I love my body // Szeretem a testem

Ciao Bella,

This quote from the wonderful actress, Kate Winslet is not new - but time has not importance when you read these lines.
Though I am not a mom yet - I am sure this is how I want to raise my future babygirl (or if it is a boy, he will also receive the same positive body image support from me). I believe that children must receive this positive body message from the very young age!
My mom is the most wonderful woman on earth and I also have a lovely sister - but barely I remember ever hearing from them "I love my body, I love how my curves embrace my figure".  Their conversations were rather about dieting, doing more exercises as genetics in our family determined our feminine curves.
These wonderful women are not to be blamed for such behaviour - I believe it is nation-specific or lets break boundaries: world-wide view.
Don't get me wrong - I do not want to start the whining about media and their deformed image what beauty is. Instead, I accept it is THEIR image of beauty- but not mine! And actually I encourage you to do the same.
We all know the minute we switch on the TV or open a magazine - we are bombed and advised to lose weight, to get rid off the cellulite, to vanish those wrinkles and so on. But then it is your choice whether you get into their game or you start swimming against the waves. Obviously, the latter is more difficult - and it takes courage, too.
Changes always threaten the majority of people and it always take time. Beside time it takes people. Like You. And me. Lets start the change and let our daughters have a positive body image since their childhood so they can hear their moms saying: "I love my body!"
Are you with me?
xxx
Susie

Ciao Bella,

A gyönyörű színésznő, Kate Winslet már szállóigévé vált mondata nem új keletű - de újraolvasva a sorokat az idő nem is lényeges a mondandó szempontjából. (szabad fordítás by zsuzska: "Gyerekkoromban az engem körülvevő nőktől sosem hallottam, hogy szeretnék a testüket - se édesanyám, se a nővérem, se a barátnőim nem voltak büszkék a testükre így én tudatosan elmondom ezt a lányomnak, Miának mert testünk elfogadása és szeretete már gyerekkorban kell, hogy tudatosuljon!")
Noha én magam még nem vagyok édesanya, de abban biztos vagyok, hogy hasonló szemléletben szeretném felnevelni a kislányom (vagy ha úgy alakul, a kisfiam), ahogy azt Kate leírja: mert már kisgyermekként tudnia kell szeretnie a testet, amiben él!
Édesanyám a földkerekség legcsodálatosabb asszonya és van egy szeretett nővérem is - de emlékeim között kutatva nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna tőlünk ezt a mondatot: "Szeretem a testem, szeretem, ahogy nőiesen gömbölyű, pont ahol kell!" A beszélgetéseik sokkal inkább szóltak egy újabb diétáról vagy még több hasizom gyakorlatról - hiszen a genetikának hála mindannyian erősebb testalkatúak vagyunk.
Ne értsetek félre - a világért sem vádolnám édesanyám vagy a nővérem - hiszen ez a fajta nézőpont az egész társadalmunkra sőt a széles nagyvilágra jellemző.
Nem akarok a média által torzított tükörről siránkozni sem, hiszen Te is tudod, amint bekapcsolod a TV-t vagy kinyitsz egy magazint, az onnan áradó hirdetések azonnal bombáznak majd hogyan tudsz a leghatásosabban lefogyni, melyik a legjobb anticellulitisz krém vagy hogyan tüntethetnéd el a szem alatti ráncaidat. Ezt elfogadom - ez az Ő szépségideáljuk, de nem az enyém! És Neked sem kell beállnod a sorba! Persze az árral szemben úszni nem egyszerű és jókora bátorság is kell hozzá. 
A változás az emberek többségét félelemmel tölti el. A változáshoz sok idő és támogató ember szükséges. Olyanok, mint Te. Meg én. Kezdjük hát el a változást, hogy a lányaink egészséges és pozitív énképpel nőhessenek fel és azt hallhassák az édesanyjuktól: "Szeretem a testem!"
Velem tartasz?

Csók, puszi, pá édeseim
Zsuzska

Változások szele, part I.

Ciao Bella!

Akik követnek Facebook-on a Cupcake&Pearls közösség tagjai Facebookon tudják, tegnap kiraktam egy képet és némi gondolatot a változásról és hogy bennem is elindult valamiféle átalakulás.

Nem csak én, hanem az egész világ változik és benne elég sok ember - a környezetemben is felgyorsultak a munkahelyváltások, a saját vállalkozás indítások, az eljegyzések és még sorolhatnám. Akik nyitottak az Univerzum eseményei iránt, most biztosan azt a bizonyos december 21-ét emlegetik - megjegyzem szerintem is van köze hozzá... Nem tisztem kifejteni, mi is változik meg bolygónkkal hiszen nem vagyok csillagász, akit érdekel a téma interneten elég sok érdekes cikket talál a témában - viszont egyet leszögezek: NEM világvége lesz, csak változás...akár a szemléletünkben is! Én úgy képzelem el ezt az egészet (és az életem eseményei is ezt támasztják alá az utóbbi hónapokban, beleértve ezt a blogot is), hogy valami bekattan a fejünkben s a sok "véletlen" esemény elkezd összeállni egy puzzle-é. Lassan a helyére kerülnek a darabkák, észrevesszük a pillanat milyen információkat közvetít felénk és összeáll az a sok-sok jel, ami életünk eseményeit kíséri. Hiszen ahogy az sem véletlen, hogy miért kellett jelenlegi munkahelyemre kerülnöm és adott emberekkel megismerkednem, úgy az sem véletlen hogy Te, kedves olvasó most a soraimat olvasod. Csak akkor, épp ott nem értjük sokszor,  miért is történik velünk minden - de megnyugtat a tapasztalatom, hogy idővel minden a helyére rázódik. Na épp ilyen helyrerázódás zajlik most a világban - bár nem annak tűnik egy tájfun vagy egyéb természeti katasztrófa, de ezek is jelek, amik rá kell döbbentsék az embert mulandóságára és gyarló tökéletlenségére. Azt hiszem eljött az ideje, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkozzunk és a selejtet kiszórjuk az életünkből.
Végeztem némi önvizsgálatot és több gyenge láncszemet is találtam - némelyik ember, némelyik saját magamban rejlő rossz szokás és ez utóbbitól szeretnék megszabadulni.
Az egyik (mert igen, több is van - na de ki a tökéletes? :) ) ilyen dologból sosincs elég, a világ egyik legdrágább portékája és pénzért nem vásárolható...na mi ez?

 

Igen, az idő, ami sokszor észrevétlenül kifolyik a kezünk közül. "Csak megnézem az emaileket" "Csak rákukkantok a Facebookra" "Egy perc, csak beugrok ebbe a boltba, hogy megnézzem a sálakat" "Mindjárt jövök csak befejezem ezt a táblázatot" "Csak egy kávéra ugorjunk be ide" és még folytathatnám. Mennyi "csak 1 perc" apróság, amik aztán persze nem csak 1 percesek, hanem időrabló és végeláthatatlan csapdák. És mi lesz a vége? "Na, ma sem tudtam befejezni mindent" "Már megint kések a határidős munkákkal" "Már megint nem értem oda időben a találkozóra" és így tovább.

Sokszor érzem azt, hogy szétesik egy napom - ugyanis fejben rengeteg dolgot eltervezek, mik azok, amik majd meghatározzák a napomat és feltétlenül meg kell tegyem őket - aztán beüt a krach, mert jön egy email, egy telefon vagy egyszerűen csak elkobzom az időt a neten...Na ez így nem mehet tovább! Ha Te is hasonló cipőben jársz, akkor kezdjük el együtt a változást, íme néhány tipp (mert szerintem a gyakorlatias dolgok a legműködőképesebbek, hiszen elméletben sok mindent ki lehet fejteni, de azzal csak fejben oldunk meg egy problémát, nem igaz?)

1. Mire megy el az idő?

Erre a látszólag banális kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz, hiszen sokszor alattomos módon pazaroljuk a drága időnket anélkül, hogy észrevennénk. Fontos a tudatosság - érdemes rászánni 1 hetet és naplót vezetni mikor mire mennyi időt szántunk. Egyes munkahelyeknél a belső ellenőrzés is hasonlóképpen folyik, hogy az alkalmazott szó szerint levezeti, mivel is töltötte az idejét - 9-től 9:15-ig kávézott majd emaileket nézett és válaszolt meg 10:00-ig, stb. Először időigényesnek (haha) tűnhet a feladat, de megéri, hogy tiszta képet és őszinte választ kapjunk a fenti kérdésre. Én mindenképpen kipróbálom, de már előre félek szembesülni az irodai pletyizéssel eltöltött idővel :)

2. Apró célkitűzések - nagy lépések

Egyszer olvastam egy érdekes elemzést, ami az embereket különböző típusokba sorolta, annak függvényében hogyan osztják be az idejüket. Van, aki túlpánikol és minden helyzetet krízisként él meg, van aki túlvállalja magát, stb - ezek felismerése fontos lépés afelé, hogy belődd, nálad hol lehet a gond. Amit mindenképpen érdemes az a célok meghatározása -  nálam például észrevettem sokszor ott siklik el a dolog, mikor emailekről esik szó. Ülök a gép előtt, éppen egy prezentáción vagy más anyagon dolgozok elmélyülten, egyszercsak jön egy email...megnézem...vagy válaszolok rá és akkor már leragadok a többi emailnél...vagy igyekszem az előtte végzett feladatomra koncentrálni, de ha már olvastam az emailt, akkor ott motoszkál a fejemben szóval teljesen dekoncentrált leszek és kizökkenek az addigi folyamatból. Más példával élve - dolgozok az adott feladaton, felhív egy barátnőm...mert összejövetelt szervezünk...és jönnek a részletek, az intézni valók, stb. Már mikor meglátom a kijelzőn, tudom miért hív - és ahelyett, hogy picit később visszahívnám, hagyom magam kizökkenteni az előző feladatomból. Számtalan példát tudnék mondani - persze mindezeket tudatosan lehet irányítani: kell egy cél, például nem intézek személyes telefont délelőtt (nyilván lehetne égetően sürgős esetek, de általánosságban szólva). Apró lépésnek tűnik - de tuti észrevehető a jótékony hatása hiszen ha koncentrálsz, sokkal hatékonyabb lehetsz kevesebb idő alatt.

3. A lista

Ugye Te is voltál úgy vele tanulmányaid során (akár középiskola vagy egyetem vagy bármilyen tanfolyam), hogy sokkal jobban megmaradt a fejedben az információ, ha Te magad leírtad azt kézzel, ha jegyzeteltél? Nos, nem véletlen! Sokkal jobban rögzül, hiszen tudatosan rákoncentrálsz mikor agyad kiadja a kezednek a parancsot az írásra és a mondanivaló is ezáltal mélyebben rögzül - vagyis készíts listát :) Régimódi, kézzel írt teendők listája (na jó, a teljesen technika függők okostelefonba is pötyöghetik) ez, amin az aznapi teendőket felsorolod majd fontossági sorrendbe állítod őket: vagyis megszabod, melyik az életbevágóan fontos, melyik a picit kevésbé sürgős így a nap során erre rápillantva igazíthatod minek kell mindenképpen beleférni a 24 órába. Egyszerű, de nagyszerű, nem igaz?

4. Korlátozz!

Az emailek olvasása lehet 1 óra de akár az egész napodat is kitöltheti - akárcsak a takarítás odahaza. Minden csak attól függ, mennyi időt szánsz rá - így póbáld meg időkorlátok közé szorítani (vagy legalábbis terelni) az aznapi teendőket. A fontossági sorrend felállítása és az időbeosztás megsaccolása óriási segítség lehet, hiszen így az ember se nem tervezi túl magát, de szétkúszni sem fog a napja a Facebook-on :) (persze a Cupcake&Pearls oldalát nyugodtan lehet ám böngészni :) )

5. Elég a tétlen várakozásból!

Fenti mondat akár vonatkozhatna arra is, hogy ezzel buzdítsam hozzám hasonló időgyilkos Szépségeimet a cselekvésre - de én másra (is) gondolok itt. Ugye megvan az a pillanat, mikor a főnöködre vársz, aki a 10 órára megbeszélt értekezletet jó eséllyel 10:40-kor kezdi el? Vagy a fodrászod/körmösöd/kozmetikus, stb megbeszélt időpontodra várakozol, de az előtted lévő problémás hölgy miatt csúsztok félórát? Na ez a félóra vagy 20 perc nem szabad, hogy kárba menjen -ezért készülj fel rá. Legyen mindig "B" terved arra az esetre, ha... Dobd be a táskádba az átnézendő dokumentumokat vagy számlákat így a várakozást is a saját hasznodra tudod használni. Mindehhez csak egy kis átgondolt tervezés kell és semmi több - máris hasznosan telik az idő, arról nem is beszélve, hogy nem kapsz idegrohamot, ha bárki megvárat.

Most pedig, hogy mindezt elméletben olyan ügyesen összefoglaltam és átgondoltam, jöhet a megvalósítás - ki tart velem? :) Várom az élménybeszámolót, ha Neked is bekövetkezik a változás szele az életedben!

Folyt. köv. .....

Csók, puszi, pá édeseim

Zsuzska