I'm not pregnant - I am fat!

Ciao Bella,

Sok telt lánynak ismerős lehet a kérdés illetve élethelyzet, mikor (főként ugye az alma alakúakat, nagy pocakkal) terhesnek nézik. A minap ezzel a "problémával" kapcsolatban kaptam levelet egyikőtöktől és gondoltam, a blogon is virtuális papírra vetem gondolataimat a témával kapcsolatban.

Many of the curvy ladies may have already experienced the situation (mainly the apple shaped ones with bigger tummy) when someone offers a seat as they think you are pregnant. The other day one of my readers sent me an email with this issue and I decided to put down my thoughts about this topic.

Cupcake&Pearls meeting

Ciao Bella,

Múlt hét szombaton (máj. 11.) nem kellett megvárnom az ébresztőóra csörgését, hiszen izgatottan pattantam ki az ágyamból, eljött a  nap. Pár hete meghirdettem egy személyes találkozó lehetőségét, amikor végre szemtől szemben leülhetünk és beszélgethetünk egy jót - Ti és én! Nagyon boldog voltam, hogy sorra jöttek a jelentkezések ám arra figyeltem, ne legyünk túl sokan, hiszen akkor félő lett volna, hogy a találka elveszíti személyes jellegét.

Last Saturday (11 May) I did not have problems with waking up as I was so excited for the big day. Couple of weeks ago I started to organize a personal meeting when I can meet in person with the members of my community and have a good time. I was really happy to receive applications but I had to control the number of participants to keep the meeting personal and cosy.

Ha én egyszer kinyitom a szám - avagy merj kiállni magadért!

Ciao Bella!

Önmagunk elfogadása nem csupán a külsőségekben teljesedhet ki, hanem az önértékelés is szerves része a folyamatnak. Sokszor jómagam is hajlamos vagyok "alulértékelni" mindazokat az eredményeket, amiket eddigi életem során elértem, hiszen ha én meg tudtam csinálni, akkor biztos más is...Az utóbbi 1-2 évben szerencsére ez megváltozott és mikor ilyen gondolataim támadnak, bekapcsol egy sziréna, ami észhez térít és igenis, hogy büszkén húzom ki magam a magánéleti és szakmai sikerekért egyaránt.

Veszélyes dolog ám az önértékelés - hiszen ugye Neked is ismerős a lány, aki folyton szemét pasikat vonz be az életébe? Vagy a másik, aki állandóan az iroda hierarchiájának legaljára szorul? Hosszasan sorolhatnám a különféle élethelyzeteket, ám egy dologra eredeztethető mind vissza: ezek a nők épp azt a bánásmódot kapják, amit elvárnak.

Ez így elsőre keményen hangozhat, hiszen a kedves, aranyos lány legkevésbé sem vágyik egy végletekig bunkó párra. De akkor hol a hiba?
A bizonyos hiba az alacsony önbecsülésben keresendő - vegyük példának a kedves, aranyos, bájos tüneményt, akit nevezzünk Katinak. Kati egy szerető és megértő társra vágyik s a barátnők meg is erősítik ebben az álmában, hiszen a mi Katink pont ilyen férfit érdemel. Aztán Kati megismerkedik Sanyival, amit környezete nem tud mire vélni, hiszen Sanyi nem éppen Katink álmainak netovábbja a maga bárdolatlan stílusával. Katin kívül senki sem érti, mégis mit láthat ez a lány ebben a pasiban. A kapcsolat (ahogy azt a javasasszony barátnők megjósolták előre) nem működik, majd véget ér. Kati a kezdeti melankólián átlendülve újabb ismerkedésbe kezd s az új lovag Józsi, kiköpött mása Sanyinak.

Mindezen leegyszerűsített tanmese szereplői és eseményei könnyen behelyettesíthetőek más elemekre - legyen szó akár a folyton kihasználó "barátokról" vagy a minden munkahelyen rajtunk élősködő kollégákról. A képlet egyszerű: mások azt teszik meg Veled, amit Te megengedsz nekik.
Az én életemben is volt egy párhuzam Kati meséjével - amit még a mai napig gyakorolnom kell. Másokért anyatigrisként kiálltam mindig is, amolyan igazság bajnokaként harcoltam az elesettekért vagy a szeretteimért, akiket bántottak. Azonban magamért régebben nehezebb volt kiállni. Hosszú időbe telt, míg rájöttem ennek okára: titkon, a tudatalattimba befészkelte magát egy buta gondolat: ha "nem"-et mondok vagy nyíltan szembeszállok a másikkal (aki lehet a legjobb barátnő vagy egy hozzám közel álló személy, aki nyilván fontos nekem), azzal megkockáztatom a másik életében betöltött szerepemet. Hiszen akár kevésbé szerethető is lehetek azáltal, hogy ellenállok, hogy konfrontálódok. Buta, buta Zsuzska! Hiszen ha őszintén szemtől szembe kimondom, amit gondolok - attól még ugyanaz a lány vagyok s értékeimből ez semmi sem vesz el, sőt!
Persze az őszinteséggel sosem volt gondom, hiszen az egyik legfontosabb értéknek tartom, ám a magamban forrongás valahogy kézenfekvőbbnek tűnt mindig is. 
Amennyiben Neked (vagy bárkinek a környezetedben) is hasonló utat kell bejárnod, elárulok pár tippet, ami rajtad is segíthet!

1. Ha eleged van abból, hogy mások átlépjenek rajtad és változtatni szeretnél - gratulálok! Máris megtetted az első lépést, hiszen felismerted, hogy nincs rád jó hatással az a viselkedésforma, amit a külvilág felé közvetítesz! Fél siker!


2. Az önbizalom itt sem megkerülhető téma - azon bizony kőkeményen dolgoznod kell! Erre vonatkozóan már írtam pár tanácsot (például ITT és ITT IS), kezdj el dolgozni önmagad elfogadásán és megszeretésén, ugyanis ezek kéz a kézben járnak az önbizalommal! 


3.Szólalj meg! Másoknak testbeszéded és verbális kommunikációd ad útmutatást rólad - ezért ha lesütött szemekkel, összezárt karokkal magadba roskadsz és csendben maradsz, mások úgy vélik majd, mindent a fejedre olvashatnak, akár szíjat is hasíthatnak a hátadon! Ugye Te sem ezt szeretnéd üzenni a nagyvilágnak? Nem arrogáns viselkedésre buzdítalak, de egyszerű példánál maradva, ha valaki megelőz a sorban, igenis szólalj meg, hogy Te voltál itt hamarabb és Neked is idő az idő! Meglátod, utána jobban fogod érezni magad s lépésről lépésre a számodra fontos embereknek is sokkal könnyebben kinyilvánítod majd nemtetszésed!

4. Ne akarj mindenkinek megfelelni s ezért minden kérésre rábólintani! Ugye Te is tudod, hogy miközben mindenkit megpróbálsz "kiszolgálni" - közben önnön magad képe torzul és lassan elvész személyiséged? Ha eleged van a mártír szerepből, kezdj el "nem"-et mondani és kifogások helyett mondd el a másiknak érveidet, miért is nem lehetséges/jó számodra az adott kérés/kérdés. 


5. Kérj és megadatik! Vagy legalábbis kérj :) Ha mindenki kínait szeretne ebédelni, Neked pedig feláll a hátadon is a szőr ettől - ne tűrd csendben, amint a "szok-kici-cípősz" ebédet tuszkolod le a torkodon! Igenis szólalj fel és közöld, Te mit szeretnél! A kompromisszum szó lesz a legújabb jó barátod, ideje megismerkednetek!

Persze tisztában vagyok vele, hogy a másik véglet sem mindig szerencsés - én is ismerek olyan Szépséget, aki (nem csak szerintem, de saját bevallása szerint is) túlzásba viszi a konfrontálódást és sokszor feleslegesen bonyolódik túlzottan nagy vehemenciával vitákba.

Az arany középút a cél, mint mindenben - de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ismerd fel értékeidet, becsüld meg azokat és tiszteld magad, hogy mások is tisztelettel bánjanak Veled!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Évi, a szívárványszínű NŐ (Pluszos Szépségek)

Ciao Bella!

Évivel a blog illetve annak Facebook oldala kapcsán találkoztam. Mivel mindig is mondom: a távolság nem lehet akadály, így először interneten vettük fel a kapcsolatot s egy koncert miatt Budapesten járt, így alkalmunk nyílt személyesen is találkozni.

Nem is akármilyen koncert – hisz ő volt a színpad közepén! Évi egy blues együttes énekesnője, s a helyszínre érve egyből kiszúrtam egy szivárványszínekbe öltözött, fürtös hajú lányt – nem  volt nehéz kitalálni, ő az én emberem. Vele is, akárcsak az eddig megismert Szépségekkel, nagyon gördülékenyen indult a beszélgetés, a tipikus „mintha már ezer éve ismernélek” érzés kerített mindkettőnket hatalmába. 

A színeken kívül ami egyből feltűnt az a helyes farmerszoknya, amit viselt így egyből rá is tértünk minden teltebb nő tipikus dilemmájára: szoknyát merjünk vagy ne? Évi világ életében az erősebb csontozatú nők táborába tartozott és ahogy anyukáját idézte: „Én előbb tanultam meg gurulni, mint járni!”  így gyerekkora óta figyelte testét és az évek során megtapasztalta saját testalkatának előnyeit (mert bizony az is van ám, még egy kerekebb nőnek is,  bármennyire hihetetlen!). Szerencsésnek mondanám, hiszen csodás homokóra testalkata van, véknyabb felsőtesttel és ügyesen bánik az idomaihoz illő ruhadarabokkal, így inkább szoknyapárti, mint nadrág – és milyen jól teszi! Remekül kiemeli sziluettjét egy jól megválasztott A vonalú, térd fölött érő szoknya, hozzá illő felsőrésszel! 

Azonban Évi is megjárta már a hadak útját ami önmaga megszeretéséig vezetett – hiszen ahogy elmesélte, tinédzserként kipróbálta az összes létező diétát (sokszor mindet egyszerre) és sajnos ennek következményeként érzékenyebb a gyomra az átlagosnál. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha úgy érzitek, szeretnétek pár kilótól megszabadulni s ehhez valamilyen diétába is fogtok a gyors siker érdekében (s ezek rendszerint a brutális koplalós, savas levet iszogatós fajták), ne eszetlenül tegyétek! Ahogy Évi példája mutatja – nagy árat fizethettek érte! Persze engem is elkap néha a gépszíj és leadnék pár kilót, és ahogy az mással is szokott lenni: azonnali hatást vár az ember. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, mennyire reális azt elvárni, hogy a kilók, amik hónapok vagy évek alatt rakódtak rám – most egy csapásra leugorjanak? Nyilván egyértelmű a válasz – szóval türelem, türelem!

Évi kilókkal folytatott fiatalkori harcát egy sajnálatos baleset is nehezítette így a sportot mellőzni kényszerült, ám a biztos családi háttér, ahol szeretet és elfogadás vette (és veszi) körül - sokat segítettek abban, hogy egy percig se érezze magát kellemetlenül gömbölyded formái miatt. Tiniként sokkal inkább a család, a barátok és a színház szenvedélyes szeretete töltötte meg tartalommal mindennapjait, mintsem a diszkó vagy a lázadó rock koncerteken való részvétel. Amint a zenére terelődött a szó, felcsillant a szeme és szenvedéllyel mesélt énekesi szárnybontogatásairól és ami különösen tetszett az az értékrend, amit képvisel és ami meghatározza gondolkodásmódját. Amikor ugyanis rákérdeztem, kissé provokatív módon, nem félt-e a színpad közepére kiállni vagy a katedrára (ugyanis kommunikációt is tanít), akkor kerek perec megfogalmazta: a belső értékei, a szakmai hozzáértése és képességei határozzák meg, milyen ember is ő s nem pedig a feneke körmérete!

És mennyire igaza van! Különösen felszínes és sivár emberi jellemvonásnak tartom a külső alapján történő ítélést. Hiszen a kép, amit látsz vajmi’ keveset árul el az adott illetőről – aki pedig csak az alapján helyez Téged, Szépségem egy adott skatulyába, hogy hányas méretű nadrágot hordasz...ppffff.. erről ennyit!

Évi elmesélte, a párkapcsolatokkal sosem állt hadilábon, hiszen kellő magabiztossággal viselkedett mindig is a férfiak társaságában, így megfordította azt a bizonyos fegyvert, amit annyiszor hallok teltebb nőktől: „Ennek a helyes pasinak én biztosan nem kellek, szóba sem állna velem”.  Hiszen felismerte értékeit és tudta, milyen társat akar – s a fenti mondat gazdái semmiképp nem tartoztak ebbe a csoportba. Azonban az ő szerelmi története még engem is büszkeséggel tölt el és joggal állítom, MINDEN olyan kerekded nőnek visszaadja a hitét, aki nem bízik abban, hogy kellhet egy úgynevezett „jó pasinak”. Évi férje ugyanis (figyelem!!)  10 évvel fiatalabb (!!!) és táncos (kitaláljátok ugye? igen...szoborszerű testtel)! Nyilván nem ezek a legfontosabb tulajdonságai és nem is ezek miatt van vele ez a lány – de lássuk be, alapvetően ezt senki nem hinné el, nemde? És hogyan is lehetséges ez?

Szépségem, a válasz roppant egyszerű: Évi elfogadta és szereti önmagát. Testének minden előnyével (ugye ez a rész könnyű) és hátrányával együtt! Boldogan és mosolyogva néz a tükörbe, mert a játékos hajtincseitől keskeny derekán  vagy épp szélesebb csípőjén át a kis lábujjáig minden szeret önmagán és ezt a képet sugározza kifelé, mások irányába is. 

Évi humora is teljesen magával ragadott, folyamatosan kacarásztunk mint két tini. Ahogy ő mondja, ha valaki találkozik vele, egyébként is sokkal hamarabb a boglyas hajára, a színes harisnyáira vagy a feltűnő ékszereire figyel fel elsőként –nem pedig „zsírszövetei terjedelmére”.

A kérdésre, miszerint miket tart legfontosabb értékeinek, ezt válaszolta: „Az erő és az őszinteség. Az élet minden területén. Legyen szó kötelességtudatról, munkáról, tanulásról, szeretetről, családról,szenvedélyről... szerencsére a környezetem és a szeretteim megadják nekem azokat az energiákat, amikből táplálkozhatok. Emellett megfelelő humorral tudom kezelni ezt a minket körülvevő, őrült világot és nem kevésbé fura lakóit... :-)”

Ami az öltözködési stílusát illeti – imádtam a színeit! A lábszárvédőtől a kis boleróig minden színes volt rajta találkozásunk alkalmával, mégsem nyújtott „vásári” hatást, mert az összhatás, ahogy összeválogatta a darabokat harmonikus és ízléses volt. Sokan félnek a színektől de én mindig azt mondom, nem kell egyszerre egy szivárványt magunk köré tekerni (hacsak nem Évihez hasonlóan bevállalósak vagyunk), de egy kiegészítő, egy sál simán belefér és élettel tölt meg még egy egyszínű szürke, fekete, bézs ruhát is! 

Beszélgetésünknek a zenekar hívó szava vetett véget, hiszen Évit szólította az édes kötelesség, a színpad. A koncert energikusan fergetegesre sikeredett, a blues dallamok senkit sem hagytak mozdulatlanul – én is azon vettem észre magam, hogy jár a lábam. Évi nem csak bájos, kedves, szókimondó, életvidám személyiségével, hanem hangjával is levett a lábamról és az ő története is remélem erőt ad azoknak a Szépségeknek, akik még az önmaguk elfogadásához vezető út előtt állnak.

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska

 

2012 by Zsuzska

Ciao Bella!

Nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak, hiszen ha nem tartod be, csak csalódást okozol saját magadnak - és lássuk be, sokszor alakul ez így, hogy a kezdeti lelkesedés könnyen alábbhagy. Mert bizony én is kezdtem heti 4 konditeremmel az évet, ami aztán gyorsan elapadt...és milyen pocsékul éreztem magam utána, hiszen azt éreztem, már megint elbuktam :(

Helyette sokkal inkább szeretek ilyenkor visszagondolni arra, mi minden is történt az elmúlt évben. Ez afféle évértékelő morfondírozás, számba veszem mennyi remek emberrel ismerkedtem meg, vagy éppen milyen kapcsolatokat zártam le - merre jártam a világban s ezekből mit tanultam (mert nem kell ahhoz az óceán másik felére utazni - akár egy szomszédos kis faluban is nagy lecke várhat ránk!) így most sem teszek másként, csak ezt megosztom Veletek is.
Januárban Marco és a barátaim egy szuper meglepi vacsorával kedveskedtek, ahol a torta évszáma "epic", hiszen képes voltam visszafordítani az idő kerekét és a 33. születésnapomon is 28. voltam :)

A barátok (természetesen a család mellett) nagyon fontosak az életemben - pár kapcsolatom erősebbé vált az éven és volt olyan is, ami megszakadt. Az idő előrehaladtával észrevettem, változtam az emberi kapcsolataimat illetően. Mindig is nyitott voltam, az a tipikus lány akinek sokszáz ismerőse van - azonban rájöttem, nem megfelelő helyre raktam sok embert. Az ok nagyon egyszerű - érzelmek vezérelnek (mint mindig) és általuk kicsit fátyolosan láttam, ki az, aki valóban megérdemli a "barátnő" címkét és ki az, aki inkább csak kihasznál és meglehetősen egyoldalú kapcsolatot ápol velem. Nagyon kemény szavak, de szembe kellett néznem és aszerint cselekednem, mely kapcsolat kölcsönösen építő jellegű és érdekmentes. Ezelőtt 1-2 évvel erre még nem voltam képes, mert figyelmen kívül hagytam azt, hogy folyton csak én adok és teszek bele szeretetet, energiát egy adott kapcsolatban - azonban idén ez már másképp volt s feltett szándékom ezt a fajta mentalitást megtartani és erősíteni magamban.

Februárban a nővérem nagyobbik fia 18 éves lett - amit szintén döbbenettel fogadtam, hiszen noha nekem még nincs saját porontyom, de a testvéreim gyerekei a szemem előtt cseperedtek fel és az én emlékezetemben valahogy még mindig kis totyogós mindegyik. Az idő múlása, ahogy körülöttünk lévő gyerekek felnőnek szerintem intő jel kell legyen - hiszen a mindennapok taposómalmában sokszor nem is vesszük észre, ahogy peregnek a napjaink, viszont egy gyerek növekedése roppant látványos változás, ahogy a tipegőtől eljut az egyetemig!
Mert folyton az a rohanás (meló-gyerek-család-barátok) és közben semmire sem jut időnk..Ott vagyunk, de közben mégsem - hiszen fejben már egy következő teendőn rágódunk vagy aggodalmaskodunk. Ezt folyamatosan tanulom Marcotól, mert az olaszok ebben zseniálisak - igenis minden percet ki kell élvezni, hiszen az egyedi és megismételhetetlen! Időt kell szánni magunkra és szeretteinkre egyaránt - ezt igyekeztem gyakorolni az éven, de mint minden, ez is egy olyan folyamat, ami folytonos munkát igényel, így egészen biztosan dolgozok ezen még :)

Az idén is sikerült egyik legnagyobb szenvedélyemnek hódolni: az utazásnak azon belül is Olaszország felfedezésének. Noha Velence viszonylag közel van hozzánk, eddig még nem sikerült a vizes város meglehetősen sajátos utcáit rónom - idén tavasszal ez sikerült.
Rómát látni és meghalni (ahogy az olaszok mondják) - na nem mintha a halálra készülnék (sőt! :) ), de az örök város is váratott magára egészen idén májusig, amikor is 4 napot eltölthettünk romantikusan, városnézősen és szokás szerint evős-ivósan.

Aztán az utazásokat egy újabb, az idő múlására emlékeztető esemény törte meg - 15 éve érettségiztünk, ami hihetetlen! Főként mikor újra megöleltük egymást és ugyanott folytattuk a csipkelődést, a bohóckodást, mint ahol abbahagytuk. Olyan jól esett újra "gyerekként" viselkedni, s magam mögött hagyni a "komoly felnőttet" - ezt is meg kellett tapasztalnom. Hiszen nem szabad olyan komolyan vennünk saját magunkat sem sokszor - egy jóízű nevetés amellett, hogy még kalóriát is éget a hasizom igénybevételének köszönhetően - kisimítja a lelkünk ráncait!

Sosem hittem volna - de TÉNYLEG volt olyan osztálytársam, akit szó szerint nem ismertem meg (pedig az elmúlt években is voltak találkozóink). Ők is, ahogy én vagy Te, Szépségem - folyton változunk, de ez nem azt jelenti, hogy bánkódni kellene azon, ami elmúlt vagy a megjelent ráncok számán! Az életkor épp olyan, mint a testalkat - elfogadásra ítéltetett, ezen dolgoztam idén (mert azért az a 28-as szám nem véletlenül volt a tortámon, a poénon túlmutató oka volt..), és példaként áll előttem jópár nő, akikről tervezek egy bejegyzést írni, mert azt gondolom, nem csak én küzdöttem az életkor szellemével.

A nyaralás több részletben történt - de ezekről már olvashattatok. Aki lemaradt volna, vagy egyszerűen szeretne kicsit délre utazni virtuálisan a decemberi hidegben, az kattintgasson: SZICÍLIA ITT, CALABRIA ITT és AMALFI PART, CAPRI ITT.

Ezen kívül talán a legmeghatározóbb esemény a blog születése augusztusban. Kusza irományoknak indultak, amik úgy érzem, idővel szépen kezdték kiforrani magukat afféle útmutatóvá - egy pozitívabb, mérettől független élet felé. És ez csak a kezdet...2013, én készen állok és kíváncsian várom a változás szelét ami egészen biztosan sok jó embert és eseményt sodor majd az utamba!

Ezt kívánom Nektek is, Szépségeim - vegyétek észre az értékes embereket, a szeretet erejét, mely remélhetőleg ezeken a sorokon is átüt - és a pozitív változást, mely minket körbevesz! Legyen nagyon boldog az új évetek - s tiszta szívemből kívánom, váljanak valóra az álmaitok!!!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Pí élete avagy sose veszítsd el a reményt!

Ciao Bella!

Nem filmkritikába szeretnék bonyolódni, hisz nem kenyerem - de emellett a film mellett nem tudok szó nélkül elmenni! (azt hiszem itt szokták azt írni, spoiler-t tartalmaznak a következő sorok, azaz fura módon azt is írhatnám, ne olvass tovább, ha még nem láttad a filmet - de Rád bízom, Szépségem)

"Első látásra" nem több ez egy lélegzetelállítóan látványos (a 3D verhetetlen! A tigris előugrásánál egyszerre ugrott fel a székéről mindenki a nézőtér soraiban - ijedtségében :) ) filmnél, aminek 70%-a a vízen hánykolódva játszódik.
Azonban mi sem bizonyítja jobban a történet erkölcsi mondandóját, mint az, hogy a moziból távozva be nem állt a szánk és részletekig taglaltuk, kinek melyik rész mit is jelentett, milyen üzenetet hordozott akár egy hátra nem néző tigris a film végén.

Nos, akkor lássuk, nekem mit mond ez a 2 órás mese - adott egy főszereplő, Pí, aki szülőhazájában, Indiában több ezer istennel megismerkedett családja hindu vallásának köszönhetően - ő mégis tovább keresett. Meg akarta érteni, a katolikusok Istene hogyan lehetett olyan kegyetlen, hogy feláldozta saját fiát - és a muzulmánok mit éreznek meg Allah közelségéből miközben imádkozás közben a földhöz érintik homlokukat. Tetszett, ahogy viccesen megjegyezte, ha hisz több ezer hindu istenben - miért ne hihetne még egy pár másikban is. Azt hiszem emiatt a mondandó miatt sok elvakult fanatikus megnézhetné ezt a filmet s talán közelebb kerülnénk egy békés együttéléshez - hiszen Pí hitt...és amit elhiszel, az valósággá válik a szemed előtt, akár egy csónakba vetett tonhal képében is.

De talán ennél is erősebb mondandó akkor hangzik el (többször is a film során), mikor a hajótörést szenvedett fiú egy kézikönyvet olvasgat, amit a mentőcsónakban talált, mely tanácsokat ad arra az esetre, ha valaki hajótörést szenvedve hánykolódna a tengeren. Ebben olvassa pontokba szedve a praktikus tanácsokat ivóvízgyűjtésre és az elme lefoglalására, majd legutolsó s egyben legfontosabb tanácsként ez áll a könyvben: SOHA NE VESZÍTSD EL A REMÉNYT!

Azt hiszem, nem is jöhetett jobbkor ez a film és remélem sokakhoz eljut az utolsó jótanács, hisz ez az élet kézikönyve. Minden helyzetből van kiút, még ha reményvesztettnek és szélmalomharcnak is tűnik a csatánk, de sosem szabad feladni!

Apukám gyerekkorom óta arra nevelt (és a mai napig elmondja baj esetén), hogy mindig a megoldáson gondolkozzak, mert a szomorúság és kétségbeesés csak az energiáimat emészti fel. Ahelyett mindig előre kell nézni és a következő lépést tervezni. Persze mikor az embert kétségek gyötrik, mikor bánatában vagy elkeseredettségében nem lát tovább jelen fájdalmánál - nehéz a racionalitás talaján állni...hisz a fájdalom átjárja szívünket, valósággal megbénít, de nem szabad engedni, hogy maga alá gyűrjön minket! Ahogy Pí is a legnagyobb vihar közepén feláll a csónakban és felteszi Istennek a kérdést, vajon mit vehet még el tőle, mikor már mindene elveszett - akkor szembenéz a félelemmel, a reménytelenséggel s legyőzi azt!

Ennek az egyszerű indiai fiúnak volt egy másik mondata, ami szintén elgondolkodtatott - éppen arról elmélkedik, milyen hálás is, hogy noha már az éhhalál küszöbén volt, de mégis az isteni gondviselésnek köszönhetően egy szigetre bukkant s noha a sziget első látásra a paradicsomnak tűnt, Isten megláttatta vele egy "véletlen" felfedezésnek hála, hogy nem tanácsos ott maradnia hosszú ideig. Mindezeket végiggondolva értelmet nyertek számára az események - minden összeállt egy teljes képpé, s mindazok a momentumok, miket akkor nem értett meg - világossá váltak számára. Én ugyanezt szoktam tanácsolni magamnak és másoknak is, mikor oly' sokszor felmerül bennem a számon kérő kérdés "De miért kellett ennek megtörténnie velem?" (s rendszerint valami negatív esemény kapcsán persze). Hajlamosak vagyunk az önsajnálat örvényébe tekeredve értetlenül, sőt, felháborodottan tekinteni 1-2 rossz (vagy inkább: rossznak ítélt) dolog következtében magunkba roskadni. Pedig adott események majd továbbvezetnek egy sokkal jobb dolog felé - amit akkor még nem értünk meg, de idővel minden összeáll s a kirakós darabjai megtalálják szomszédjaikat.
Gondolj csak bele - minden egyes szakítás és szerelmi bánat kellett ahhoz, hogy mára érett és tapasztalt nővé válj s rátalálj arra, akit neked szánt az ég (vagy hamarosan megtaláld őt). Minden egyes munkahelyi kudarc csak megerősített, megedzett és tapasztalttá tett téged, amit saját hasznodra tudsz fordítani. És még folytathatnám az összes rossznak vélt momentummal, mely később mégis értelmet ad életed valamely részének.

Ezek a gondolatok csak úgy kavarognak bennem és biztos vagyok benne, hogy holnap reggel még több minden eszembe jut majd. S talán, ha láttad a filmet, Neked más mondandója volt - ez esetben mindenképp oszd meg velem a már ismert módok valamelyikén (email, FB).

És legvégül: SOHA NE VESZÍTSD EL A REMÉNYT!

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Változások szele, part I.

Ciao Bella!

Akik követnek Facebook-on a Cupcake&Pearls közösség tagjai Facebookon tudják, tegnap kiraktam egy képet és némi gondolatot a változásról és hogy bennem is elindult valamiféle átalakulás.

Nem csak én, hanem az egész világ változik és benne elég sok ember - a környezetemben is felgyorsultak a munkahelyváltások, a saját vállalkozás indítások, az eljegyzések és még sorolhatnám. Akik nyitottak az Univerzum eseményei iránt, most biztosan azt a bizonyos december 21-ét emlegetik - megjegyzem szerintem is van köze hozzá... Nem tisztem kifejteni, mi is változik meg bolygónkkal hiszen nem vagyok csillagász, akit érdekel a téma interneten elég sok érdekes cikket talál a témában - viszont egyet leszögezek: NEM világvége lesz, csak változás...akár a szemléletünkben is! Én úgy képzelem el ezt az egészet (és az életem eseményei is ezt támasztják alá az utóbbi hónapokban, beleértve ezt a blogot is), hogy valami bekattan a fejünkben s a sok "véletlen" esemény elkezd összeállni egy puzzle-é. Lassan a helyére kerülnek a darabkák, észrevesszük a pillanat milyen információkat közvetít felénk és összeáll az a sok-sok jel, ami életünk eseményeit kíséri. Hiszen ahogy az sem véletlen, hogy miért kellett jelenlegi munkahelyemre kerülnöm és adott emberekkel megismerkednem, úgy az sem véletlen hogy Te, kedves olvasó most a soraimat olvasod. Csak akkor, épp ott nem értjük sokszor,  miért is történik velünk minden - de megnyugtat a tapasztalatom, hogy idővel minden a helyére rázódik. Na épp ilyen helyrerázódás zajlik most a világban - bár nem annak tűnik egy tájfun vagy egyéb természeti katasztrófa, de ezek is jelek, amik rá kell döbbentsék az embert mulandóságára és gyarló tökéletlenségére. Azt hiszem eljött az ideje, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkozzunk és a selejtet kiszórjuk az életünkből.
Végeztem némi önvizsgálatot és több gyenge láncszemet is találtam - némelyik ember, némelyik saját magamban rejlő rossz szokás és ez utóbbitól szeretnék megszabadulni.
Az egyik (mert igen, több is van - na de ki a tökéletes? :) ) ilyen dologból sosincs elég, a világ egyik legdrágább portékája és pénzért nem vásárolható...na mi ez?

 

Igen, az idő, ami sokszor észrevétlenül kifolyik a kezünk közül. "Csak megnézem az emaileket" "Csak rákukkantok a Facebookra" "Egy perc, csak beugrok ebbe a boltba, hogy megnézzem a sálakat" "Mindjárt jövök csak befejezem ezt a táblázatot" "Csak egy kávéra ugorjunk be ide" és még folytathatnám. Mennyi "csak 1 perc" apróság, amik aztán persze nem csak 1 percesek, hanem időrabló és végeláthatatlan csapdák. És mi lesz a vége? "Na, ma sem tudtam befejezni mindent" "Már megint kések a határidős munkákkal" "Már megint nem értem oda időben a találkozóra" és így tovább.

Sokszor érzem azt, hogy szétesik egy napom - ugyanis fejben rengeteg dolgot eltervezek, mik azok, amik majd meghatározzák a napomat és feltétlenül meg kell tegyem őket - aztán beüt a krach, mert jön egy email, egy telefon vagy egyszerűen csak elkobzom az időt a neten...Na ez így nem mehet tovább! Ha Te is hasonló cipőben jársz, akkor kezdjük el együtt a változást, íme néhány tipp (mert szerintem a gyakorlatias dolgok a legműködőképesebbek, hiszen elméletben sok mindent ki lehet fejteni, de azzal csak fejben oldunk meg egy problémát, nem igaz?)

1. Mire megy el az idő?

Erre a látszólag banális kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz, hiszen sokszor alattomos módon pazaroljuk a drága időnket anélkül, hogy észrevennénk. Fontos a tudatosság - érdemes rászánni 1 hetet és naplót vezetni mikor mire mennyi időt szántunk. Egyes munkahelyeknél a belső ellenőrzés is hasonlóképpen folyik, hogy az alkalmazott szó szerint levezeti, mivel is töltötte az idejét - 9-től 9:15-ig kávézott majd emaileket nézett és válaszolt meg 10:00-ig, stb. Először időigényesnek (haha) tűnhet a feladat, de megéri, hogy tiszta képet és őszinte választ kapjunk a fenti kérdésre. Én mindenképpen kipróbálom, de már előre félek szembesülni az irodai pletyizéssel eltöltött idővel :)

2. Apró célkitűzések - nagy lépések

Egyszer olvastam egy érdekes elemzést, ami az embereket különböző típusokba sorolta, annak függvényében hogyan osztják be az idejüket. Van, aki túlpánikol és minden helyzetet krízisként él meg, van aki túlvállalja magát, stb - ezek felismerése fontos lépés afelé, hogy belődd, nálad hol lehet a gond. Amit mindenképpen érdemes az a célok meghatározása -  nálam például észrevettem sokszor ott siklik el a dolog, mikor emailekről esik szó. Ülök a gép előtt, éppen egy prezentáción vagy más anyagon dolgozok elmélyülten, egyszercsak jön egy email...megnézem...vagy válaszolok rá és akkor már leragadok a többi emailnél...vagy igyekszem az előtte végzett feladatomra koncentrálni, de ha már olvastam az emailt, akkor ott motoszkál a fejemben szóval teljesen dekoncentrált leszek és kizökkenek az addigi folyamatból. Más példával élve - dolgozok az adott feladaton, felhív egy barátnőm...mert összejövetelt szervezünk...és jönnek a részletek, az intézni valók, stb. Már mikor meglátom a kijelzőn, tudom miért hív - és ahelyett, hogy picit később visszahívnám, hagyom magam kizökkenteni az előző feladatomból. Számtalan példát tudnék mondani - persze mindezeket tudatosan lehet irányítani: kell egy cél, például nem intézek személyes telefont délelőtt (nyilván lehetne égetően sürgős esetek, de általánosságban szólva). Apró lépésnek tűnik - de tuti észrevehető a jótékony hatása hiszen ha koncentrálsz, sokkal hatékonyabb lehetsz kevesebb idő alatt.

3. A lista

Ugye Te is voltál úgy vele tanulmányaid során (akár középiskola vagy egyetem vagy bármilyen tanfolyam), hogy sokkal jobban megmaradt a fejedben az információ, ha Te magad leírtad azt kézzel, ha jegyzeteltél? Nos, nem véletlen! Sokkal jobban rögzül, hiszen tudatosan rákoncentrálsz mikor agyad kiadja a kezednek a parancsot az írásra és a mondanivaló is ezáltal mélyebben rögzül - vagyis készíts listát :) Régimódi, kézzel írt teendők listája (na jó, a teljesen technika függők okostelefonba is pötyöghetik) ez, amin az aznapi teendőket felsorolod majd fontossági sorrendbe állítod őket: vagyis megszabod, melyik az életbevágóan fontos, melyik a picit kevésbé sürgős így a nap során erre rápillantva igazíthatod minek kell mindenképpen beleférni a 24 órába. Egyszerű, de nagyszerű, nem igaz?

4. Korlátozz!

Az emailek olvasása lehet 1 óra de akár az egész napodat is kitöltheti - akárcsak a takarítás odahaza. Minden csak attól függ, mennyi időt szánsz rá - így póbáld meg időkorlátok közé szorítani (vagy legalábbis terelni) az aznapi teendőket. A fontossági sorrend felállítása és az időbeosztás megsaccolása óriási segítség lehet, hiszen így az ember se nem tervezi túl magát, de szétkúszni sem fog a napja a Facebook-on :) (persze a Cupcake&Pearls oldalát nyugodtan lehet ám böngészni :) )

5. Elég a tétlen várakozásból!

Fenti mondat akár vonatkozhatna arra is, hogy ezzel buzdítsam hozzám hasonló időgyilkos Szépségeimet a cselekvésre - de én másra (is) gondolok itt. Ugye megvan az a pillanat, mikor a főnöködre vársz, aki a 10 órára megbeszélt értekezletet jó eséllyel 10:40-kor kezdi el? Vagy a fodrászod/körmösöd/kozmetikus, stb megbeszélt időpontodra várakozol, de az előtted lévő problémás hölgy miatt csúsztok félórát? Na ez a félóra vagy 20 perc nem szabad, hogy kárba menjen -ezért készülj fel rá. Legyen mindig "B" terved arra az esetre, ha... Dobd be a táskádba az átnézendő dokumentumokat vagy számlákat így a várakozást is a saját hasznodra tudod használni. Mindehhez csak egy kis átgondolt tervezés kell és semmi több - máris hasznosan telik az idő, arról nem is beszélve, hogy nem kapsz idegrohamot, ha bárki megvárat.

Most pedig, hogy mindezt elméletben olyan ügyesen összefoglaltam és átgondoltam, jöhet a megvalósítás - ki tart velem? :) Várom az élménybeszámolót, ha Neked is bekövetkezik a változás szele az életedben!

Folyt. köv. .....

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska