Ciao Bella!
Ezen a szép őszi napon úgy gondoltam, megosztom Veletek idei nyaralásom non-plus-ultráját, mely egyben a sorozat befejező része. (előzmények itt és itt is )
A Dél-Olaszországban eltöltött 2 hét alatt szívemhez legközelebb álló rész Szicília volt - s e megtisztelő címet a kedves emberek, a LEÍRHATATLAN édességek, a finom borok és nem utolsó sorban a lélegzetelállító táj vívta ki. Egy hetet töltöttünk San Vito lo Capo nevű faluban, ami tényleg a sziget vége, onnan már netovább- Palermótól 110 km-re fekszik a Zingaro nemzeti park területétől egy kavics-hajításnyira:
Maga Szicília kissé kopár és sajnos idén rengeteg erdőtűz sötétítette be az egyébként sem túlburjánzó hegyoldalakat, ami roppant szomorú látványt nyújtott néhol. Azonban ez a táj kilométerenként változott - a fent említett nemzeti parkban készült például ez a kép:
Kissé azért sikerült elszámolni magam, mert bár a képen nem látszik, egy laza flip-flopban indultam a strandra (mert a STRAND számomra a könnyű sétával megközelíthető, kiépített partszakaszt jelenti) azonban a nemzeti park területére érve szembesültem a ténnyel, hogy 40 fokban, a tűző napon, gyér kondimmal ez egy El Camino-val ér fel, míg lejutok a vízközelbe. Sebaj, megérte!
Persze, hogy ne csak csöpögős-cukormázas legyen a nyaralás (s annak beszámolója), Marcoval rájöttünk, mi titkon esőcsináló sámánok vagyunk. A sokéves átlagot velünk kell és lehet megdönteni - akárcsak Tájföldön 2 éve januárban, amikor minden helyi "apróság" (=thai lakos) csak sápítozott és értetlenkedett a kínai monszunon, hisz' januárban sosem esik - mi meghoztuk a telet, mert náluk ez az évszak ennyit jelent s pár napig ömlött, mintha dézsából öntenék. Dejavu flash Szicílián, ahol 4 hónapja egy szem eső sem esett - mi 2 napig biztosítottuk a helyi gazdák boldogságát és naná, hogy volt eső.
Viszont amint kisütött a nap, életem legszebb színekben pompázó, kristálytiszta vizű tengerpartja tárult elém - azt hiszem a kép többet ér minden szónál:
(megjegyzem, meglepően bátran posztolom a bikinis képeket, remélem észrevettétek?!éljenek a gömbölyded formák!)
Éééés ha már Szicília, akkor nem maradhatott ki a híres-nevezetes Bar Vitelli, ahol Al Pacino (alias Michael Corleone) megpillantja első feleségét (00:47-től látható a bár itt ) Apolloniát a Keresztapa I.-ben. Hihetetlen, mekkora turista látványosság lett ez a pici bár: a felirat, az Itala Pilsen rozsdásodó táblája és még az eredeti asztal székekkel is megmaradt (lásd a képen mögöttem) - a bár belseje pedig felér egy múzeummal.
Na de nem fejezhetem be ezt a rövid (és tényleg nem tudok minden részletre kitérni, mert az minimum 10 bejegyzést követelne, s nem szeretnélek untatni titeket) beszámolót anélkül, hogy legalább képileg be ne mutassam a világ legfinomabb édességeit (megjegyzem MINDEN kisgyerek duci volt, de aztán valahogy lefogynak, mert az olaszokra nem jellemző délen sem a teltség), szóval a teljesség igénye nélkül íme a cannoli (ricottával töltött ropogós külsejű süti), a pisztáciakrémmel töltött grillázs, a pisztácia habbal és marcipánnal töltött torta (személyes kedvenc..khmm) és egy átlagos cukrászda kínálatának apró részlete:
Remélem, sikerült egy szeletet átadni az én Szicíliámból és megédesítettem a napotokat!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
