Helyette sokkal inkább szeretek ilyenkor visszagondolni arra, mi minden is történt az elmúlt évben. Ez afféle évértékelő morfondírozás, számba veszem mennyi remek emberrel ismerkedtem meg, vagy éppen milyen kapcsolatokat zártam le - merre jártam a világban s ezekből mit tanultam (mert nem kell ahhoz az óceán másik felére utazni - akár egy szomszédos kis faluban is nagy lecke várhat ránk!) így most sem teszek másként, csak ezt megosztom Veletek is.
Januárban Marco és a barátaim egy szuper meglepi vacsorával kedveskedtek, ahol a torta évszáma "epic", hiszen képes voltam visszafordítani az idő kerekét és a 33. születésnapomon is 28. voltam :)
Februárban a nővérem nagyobbik fia 18 éves lett - amit szintén döbbenettel fogadtam, hiszen noha nekem még nincs saját porontyom, de a testvéreim gyerekei a szemem előtt cseperedtek fel és az én emlékezetemben valahogy még mindig kis totyogós mindegyik. Az idő múlása, ahogy körülöttünk lévő gyerekek felnőnek szerintem intő jel kell legyen - hiszen a mindennapok taposómalmában sokszor nem is vesszük észre, ahogy peregnek a napjaink, viszont egy gyerek növekedése roppant látványos változás, ahogy a tipegőtől eljut az egyetemig!
Mert folyton az a rohanás (meló-gyerek-család-barátok) és közben semmire sem jut időnk..Ott vagyunk, de közben mégsem - hiszen fejben már egy következő teendőn rágódunk vagy aggodalmaskodunk. Ezt folyamatosan tanulom Marcotól, mert az olaszok ebben zseniálisak - igenis minden percet ki kell élvezni, hiszen az egyedi és megismételhetetlen! Időt kell szánni magunkra és szeretteinkre egyaránt - ezt igyekeztem gyakorolni az éven, de mint minden, ez is egy olyan folyamat, ami folytonos munkát igényel, így egészen biztosan dolgozok ezen még :)
Rómát látni és meghalni (ahogy az olaszok mondják) - na nem mintha a halálra készülnék (sőt! :) ), de az örök város is váratott magára egészen idén májusig, amikor is 4 napot eltölthettünk romantikusan, városnézősen és szokás szerint evős-ivósan.
Aztán az utazásokat egy újabb, az idő múlására emlékeztető esemény törte meg - 15 éve érettségiztünk, ami hihetetlen! Főként mikor újra megöleltük egymást és ugyanott folytattuk a csipkelődést, a bohóckodást, mint ahol abbahagytuk. Olyan jól esett újra "gyerekként" viselkedni, s magam mögött hagyni a "komoly felnőttet" - ezt is meg kellett tapasztalnom. Hiszen nem szabad olyan komolyan vennünk saját magunkat sem sokszor - egy jóízű nevetés amellett, hogy még kalóriát is éget a hasizom igénybevételének köszönhetően - kisimítja a lelkünk ráncait!
Sosem hittem volna - de TÉNYLEG volt olyan osztálytársam, akit szó szerint nem ismertem meg (pedig az elmúlt években is voltak találkozóink). Ők is, ahogy én vagy Te, Szépségem - folyton változunk, de ez nem azt jelenti, hogy bánkódni kellene azon, ami elmúlt vagy a megjelent ráncok számán! Az életkor épp olyan, mint a testalkat - elfogadásra ítéltetett, ezen dolgoztam idén (mert azért az a 28-as szám nem véletlenül volt a tortámon, a poénon túlmutató oka volt..), és példaként áll előttem jópár nő, akikről tervezek egy bejegyzést írni, mert azt gondolom, nem csak én küzdöttem az életkor szellemével.
A nyaralás több részletben történt - de ezekről már olvashattatok. Aki lemaradt volna, vagy egyszerűen szeretne kicsit délre utazni virtuálisan a decemberi hidegben, az kattintgasson: SZICÍLIA ITT, CALABRIA ITT és AMALFI PART, CAPRI ITT.
Ezen kívül talán a legmeghatározóbb esemény a blog születése augusztusban. Kusza irományoknak indultak, amik úgy érzem, idővel szépen kezdték kiforrani magukat afféle útmutatóvá - egy pozitívabb, mérettől független élet felé. És ez csak a kezdet...2013, én készen állok és kíváncsian várom a változás szelét ami egészen biztosan sok jó embert és eseményt sodor majd az utamba!
Ezt kívánom Nektek is, Szépségeim - vegyétek észre az értékes embereket, a szeretet erejét, mely remélhetőleg ezeken a sorokon is átüt - és a pozitív változást, mely minket körbevesz! Legyen nagyon boldog az új évetek - s tiszta szívemből kívánom, váljanak valóra az álmaitok!!!
Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska
