itt vagy ott? NAGYON IS HOGY SOK!

Közhelyesen hangzik, de az a fránya média betette a kaput - nem szeretnék nők egyenjogúságáért harcoló amazonként írogatni, de lássuk be, előfordult már többünkkel az a klasszikus eset, mikor egy férfi nem épp a bennünk rejlő érzelemgazdag lélekre vagy éppen a fejünkben lévő észre volt kíváncsi, nem igaz?

Na pontosan itt kezdődik a probléma...És most itt nem arról szeretnék szólni, hogy egyenlő esélyt a nőknek, hanem még mélyebbre ásnék... Szokták mondani, hogy a kép sosem hazudik. Khm...ugye Veled is előfordult már, hogy kisebb pánikrohamot kaptál egy-egy (nyilván nem általad megszűrt) kép láttán, amin ismerőseid bejelöltek a Facebook-on vagy épp egy olyan képen, amit anyukád családi albumba rendezett? Mert nem volt tökéletes a póz? Mert nem állt jól a hajad? Mert nagynak tűnik a hasad a képen? A világ, ahol felcseperedtünk folyamatosan bombáz minket TÖKÉLETES nők képével - s még ha tudod is, mily' csodákra képes a photoshop, tudat alatt bekúsztak az elmédbe azok a "nők"...És hogy is ábrázolják őket? Az egyéniség ugyebár lényegtelen, fontos a kompozíció összhangja, a részletek - akár egy terméknél, amit el kell adni (khm...húspiac?)! És itt meg is érkeztünk a video témájához, a nő mint tárgy. Ez a folyamat sajnos roppant destruktív és számos nőben már fiatal lányként kisebbségi érzést, elnyomást, frusztrációt okoz; sok nő úgy érzi, őt nem is vehetik komolyan (=önértékelési problémák melegágya ez!); sok nő úgy érzi, ő nem elég jó, nem elég nőies, hiszen cseppet sem hasonlít a reklámokban szereplő hölgyekre...

Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a video, ahogy megfogalmazza és bemutatja ezt a fajta jelenséget - egyúttal elgondolkoztam, vajon hány nőtársamban gyülemlik effajta frusztráció? Hányan érezzük azt, nem vagyunk elég jók/okosak/szépek/tehetségesek és még sorolhatnám a tetszőlegesen behelyettesíthető tulajdonságokat. ELÉG! Hidd el, hogy nem kell rosszul érezned magad - légy tisztába az értékeiddel, és tudd mire vagy képes! Lásd meg magadban a szépet s hidd el a világ szeme is képes lesz látni azt. De ahogy minden, ez is Benned kell, hogy útjára induljon - hogy hogyan?

Erre még visszatérünk ;-)

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska